A média szerkezete

2016. március 12. - MMI Kommunikációs gyakorlat

A média szerkezetének vizsgálatakor a médiarendszert jellemző összes tényezőnek a megismerése szükséges, beleértve a szabályozási formákat, a terjesztést szolgáló létesítményeket, a szervezeti és finanszírozási formákat, a tulajdont, az infrastruktúrát. A média szerkezete szorosan összekapcsolódik a viselkedéssel és a teljesítménnyel, melyek közül az előbbi a szervezeti szintű működés jellegére utal, míg utóbbi a tartalomra, tehát arra, hogy konkrétan mit juttatunk el a közönséghez.

A média szerkezetének átfogóbb megismeréséhez fontos, hogy tudatában legyünk a média működése során lényeges szerepet betöltő néhány alapértékkel. Ezeket az alapértékeket ismertetjük meg bejegyzésünk során az olvasókkal, valamint a könnyebb megértés elősegítése érdekében röviden értelmezni is kívánjuk azokat. Az alapértékek a következőek: szabadság, egyenlőség, sokszínűség, igazság és információminőség, objektivitás, társadalmi rend és szolidaritás.

Az szabadság alapérték megismerése során lényeges, hogy tisztában legyünk azzal, hogy a média szabadsága nem egyezik meg a véleménynyilvánítási szabadsággal, így különbséget kell tennünk a két fogalom között. Legegyszerűbben talán Zeno-Zencovich (2008) példáján keresztül érthetjük meg a különbséget, aki a bor és a boros palack viszonyához hasonlította a média szabadságának és a véleménynyilvánítás szabadságának a viszonyát. Ebben a hasonlatban a bor a véleménynyilvánítás szabadságának feleltethető meg, míg a boros palack a média szabadságnak.

A média szabadságához kapcsolódó előnyökből csak párat mutatnánk be, mivel ezeket már mindenki jól ismeri. Ilyen előny például a hatalmat gyakorlók szemmel tartása, és tevékenységüket bemutató megbízható információk közlése (őrkutya szerep), valamint a kultúra és a társadalom megújulása és átalakulása. A média szerkezetének és teljesítményének szintjén értelmezett szabadság bemutatását az alábbi táblázat foglalja össze röviden.

A szabadság alapelv
Szerkezeti feltételek:
csatornák függetlensége	hozzáférés a csatornákhoz		tartalmi sokszínűség
Ezek a feltételek a következő értékekhez vezetnek a teljesítmény során:
megbízhatóság, kritikai álláspont, eredetiség		választék, változás, relevancia

A médiaegyenlőség alapelvét a tömegmédiára vonatkozó használatkor konkrét jelentésekkel ruházzuk fel. Mint alapelv, ez áll jó néhány normatív várakozás hátterében. Szerkezeti szinten azt jelenti az egyenlőség alapelve, hogy a tömegmédiához való hozzáférés legyen ugyanolyan mind a kibocsátói, mind pedig a fogadói oldalon a különböző, vagy épp az egymással ellentétes érdekű csoportok számára is. Ez az alapelv azt is magában foglalja, hogy fair és átlátható módon érvényesülhessenek a szabad piac általános alapelvei. Teljesítményi szinten az egyenlőség alapelve előírja, hogy a hatalmon lévőket ne részesítsük előnyben másokkal szemben, és mindenkinek lehetősége legyen hozzáférni a médiához. Üzleti oldalról megközelítve az alapelvet, az egyenlőség itt arra utal, hogy minden szerződött hirdető számára ugyanolyan tarifák és feltételek mellett kell biztosítani a megjelenési lehetőségeket. Összefoglalóan tehát azt mondhatjuk, hogy az egyenlőség alapelve a megkülönböztetés és a részrehajlás elvetéséről szól. Az egyenlőség alapelvén keresztül juthatunk el a hozzáférés, az objektivitás és a sokszínűség fogalmához, melyeket a teljesítmény szintjén értelmezett egyenlőség részalapelveinek tekinthetünk.

A sokszínűség azt jelenti, hogy a médiarendszer által kínált műsoroknak a társadalom információs, kommunikációs és kulturális szükségleteivel kell összhangban lennie. A sokszínűség központi kérdése, hogy a médiaszerkezet és a szolgáltatott tartalmak visszatükrözik-e a társadalom változatos társadalmi, gazdasági és kulturális realitását, biztosítanak-e a hozzáférést a különböző társadalmi és kulturális kisebbségek számára is, szolgálnak-e a különböző érdekeket és nézőpontokat megjelenítő platformként, valamint kínálnak-e az adott időben és helyzetben releváns választékot, valamint olyat, amely megfelel a közönség igényeinek és érdekeinek. Ezek a kérdések összekapcsolódnak az igazság és az információminőség fogalmaival, melyeken keresztül eljutunk addig a következtetésig, hogy a hitelt érdemlő tudás- és információkínálat kiemelten lényeges elvárás a tartalomszolgáltatás során.

Mint tudjuk, az objektivitás tárgyilagosságot, elfogulatlanságot, pártatlanságot jelent. Ez a jelentéstartalma a médiaelméletben sem változik meg, épp ezért a hírszolgáltatás során az információ minőségét tekintve az objektivitás központi szerepet tölt be. A média működési gyakorlatának egyik sajátos formája az objektivitás, valamint egyúttal egy olyan sajátos attitűd is, mely az információk összegyűjtését, feldolgozását és terjesztését jellemzi. A tudósítás tárgyától elhatárolja magát, tárgyilagosan és elfogultan közelíti meg a témát. Pártatlan, tehát nem foglal állást, és nem részrehajló. Ezeken felül az objektivitás fontos követelménye a pontosság, relevancia és teljesség.

A társadalmi rend a médiában általában úgy jelenik meg, hogy elítélik az erőszak, a rendbontás és a deviáns viselkedések pozitív ábrázolását, valamint támogatják a jelenleg fennálló rend intézményeit és hatóságait. A szolidaritás azt jelenti, hogy a média elismeri azt, hogy a társadalom sokféle alcsoportból, identitásokból, eltérő érdekekből áll össze, így megértően kezeli az alternatívákat, valamint támogatást és hozzáférést nyújt a releváns kisebbségi csoportok számára is.

Minden összefoglalva azt mondhatjuk, hogy a média szerkezetére és teljesítményére vonatkozó alapelvek a média szabadságát, egyenlőségét, sokszínűségét, és objektivitását támogatják. A felvázolt normák tartalmát a médiában zajló állandó változások alapvetően nem változtatják meg, azonban azok egymáshoz képesti erejére és súlyára, valamint a prioritására hatást gyakorolnak.

források:
Denis Mcquail (2003): A tömegkommunikáció elmélete, Osiris Kiadó Kft., Budapest
Varga Ákos (2016): Kommunikációs gyakorlat órai jegyzet, Budapesti Corvinus Egyetem

Bodolóczki Petra, Hamvas Patrícia, Krispán Orsolya

9 komment

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.03.13. 20:08:54

Örültünk, hogy egy szemléltető hasonlattal magyarázzák meg a média szabadságának és a véleménynyilvánítás szabadságának viszonyát, viszont egy értelmező magyarázatot hiányoltunk. Számunkra nem volt egyértelmű, hogy milyen összefüggésben vizsgáljuk a kettőt. Azt akarja mondani a hasonlat, hogy nem minden borospalackba tölthetünk bármilyen bort, vagy fordítva? És mi van a boros palackkal? Mindegyiknek ugyanolyan formájúnak, vagy űrtartalmúnak kell lennie?
Még egy apró megjegyzés: ha fogalmakat magyarázunk, ügyeljünk arra, hogy tényleg a megfelelő definíciót alkalmazzuk. Feltételezzük, hogy csak véletlen elírás volt, de az objektivitás nem a téma elfogult, hanem elfogulatlan megközelítését jelenti.
A továbbiakban vegyes érzelmekkel olvastuk a cikket. Nagyon szép, hogy a médiának ilyen nemes alapelvei vannak. Szabadság. Egyenlőség. Sokszínűség. Objektivitás. Bizonyára mindannyiunk fejében felvetődött már, milyen jó lenne, ha egy hosszú nap elteltével találomra kinyitnánk egy random újságot, odakapcsolnánk valamelyik TV csatornára, vagy egy tetszőleges hírportálra kattintanánk, és az aktuális események - legyen szó gazdaságról, politikáról, vagy közéletről - hitelesen, valós súlyozással és manipuláció nélkül rendelkezésünkre állnának. Az ideák világában ez biztos, hogy így is van, de mi egyenlőre a valóságban élünk, ahol bizony közel sem mindegy, hogy milyen forrásból tájékozódunk. Sokféle tulajdonosi körrel rendelkező média csatorna van Magyarországon. Ezek a csatornák lehetnek természetes személyek, illetve jogi személyek kezében. A legtöbb embernek, mint ahogy a tulajdonosoknak is, van egy bizonyos elképzelésük a világról, és arról, hogy ők ezt milyen rendszerben képzelik el szívesen. Ha egy jobb-/baloldali beállítottságú személy, vagy személyek csoportja birtokol egy internetes híroldalt, televízió csatornát, vagy újságot, akkor valószínű, hogy ehhez az oldalhoz kapcsolódó érdekekkel, kapcsolati hálóval rendelkeznek. Ebből következik, hogy úgy, és olyan híreket fognak nagyobb súlyban közölni, amik számukra kedvezőek, és a további hátsó támogatást elősegítik, legyen az nyilvános, vagy kevésbé nyilvános.
Itt jön képbe a médiaegyenlőség kérdése. Az alapelv szerint mindenkinek lehetővé kell tenni, hogy bármelyik médiában, a többiekkel megegyező feltételek mellett jelenhessen meg. Tegyük fel, hogy vannak csatornák, akik azt hirdetik, hogy a jobbkezesek sokkal okosabbak, mint a balkezesek, mások viszont azt állítják, hogy a balkezesek az okosabbak. Akkor valósulhatna meg a médiaegyenlőség elve, ha ugyanolyan arányban közvetítenék a jobbkezes csatornán a balkezesekről szóló jó/rossz híreket, mint a jobbkezesekről szólókat, és ez lenne érvényes a másik csatornára is. Így már nem is ilyen, vagy olyan kezes csatornák lennének, hanem ugyanolyan fényben tűntetnék fel bármelyik kézzel írókat. Felmerül a kérdés, hogy vajon a balkezes szívesen mond verset a jobbkezes csatornán, és egyáltalán kap-e meghívást, vagy csak akkor esik szó róla, ha a városi fordulón elfelejtette az ötödik versszakot?
Ahogy a blogból is olvashatjuk, alapelvekről beszélünk, amikhez a médiának közelítenie kell. Ezt a közelítést szigorú médiatörvény ösztönzi, aminek megszegése esetén kemény büntetéseket szabnak ki az illetékes hatóságok. Ezeknek a szabályozásoknak is vannak gyengepontjai, amiket általában hatékonyan kihasználnak az egyes szereplők, úgyhogy inkább lapozzunk végig több újságot, mielőtt véleményt nyilvánítunk. Sokszor hallani, hogy a különböző médiacégeknél dolgozók félnek kimondani véleményüket a rendszerről, mert állásukat kockáztatják. Az alkalmazottak vagy megszoknak, vagy megszöknek, ezért idővel a többség beállítottsága is meg fog egyezni alkalmazójukéval. Az is megeshet, hogy tudatosan könnyen manipulálható személyeket alkalmaznak a társaságok, akiknek bármit a szájukba adhatnak.

Bacsa Zoltán, Pepó Viktória, Bolvári Bence

Válasz erre

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.03.14. 12:29:28

Magának a média szerkezetének vizsgálatához először is fontos azt tisztázni, hogy mi is maga a média, mint fogalom. Magának annak a szónak, hogy médium, a jelentése az a kifejezés, hogy közvetítő. Tehát médium alatt azt az eszközt, csatornát értjük, amin keresztül különböző üzenetek kibocsátásra kerülnek. Ennek a kifejezésnek a többes száma lesz a média!

A média szerkezetét tekintve, fontos megnézni néhány alapvető értéket, többek között ilyen a szabadság, egyenlőség, sokszínűség, igazság és információminőség, objektivitás, társadalmi rend és szolidaritás. A következőkben ezekből a fontosabb alapköveket próbáljuk gyakorlati példákon keresztül ismertetni.

Magának a médiának a segítségével könnyebb maga a szocializáció, a demokratikus rend fenntartása. Mindezt a különböző társadalmi normák napi szintű közvetítésével teszi elérhetővé. A média által figyelemmel tudjuk követni bármilyen tisztségviselő vagy befolyásos üzletember tevékenységét, s ezáltal ezen embereknek hatalmukkal való visszaélése megakadályozható. A média a tömeget, magának a köznépnek a figyelmét a fontos ügyekre irányítja, szinte rákényszeríti a mindennapi embert arra, hogy egy adott napirendet kövessen.

Mindemellett fontos alapköve a társadalmi rend és szolidaritás, magyarul az is megemlíthető, hogy segít hangot adni az elnyomottaknak, a hátrányos helyzetű csoportoknak és hozzájuk hasonló, nehéz sorsú embertársainknak. Itt példaként megemlíthetjük a hazánkat is igen nagymértékben érintő menekült helyzetet. Bejegyzésünkben nem kívánunk állást foglalni a témában, mégis érdekes az a tény, hogy ha a média, köztük a híradók, internetes portálok és újságok nem kapták volna fel azt a hírt, hogy a határon hogyan, s miként épül a kerítés, miként próbálnak ezek az emberek eljutni egyik helyről a másikra, és milyen módszerrel próbál segíteni a kormány ezeken a szorult helyzetben lévő embereket, akkor egy mindennapi ember, aki nem politikus, s nem olyan területen dolgozik, ahol hírt kap nap, mint nap az eseményekről, honnan szerzett volna erről információt? Ha olyan szándékkal és beállítottsággal rendelkezik, hogy élelmet és feleslegessé vált ruhaneműket ajánlott volna fel, vagy akár most ajánlana fel ezeknek a rászorult embereknek, de közben nem kap hírt róluk, hogyan jut el mégis ez az információ hozzá?

A médiaszabadság alatt magát a sajtószabadságot értjük, mikor a sajtó munkatársai saját tapasztalatukra és véleményükre hagyatkozva, bármiféle külső befolyástól vagy fenyegetéstől mentesen döntik el, hogy az általuk megjelenített sajtótermékben miféle tartalmat jelenítenek meg. Ennek török nem létére jó példa, a fennálló kormány cselekedete Törökországban, ahol március elején államosították a harmadik független hírszolgáltatót. Mindhárom médiavállalkozás az államfő legnagyobb politikai ellenfeléhez köthető, s az összes gyakorlatilag ellenzéki médium volt. Államosításukkal az államfő lassan felszámolja az ellenzéki sajtót az országban. Augusztusban pedig még arról hallhattunk, hogy 18 ellenzéki újságírót akartak több évre börtönbe küldeni, mivel lehoztak képeket a márciusi török túszdrámáról, ahol a terroristák fegyvere is látszik. Az ügyészség, mely az államfő személyes irányítása alá tartozik, ezt terrorista propagandának minősítette. Itt felmerül a kérdés akkor, hogy hol is van a sajtószabadság a jelenlegi török államban?

Objektivitás alatt tökéletes példának mutatkozik az elmúlt időben a média által napi szinten tárgyalt Vujity Tvrkto kirúgása a TV2-től. Valamilyen szinten elvárt egy műsorvezetőtől, riportertől hogy objektíven kezeljen minden hírt, s élő adásban ne foglaljon állást bármilyen témáról is legyen szó. A riporter élő adásban elmondta, hogy az ő egész élete az ellen szól, amit Berki Krisztián képvisel a nyilvánosság előtt. Taglalta azt, hogy Berki magát közszereplőnek meri nevezni, mikor a produkciót ő maga nem látja. A médiának az egyik alapköve a már említett objektivitás, vagyis mentesség bármilyen érzelmi elfogultságoktól. Ezt a már említett példában a riporter nem tudta megállni, aminek el is szenvedte a kárát a médiacsoport által.

Ivancsó Roland, Késmárki Diána, Keszthelyi Lívia

Források:
www.doksi.hu/get.php?lid=1947
www.mediakutato.hu/cikk/2004_03_osz/05_mediatulajdon
444.hu/2015/08/04/18-ellenzeki-ujsagirot-akarnak-tobb-evre-bortonbe-kuldeni-torokorszagban
444.hu/2016/03/08/egy-fuggetlen-hirugynokseget-is-megszallt-a-torok-allam

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.03.15. 11:43:44

Mielőtt nagyon belemerülnénk a média szerkezetének vizsgálatába, először is szerintünk fontos tisztázni, hogy mit is értünk a média fogalma alatt. Média alatt azt a közvetítő közeget, csatornát értjük, amelyen keresztül az üzenetek kibocsátásra kerülnek. Ennek segítségével tájékozódunk, informálódunk nap, mint nap, ugyanakkor tekinthető a hatalom forrásának is, nem véletlenül nevezik a „negyedik hatalmi ágnak”, hiszen aki irányítja, óriási befolyással bírhat a társadalomra.

A média szerkezetének mélyebb megismeréséhez tisztában kell lennünk néhány olyan alapértékkel, amelyek igen fontos szerepeket töltenek be. Ezek az alapértékek a következők: a szabadság, az egyenlőség, a sokszínűség, az igazság- és információminőség, az objektivitás, a társadalmi rend és a szolidaritás alapelve, melyeket a továbbiakban részletesebben is tárgyalunk majd.

Az első alapkő a szabadság. Ez magába foglalja a csatornák függetlenségét, azt, hogy mindenkinek ugyanolyan módon joga van hozzáférni ezekhez a csatornákhoz, illetve utal a tartalmi sokszínűségükre is, miszerint a szolgáltatott tartalmak között információs, kulturális és kommunikációs összhangnak kell fennállnia.

Ha jobban belemerülünk ebbe a témába, könnyen rájöhetünk, hogy sajnos manapság a magyar média világában egyre nehezebb ezt az alapelvet fenntartani. Gondoljunk csak bele, ha bekapcsoljuk a televíziót és kiválasztunk egy tetszőleges csatornát, majd kis idő elteltével átkapcsolunk egy másikra, vajon ugyanazt az üzenetet közvetíti majd nekünk mindkettő? A legtöbb esetben nem. A csatornákat általában egy jobb- vagy baloldali beállítottságú személy vagy jogi személy tulajdonolja, és nagy valószínűséggel a kapcsolati hálója is eszerint épül fel, tehát egy jobboldali televízió csatornának jobboldali érdekei vannak, a baloldalinak pedig baloldali. Ebből kiindulva olyan műsorokat fognak leadni, és úgy adják át azok üzenetét, ahogyan az adott pártnak kedvezőbb legyen.

Ezzel pedig szorosan összefügg az objektivitás kérdése, amely kulcsfontosságú tényező. Az előbbiekből kiindulva az objektivitás máris megdőlt, mint alapelv. Egy ideális világban a média elfogulatlan, informatív, pártatlan a hírekkel szemben, nem torzítják annak üzenetét, valamint egyensúlyt és semlegességet képvisel. Azonban hogyan is lehetne objektíven közölni a híreket, mikor más és más érdek fűződik hozzájuk? Az objektivitás problémája és az eddig tárgyalt tények nem csak Magyarországon, hanem szinte minden országban megfigyelhetők.

Szintén ehhez a kérdéskörhöz kapcsolódik az igazság és információminőség elve, amely szerint az információminőség függ a hír valóságtartalmától és forrásától, hiszen egy megbízható forrásból származó hírt könnyebben el tudunk fogadni, mint azt, amelyik nincs kellőképp alátámasztva. Itt szintén jó példa a politikai beállítottságú tévécsatornák, internetes honlapok megosztott tartalmai.

A médiában a társadalmi rend fenntartása egyfajta nevelő szerep, hiszen igyekszik pozitív példát mutatni a társadalom számára azzal, hogy elutasítja a rendbontás, az erőszak, a túlzott alkohol- és kábítószer fogyasztást, és segíti a hátrányos helyzetűeknek a jobb életkörülmények kialakításában, például azáltal, hogy szerveznek adománygyűjtést a szegényeknek, a beteg gyerekek vagy akár az állatmenhelyek számára. Ezeket a felhívásokat, kezdeményezéseket a média segítségével nagyon könnyen és gyorsan lehet tömegekhez eljuttatni. A szolidaritás alapelve pedig arra utal, hogy a média elismeri, hogy a társadalmunk többféle különböző alcsoportokból, különböző érdekekből tevődik össze.

Összefoglalásként elmondhatjuk, hogy a mai média helyzete igen megkérdőjelezhető az elfogultság és a hatalmi harcok miatt. Nagyon nehéz objektívnek maradni, ehhez mindenféleképpen több forrásból kell tájékozódnunk. A média szabályozására ugyan létezik médiatörvény, ezek azonban könnyen kijátszhatóak, így annak szigorítása lenne kívánatos.

Horváth Viktória, Jurás Alexandra, Mindum Luca

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.03.15. 14:28:06

Mindenek előtt szeretnénk egy megfigyelésüket megosztani a blog bejegyzéssel kapcsolatban. A bejegyzés vége felé, minden bizonnyal elírás következtében, az objektivitás esetében elfogult téma megközelítés kifejezést használt a szerző, elfogulatlan helyett.
A média alatt azokat a kifejező eszközöket és csatornákat értjük, amelyek különböző üzenetek kibocsátásával tájékoztatják a köznépet és formálják a közvéleményt, de a hatalom egyik fő eszközének is tekinthetjük. Az alapvető értékeiből, mint a szabadság, egyenlőség, sokszínűség, igazság és információminőség, objektivitás, társadalmi rend és szolidaritás ideális esetben mindegyik megvalósul, és nem enged belőlük, azonban ez manapság nem minden tekintetben valósul meg.
A szabadság, mint első alapvető érték magába foglalja a csatornák függetlenségét, a csatornákhoz való hozzáférés lehetőségét, illetve a tartalmi sokszínűséget. Azonban közelebbről megvizsgálva, már találhatunk ellentmondásokat ebben manapság. Hiszen ha információra van szükségünk, akkor jórészt az internet mellett még a mai napig a televíziót választjuk, itt azonban nem mindig kapunk hiteles információkat. Ennek egyik oka az eltérő tulajdonosi háttér, a befolyás és a kapcsolatok hálója, hiszen számos olyan televízió csatorna van, amelyik jobb- vagy baloldali beállítottságú személy tulajdonában van, vagy csak erősen kötődik hozzá valamely kapcsolata révén. Alapvetően nem lenne probléma, ha két ellentétesen gondolkodó csatorna és azok munkatársai dolgoznának, azonban sok esetben a politikai beállítottságtól függően történik a hírek leadása. Ehhez szorosan kapcsolódik az objektivitás kérdése, hiszen a médiának elfogulatlanul és pártatlanul kellene kezelnie és továbbítania a híreket a közvélemény számára. Hiszen mint korábban mondtam, hatalom egyik eszközeként is megjelenik a média, amit a politikai pártok előszeretettel kihasználnak és a saját maguk javára fordítják a híreket.
Továbbá ennél a kérdéskörnél illik megvizsgálni a médiaegyenlőség, illetve az igazság és információminőség elvét. Abban az esetben ugyanis, ha a különböző csatornák egy-egy fontosabb hírt sokkal nagyobb súlyban közölnek, hosszú időn keresztül, azért, mert ezek a hírek számukra kedvezőek, vagy csupán elrejtenek néhány, korábbi kényes ügyeiket érintő híreket csorbul a médiaegyenlőség. Ilyen esetre példa a menekültválságról szóló hírek, amelyek elveszik a teret a többi hír elől, hogy a politikai propagandát erősítsék. Illetve példaként említhető még a különböző „botrányok” hirtelen kiszivárgása, ezáltal elvonva a figyelmet a korábbi ballépésekről.
Az információminőség elvénél fontos kritérium, hogy megbízható forrásból származó híreket dolgozzanak fel és továbbítsanak, bár ez is csorbulhat abban az esetben, ha csupán egy hírügynökségtől kapott információkkal dolgoznak. Ezért is javaslott, hogy nem csupán egy csatorna híreit nézze meg az ember, hanem különböző hazai televíziós híradások mellett, ha teheti, nézzen nemzetközi híradásokat, illetve olvasson utána az interneten a véleménynyilvánítás előtt. Azonban ez is felvet néhány nehézséget, hiszen az internet megosztott tartalmai közt is gyakran találkozhatunk a manipuláció erejével a már korábban említett tulajdonosi háló sokrétegűségének köszönhetően.
A társadalmi rend és szolidaritás elve a médiának egy igencsak hálás szerepe lehetne, hiszen pozitív példát mutat a társadalom irányába, azáltal, hogy elutasítja az erőszakot, csalást, lopást, illetve felhívja a figyelmet a hátrányos helyzetű személyekre és társadalmunkban élő kisebbségi csoportokra. Viszont a televíziót bekapcsolva nem minden esetben találkozunk nevelő szándékú műsorokkal. Elég, ha csupán a kereskedelmi csatornák végeláthatatlan valóságshow-iba vagy bulvárhíreibe beletekintünk.
Összességében elmondható, hogy manapság a média megítélése kérdésessé vált Magyarországon a politikai befolyás és hatalmi harcok miatt. A médiának közelíteni kellene ezekhez az alapelvekhez, amihez segítséget nyújt a médiatörvény, bár a törvényeket, mint láthattuk sokszor, könnyű megváltoztatni. Ezért is fontos, hogy az ember több forrásból értesüljön, mielőtt megfogalmazza és kinyilvánítja véleményét.
Bankó Balázs, Baranya Gábor, Czoch Blanka

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.03.15. 17:42:59

Érdekes párhuzam vonható a blogbejegyzésben tárgyalt média működésének 6 alapelve és a Google kereső „szólásszabadság” –ra kiadott első képtalálata között: (sajnos képet nem lehet beilleszteni, de itt a link)

perspektivadiaklap.files.wordpress.com/2015/01/safe_image.jpg?w=470

De mi is a szólásszabadság?
A szólásszabadság a véleménynyilvánítás szabadságának része, ezutóbbi kommunikációs „anyajogként” magában foglalja a szólás- és sajtószabadságon kívül az informáltsághoz való jogot, az információk megszerzésének szabadságát, a művészi, irodalmi alkotás szabadságát, a művészeti alkotás terjesztésének szabadságát, a tudományos alkotás szabadságát, a tudományos ismeretek tanításának szabadságát.
Úgy gondoljuk rendkívül hangzatos defínició az előbbi, ugyanúgy, ahogyan a média szabadság, egyenlőség, sokszínűség, igazság és információminőség, objektivitás, társadalmi rend és szolidaritás alapelvei is rendkívül jól hangoznak. Mielőtt még azonban teljes lelki békével hátradőlnénk a kanapén, hogy bekapcsoljuk kedvenc televíziós csatornánkat, olvasgassuk kedvenc internetes hírportálunkat töprengjük el egy keveset azon, hogy mit is akar közvetíteni nekünk a fenti kép.
Egy különösebb ismertetőjegyek nélküli 50-es éveiben járó férfit látunk, akinek szemét, száját eltakarják feliratokkal teleírt kezek. Ha jobban megfigyeljük a feliratok közül csak néhány olvasható, mégpedig olyanok, mint: botrány, szenzáció, szex videók, „fogyassz!” és híresség. Mindenképpen szemléletes a kép.
A szólásszabadság definíciója szerint ugyan jogunk van az informáltságoz és az információk megszerzésének szabadságához is. Remek! Mostmár tényleg megnézhetjük akkor a híreket, olvasgathatjuk a hírportálokat és azonnal tudni fogjuk mi zajlik körölöttünk a világban, hiszen ha a média követi az elveit mi képesek vagyunk mindenről teljeskörűen informálódni és ezek után nyugodt szívvel alkothatunk véleményt is. Mondjuk a Facebookon, hiszen ott aztán van szólásszabadság!
A kép azonban még mindig bosszantó. Akaratlanul is eszünkbe juttatja, hogy na de mi van akkor, ha média mégsem követi annyira hűen sokszor emlegetetett alapelveit? Honnan tudhatjuk mi ezt és egyáltalán rájönnénk-e magunktól ha nem így lenne?
Mondhatjuk persze, hogy manapság az internet térhódításával már leküzdhető szinte bármilyen információhiány. Egy egyszerű kereséssel bármit megtalálunk és amennyiben még idegen nyelvet/nyelveket is beszélünk a világ minden tájáról szerezhetünk információkat. Ez így is van! De mégis hogyan keresünk rá valami olyanra, amiről azt sem tudjuk, hogy létezik vagy megtörtént?
„Amiről nem tud, az nem fáj!” – azt gondolom sokszor hallottuk már életünk során ezt a mondatot. Vajon a média a 7. alapelvként alkalmazza ezt a szólást?
Sajnos akárhogyan is nézzük a média jelentős befolyással rendelkezik a mi informáltságunk felett és nekünk nincs hatalmunkban ellenőrzésünk alá vonni ezt. Pont annyit látunk, annyit mondhatunk, amennyit a média csöpögtet nekünk így ezáltal ezzel is foglalkozunk.
A képlet tehát egyszerű. Mi azt a csatornát, műsort, hírportált, újságot, magazint nézegetjük amelyhez csak kedvünk van, amelyik a legjobban érdekel minket. A döntés joga a miénk, hiszen rengeteg opció közül válogathatunk. Ezáltal azt gondoljuk teljesen szabadon és teljes körűen informálódhatunk bármiről, amiről szeretnénk és akár több nézőpontot összevetésével alakíthatjuk ki saját véleményenkünket. De lássuk meg azt, hogy a média oda irányítja a figyelmünket ahová éppen szeretné és azt is, hogy a fenti képen látható szavak ezen gondolatmenet folyamán milyen szemléletesen mutatják be a média befolyásolási képességét. Van, hogy valami még a csapból is folyik, mindenki erről beszél, mindenhol ezzel találkozik az ember. De vajon valóban ez a legfontosabb dolog? Tényleg ez az, ami miatt aggódnunk kellene, amire megoldást kell találni, vagy csak remek ürügy arra, hogy más, érdekesebb, fontosabb, esetleg kínosabb dolgokat a szőnyeg alá söpörjünk?

Források:
tasz.hu, letöltés helye: tasz.hu/politikai-szabadsagjogok/mi-szolasszabadsag

Készítette: Szabó Nikolett, Tóth Eszter, Zsoldos Vanda

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.03.15. 21:32:52

A mai világban, ha azt állítjuk, hogy a média életünk és mindennapjaink szerves része, akkor egyáltalán nem túlzunk. Akarva sem igazán tudnánk távol maradni a világától, és annak pozitív, illetve sok esetben negatív hatásaitól. A média hatalmas mennyiségű információt foglal magában, ezért annak birtoklása ez által „hatalmat” biztosít. Fontos, hogy alaposan ismerjük minden egyes elemét, hogyha beszélünk róla, de főleg akkor, hogyha véleményt is nyilvánítunk. Ennek segítségül szolgálhat az alapértékek ismerete, amelyek szabályozzák a média intézményét. A blogbejegyzésben ezek az alapértékek szépen fel vannak sorolva, és részletesen ki is vannak fejtve. Az első tárgyalt alapérték a szabadság, amely nem állítható párhuzamba a véleménynyilvánítási szabadsággal. Amikor médiaszabadságról beszélünk, akkor lényegében használhatnánk a sajtószabadság szót is, mert tulajdonképpen ugyanarról van szó. Ezt a kérdéskört tárgyalva több fontos szempont is felmerül, amelyeknek teljesülniük kell. Ezek pedig a függetlenség, a hozzáférhetőség és a sokszínűség, amelyek ha valóban teljesülnek, akkor állíthatjuk azt, hogy a média megbízható, releváns és valós választékkal rendelkezik. Tipikus példa a médiaszabadságra, amikor az újságírok egy témán belül a saját szakértelmükre, tapasztalataikra és megfigyeléseikre támaszkodva írhatnak meg egy cikket, bármiféle külső befolyástól, törvényi korláttól mentesen. Következő szempont a médiaegyenlőség, amely annyit jelent, hogy a média mindenki számára teljesen egyenlően, torzításoktól mentesen legyen elérhető. Ez mind a felhasználói, mind a hirdető oldalra is ugyanúgy vonatkozik. Példa erre, amikor egy adott magazinban az azonos feltételekkel rendelkező hirdetési felületek költségei nem térhetnek el vállalatonként. Például egy első oldalas megjelenés az Instyle magazinban nem lehet drágább az Chanelnek, mint például a Versacenak. A harmadik alapérték a sokszínűség magában hordozza azt a média kritériumot, hogy a társadalom minden igényét (információs, kulturális, kommunikációs) le kell fedni a biztosított tartalmakkal. Fontos, hogy a társadalom szükségleteinek változását a média is nyomon kövesse, és a kínálatot eszerint tudja alakítani, hogy a társadalmi realitás megmaradjon, a szükségletek továbbra is ki legyenek elégítve. Fontos szempont például ez a beszélgetős, reggeli műsorok programjának és témáinak összeállításánál. A TV2 Mokka című műsora jó példa erre, ugyanis ha megnézzük a napi műsorbeosztást, a beszélgetések, műsorrészek tartalmaznak egyaránt gazdasági, kulturális, egészségügyi, gasztronómiai, aktualitások stb. rovatokat. Ez szintén azért fontos, hogy a társadalmi igények széleskörben le legyenek fedve. Az igazság-és információmegőrzés alapvetően fontos a hitelesség megőrzése miatt. Hamis információkat nem közölhet a média a világ felé. Vegyük például a különböző hírműsorokat, amelyeket az emberek nap, mint nap követnek akár a televízióban, akár a rádióban, vagy egyéb médiafelületeken. Ha nem hiteles információk szivárognának ki ezekről a platformokról, akkor az emberek fejében hatalmas tévképzetek és információs kavalkád alakulna ki, amely könnyen társadalmi félreértésekhez és konfliktusokhoz vezetnének. Az objektivitás megőrzése szintén kiemelten fontos érték, ugyanis az embereknek akik befogadják az információkat joguk van eldönteni, hogy milyen álláspontot foglalnak, a különböző típusú médiumok ebben nem befolyásolhatják őket semmilyen irányba. Az online hírportálok esetében van ennek kiemelten fontos szerepe például, hogy az adott híreket tényszerűen, érzelemmentesen és mindenféle saját vélemény nyilvánítása nélkül közöljék le. A társadalmi rend, mint érték kiemelten fontos, többek között ide tartozik az, hogy az erkölcsileg és büntetőjogilag elítélendő cselekvéseket a média is negatív formában és elvetendő példaként állítsa be. Emellett pedig a rend-és békefenttartási intézményeket támogassák és pozitív értelemben tegyenek említést róluk. A szolidaritás értéke tökéletes példa arra, hogy a különböző társadalmi identitásokat, érdekeket el kell ismerni és el is kell fogadni, a médiában pedig kiemelten oda kell figyelni arra, hogy mindenkinek támogatás és hozzáférés legyen biztosítva. Összefoglalva a bejegyzést a média megfoghatatlan világának ezek az értékek keretet biztosítanak, segítenek befogadni és megérteni az információk tömegét, amely naponta ér minket.

Készítette: Krasznai Gréta, Mosberger Evelin

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.03.16. 01:32:05

A blog bejegyzésének szerzői a média szerkezetét vizsgálták meg részletesen. Ehhez azonban érdemes először is a média fogalmát tisztázni: az információ rögzítésére és továbbítására használt eszközök összessége. Gyakran használják a tömegtájékoztatási eszközök szinonimájaként. Ezenkívül hiányoltuk még a média szabadsága és a véleménynyilvánítás szabadsága közötti párhuzam és különbség pontosabb meghatározását, mert a fent említett példát nem értettük meg teljesen tisztán.
Fontos leszögezni, hogy ezek a felsorolt alappillérek (szabadság, egyenlőség, sokszínűség, igazság, információminőség, objektivitás, társadalmi rend, és szolidaritás) a valóságban korántsem érvényesülnek, csak egy ideális képet alkotnak arról, amit mindenki jogosan elvárhatna a médiától. A csatornák többsége nem független, mindenhol jelen van a politikai befolyás, ami a csatorna által közvetített tartalmakra, műsorokra és információkra is erősen kihat. A csatornákhoz való hozzáférés megfelelően biztosított és a tartalmi sokszínűség is jelen van, azonban mindenkinek alaposan meg kell válogatnia az általa követett csatornát, mivel alaposan eltérnek azok tartalmi mondanivalói. Az természetesen egyénenként változik, hogy mit tartunk releváns, eredeti és megbízható információnak. A médiaegyenlőség szintén nem tud érvényesülni a mai világban, nem működnek a szabadpiaci elvek, a hatalmon lévőkhöz közeli csatornák rendszerint kedvezményekben részesülnek és mentesülnek a különböző adók alól mondvacsinált ürügyek hatására. Ezáltal megjelenik az egyébként blog bejegyzés szerzői szerint is elkerülendő részrehajlás és megkülönböztetés.
A sokszínűség elve biztosítva van mindenki számára, hiszen ma már rengeteg csatornán keresztül fogyaszthatjuk a médiát és ez lehetőséget ad arra, hogy a temérdek különböző témájú tartalom közül minden identitás megtalálja az általa fontosnak ítéltet bármilyen etnikai, kulturális vagy demográfiai határok nélkül. Az objektivitás az egyik legfontosabb szerkezei eleme a médiának. Az információ átadásának mindenképp elfogulatlannak, tárgyilagosnak, pártatlannak és pontosnak kell lennie. Nem lehet részrehajló, nem tartalmazhat személyes véleményt, nem foglalhat állást valami mellett vagy ellen. Szeretném felhívni a szerző figyelmét egy tartalmi hibára, amit ennél a fogalom meghatározásnál ejtett. Ez azonban sajnos érvénytelen a valóságban, a hírek torzítása folyamatosan jelen van a médiában és próbálják az embereket úgy befolyásolni, hogy az információ átadás során a csatorna számára kedvező pozícióba kerüljenek. A társadalmi rend és a szolidaritás az összes fontosabb, nagy elérésű csatornán érvényesül, ami kritikusan fontos, hiszen ezeknek a megszegése fontos etikai és társadalmi kérdésekhez és a csatorna elítéléséhez is vezethet.
Az általunk témához kapcsolódó kifejteni kívánt példa nagyon aktuális, hiszen a mai napon (március 15-én) történt. Ez a nemzeti ünnep, ahol az 1848-as szabadságharcra és annak résztvevőire emlékezünk, minden évben kiemelt szerepet kap a médiát szolgáltató csatornák számára. Ehhez a megemlékezéshez azonban rendszerint tárulni szokott valamilyen tüntetés is. Ez idén sem volt másképp, a pedagógusok vonultak ki nagy tömeggel a fővárosban, hogy az általuk megfogalmazott követeléseknek hangot adjanak. Ez szinte az összes független csatorna által élőben közvetítve volt, (interneten, rádióban és televízióban is), azonban az országos közmédiában szinte említésre sem került. Ez a tüntetés elsősorban a kormány által hozott lépések ellen, azok kritizálásáról és újbóli tárgyalásokra való felszólításról szólt és ennek ellenére az állam tulajdonában lévő csatornákon alig jelent meg. Ezáltal ki lehet jelenteni, hogy az objektivitás, a releváns, fontos információközlés és a szabadság elve sem valósult meg.
Összességében megállapítható, hogy a valós média jelentősen eltér az ideális változatától és ez az önös érdekek félresöprése nélkül nem is fog változni a közeljövőben.

Ábrahám Lili, Gőz Viktor, Almádi Gábor
Források:
www.mediaklikk.hu/musorujsag/?channel=1&date=2016-03-15

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.03.16. 11:24:23

A médiaegyenlőség alapelve a cikk szerzői szerint a szabad piac feltételrendszerének adoptálásával szeretné elérni a szereplők azonos megítélését, és a különféle beállítottságú, témájú médiacsatornák azonos megjelenési lehetőségének létrejöttét.
Ez – bár a szabad piacban levő „szabad” szó a vállalkozás szabadságát implikálja – nem hinnénk, hogy feltétlenül egyenlő feltételekhez vezetne. A klasszikus mikroökonómiai elméletek szerint amíg egy piacra szabad a belépés, akkor addig lépnek be rá cégek, míg tevékenységükkel profitot érhetnek el, ezt követően pedig a piac telítődése után egy egyensúly-közeli állapot jön létre mely hosszú távon mozdulhat csak el.
A klasszikus mikroökonómiai elmélet azonban már nemcsak a gyakorlatban, hanem a vállalatelméletek világában is túlhaladottnak számít. Ha az erőforrás-alapú vállalatelmélet irodalmát tekintjük, nyilvánvaló, hogy egy cég (ez akár médiacég is lehet) még az azonos belépési feltételek esetén is rendelkezhet olyan egyedi erőforrásokkal, melyek az előnyét garantálják a többi céggel szemben. Ilyen lehet például a szakértelem, a médiacég belső kultúrája, vagy más, nem anyagi formájú, nehezen másolható erőforrás, melyet a médiacég képességeivel kombinálva versenyelőnyre válthat át. (Peteraf, 1993)
Amennyiben egy médiacég versenyelőnyt szerzett, a vélemény és a hirdetési költségek nagyobb aránya fog hozzájuk csoportosulni – amellett, hogy teljesen átlátható a tevékenységük, a szabad piac minden szabályát pedig betartották. Ez a (nagyon valószínű) kimenetel nemcsak a valós médiapiacokon vehető észre, hanem az alapelv céljaival is erős ellentétben van. Nem jön létre sokszínűség, a hozzáférés torzul, az objektivitás pedig a vezető szereplő kedve szerint alakulhat.
Ezek alapján nem gondolnánk, hogy a médiaegyenlőség szabad piaci felfogás szerint helyesen működhetne – akárcsak a szabad piacok sem működhetnek szabályzás nélkül, hiszen a piaci koordinációs mechanizmusok nem az egyenlőségre vannak optimalizálva – ellentétben az etikai koordinációval, mely pontosan erre lenne kitalálva, azonban etikai koordináció a szabad piacokon törvényszerűen nem létezik. (Kornai, 1983)
Viszont ha a médiaegyenlőség elve nem érvényesül, akkor hogyan tudjuk érvényesíteni?
Továbbá, hogyan tudjuk ösztönözni a média résztevőit arra, hogy a közösség kulturális igényeinek megfelelően cselekedjenek? A médiapiac a legtöbb országban oligopol piac, melynek szereplőit három dolog befolyásolhatná: a fogyasztók, az állam, illetve az iparági szereplők független önszabályzó testületei.
Lehetne szó a médiacégek progresszív adóztatásáról. Ahogyan azt Saez (2011) a személyi jövedelem adóztatásánál felfedezte, a gazdagabb rétegeknél történő vagyonfelhalmozódás csakis a progresszív adórátákkal érhető el. Miért ne alkalmazhatnánk ezt a médiacégek esetén is? A médiaóriások hatalmas bevételeiből a bevétellel arányosan növekedő adóbevételeket vehetne el az állam, amelyet kifejezetten a többi szereplőnek juttat vissza, vagy egy önszabályzó hatóságot szponzorál. Ennek következtében a kisebb szereplők is vállalkozhatnának fenntartható bevételekkel egy médiacsatorna futtatására, a piacot pedig a minőség fenntartása érdekében egy független, közvetetten adóból finanszírozott hatóság ellenőrizhetné.
Természetesen ez csak egy ötlet, és a korrupcióról és az állami visszaosztás hatékonytalanságáról külföldön jól ismert országunkban kevéssé tűnik életképesnek. Itt jön fel az az érv, hogy egy jól működő rendszerhez – ami akár médiapiac is lehet – a szereplők kölcsönös bizalma és egy közös cél is szükséges. Amennyiben a szereplők önmaguktól motiváltak a jobb minőség elérésére, a fogyasztók számukra hasznos versenynek lehetnének tanúi – mindenesetre ez inkább gondolatkísérlet, mint valóság.

Piketty, T., Saez, E., & Stantcheva, S. (2011). Optimal taxation of top labor incomes: A tale of three elasticities (No. w17616). National Bureau of Economic Research.
János, K. (1983). Bürokratikus és piaci koordináció. Közgazdasági szemle,9.
Peteraf, M. A. (1993). The cornerstones of competitive advantage: A resource‐based view. Strategic management journal, 14(3), 179-191.

Beregszászi Attila, Esztergálos Dorka, François Vivien

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.03.16. 12:29:57

A blogbejegyzést írók a média szerkezetét rendkívül részletesen bemutatták, az elméletet jól felvázolták ám mi mondható el a gyakorlatban? Pár magyarországi és külföldi példával szeretnénk illusztrálni a fent összefoglaltakat. A média működése során érvényesülendő alapértékeket már megismerhettük (szabadság, egyenlőség, sokszínűség, igazság és információminőség, objektivitás, társadalmi rend és szolidaritás), de ezek tudnak mind érvényesülni ma Magyarországon?
A 2015-ös World Press Freedom Index rangsorában Magyarország 180 országból csupán a 65. helyet foglalja el, 27.44-es értékkel. 2014-hez képest egy hellyel kerültünk hátrébb. Az uniós tagállamok közül Magyarország mögött csak Olaszország (73.), Görögország (91) és Bulgária (106) áll.

Szintén megemlíthetnénk a 2014-ben bevezetett reklámadót is, mellyel az államnak tavaly több, mint 6 milliárd forint bevétele származott, és idén ennek majdnem kétszeresét írták be a költségvetésbe. Ez nagyban érintette a nagyrészt független híreket közlő RTL médiavállalatot, így felmerülhet az is, hogy ez egyfajta “büntetés” volt a kormány részéről. Fontos kiemelni, hogy nem Magyarország az egyetlen uniós tagállam, ahol ilyen problémák adódnak, hasonló kérdések foglalkoztatják a közvéleményt Bulgáriában, Olaszországban, az Egyesült Királyságban és más országokban is.

A Magyarországra látogató Paula Schriefer, a Freedom House (FH) alelnöke is megjegyezte, hogy a médiaszabályozás "hatásköre túlságosan széles és a függetlensége megkérdőjelezhető". Azonban el kell gondolkoznunk azon, hogy a túlságosan liberális és mindent megengedő médiaszabályozásnak mik lehetnének a következményei. Az államnak és a Magyar lakosságnak egyaránt nem áll érdekében az, hogy a médiában bármilyen tartalmat leközölhessenek, hiszen akkor ízléstelen, közönséges, káros tartalmak is megjelenhetnek és elérhetővé válhatnak bárki számára. Fontos az alapvető értékeink megőrzése, a nagyfokú médiaszabadság esetén a tartalomgenerálás kerülhet olyanok kezébe is, akiknek ehhez nem lenne jogosultságuk. Összességében elmondható hogy mindenféleképpen átalakításra van szükség, de nem vezetnénk be túlságosan radikális reformokat.

A sokszínűség szempontjából azonban viszonylag jól teljesít Magyarország. A tévécsatornákon a különböző kisebbségekről szóló műsorok és kisebbségeket érintő témaköröket feldolgozó műsorokat, közéleti és kulturális adásokat tekinthetünk meg. Itt megemlíthetjük a szolidaritást is, hiszen számost hír szólt manapság a hátrányos helyzetű menekültekről akik hazánkba érkeztek. Emellett kiemelnénk hogy több rádiónak is van világzenei programja, és elmondható, hogy a közmédiumok általánosságban igyekeznek hozzájárulni a kulturális sokszínűség fenntartásához és a társadalmi kohézió megerősítéséhez.

Az objektivitás is fontos alapérték a magyarországi média esetében. Ezalatt azt értjük, hogy a híreket és információk közlése szigorúan a tárgyra irányul és mentes mindenféle elfogultságtól és érzelemtől. Ha bármiféle ilyen közlés szubjektívként jelenik meg, akkor az már nem sorolható a hírek közé. Ezt vizsgálva elmondható, hogy hazánkban egyre kevesebb esetben beszélhetünk valóban objektív információközlésről a médiában. Egyre nagyobb teret hódítanak a bulvár lapok, amik nem arról híresek hogy a cikkeket vélemény és érzelem mentesen közlik. A másik terület amit kiemelnénk a politikai hírközlés. Itt már maga a témaválasztás sem igazán objektív, hiszen ha már csak egy pártról közlünk objektív információkat, már szubjektívek vagyunk ha a többiről nem közlünk. Ha egy bizonyos ismert újságíró már jelen van egy adott pár politikai eseményén, már az minősülhet szubjektivitásnak. Magyarországon az objektivitás ezek alapján teljes mértékben nem tud teljesülni, de ez nemcsak hazánkról mondható el, hanem a világ számos másik országáról.

Készítette: Antal Dorina, Králik Dóra, Rédai Mariann

Források:
• http://index.rsf.org/#!/
• index.hu/kultur/media/2015/02/12/ismet_lejjebb_csuszott_magyarorszag_a_sajtoszabadsag-ranglistan/
• hvg.hu/gazdasag/20160316_reklamado_koltsegvetes_rtlklub_brusszel
• nol.hu/velemeny/veszelyben-a-sajtoszabadsag-1476613
• www.origo.hu/itthon/20111204-a-magyar-mediaszabalyozast-biralta-a-freedom-house-alelnoke.html
• os.mti.hu/nyomtatobarat_valtozat/75337/os-nmhh_kozlemeny_magyarorszag_egyseges_kozmediaval_lehet_resze_az_europai_musorszolgaltatok_szovetsegenek
• szemanrozsa.blog.hu/2009/12/06/objektivitas_vs_szubjektivitas_a_mass_mediaban

Kommunikációs gyakorlat2