Kommunikációs különbségek férfiak és nők közt

2016. április 30. - MMI Kommunikációs gyakorlat

A korábbi személyközi kommunikáció tematikájú bejegyzésben már szó volt a metakommunikáció olyan aspektusairól, mint általános testtartás, mimika, hanglejtés stb… Jelen írásunkban ezekre nem térnénk ki újra részletesen, inkább a nők és férfiak között kialakult legjellemzőbb különbségekre fektetnénk a hangsúlyt, melyeket figyelmen kívül hagyva számos nézeteltérésre adhatunk okot saját tudtunkon kívül. A két nem közti különbségek eredete kutatások alapján egészen az ősemberig visszavezethető. Részben az akkori munkamegosztásnak is köszönhetőek bizonyos viselkedés és gondolkodásbeli differenciák. A férfiak vadászni jártak, gyakran hosszú ideig mozdulatlanul, szótlanul lesben várták a vadat, keveset beszéltek, a kommunikáció szűken a problémamegoldásra irányult. Ezzel szemben a nők a barlang körül munkálkodva, egymásra utalva sokkal interaktívabb tevékenységet folytattak, így náluk a kezdetektől fogva nagyobb hangsúly került a személyközi kommunikáció verbális én non verbális formáira egyaránt.

Az evolúció során ezek a kialakult különbségek megmaradtak, így a férfi-női viselkedést elemezve számos eltérést figyelhetünk meg jelenlegi társadalmunkban is a nemek közt. Ezek a különbségek kiterjednek az említett alapvető személyközi, verbális kommunikációra, ennek mennyiségére, különböző kifejezésmódokra és a metakommunikációra, a beszédtémákra, a problémák megközelítésének (emocionális vs. racionális) módjára.

A nők egyszerre több dologra is képesek figyelni, míg a férfiaknál a figyelem egy időben jellemzően egy dologra koncentrálódik. Ennek és a korábban felsorolt különbségeknek eredete a agyfelépítésben rejlik. A női és férfi agy között számos eltérés figyelhető meg. A női agyban a két félteke között sokkal több idegi kapcsolat található, ezzel szemben a férfiaknál az egyes agyféltekéken belül fedezhető fel több idegsejt-összeköttetés. A kisagyban pedig ennek pontosan az ellentettje figyelhető meg. Többek között ezeknek a különbségeknek köszönhető, hogy a nők egyszerűbben jegyeznek meg arcokat, aktív szókincsük szélesebb, társasági helyzetfelismerő képességük jobb, könnyebben olvasnak a non-verbális jelekből.

Továbbá a nőknél a két agyféltekét összekötő kéregtest vastagabb. A kéregtesten keresztülfutó idegpályák keresztmetszete nagyobb, a rostok dúsabbak, több idegsejtet tartalmaznak. Emiatt élénkebb a nőknél a kapcsolatot a két agyfélteke között. Mivel a kognitív feladatok, így a beszéd során is, mindkét agyfélteke aktív, a közöttük lévő élénkebb kapcsolat előnyt jelenthet a kommunikáció során. Ám az ebből adódó eltérések a nők és férfiak verbális teljesítményében azonban csekélyek, a különbségekért döntően az eltérő szocializáció felel.

A lányokat és fiúkat már kisgyermek koruktól kezdve más viselkedésre tanítják és szüleiktől is eltanulják és továbbviszik a kommunikációs különbségeket. , Az illemtan is eltérő viselkedést vár el a nőktől és férfiaktól, aminek a kommunikációra is lehetnek kivetülései. Szélsőséges de jól szemléltető példa erre az, hogy a japán társadalomban a két nem szigorú elkülönülése miatt a nők számára korábban tilos volt férfiakkal szemben a direkt felszólító módú igelak használata.Tehát a múltban a férfi és női nem közötti kommunikációs különbségek a nagyobb nemek közötti egyenlőtlenség miatt még nagyobbak voltak.

Ahogy a történelmi és biológiai okfejtésből is kiderült, a férfiak és nők különbözően értelmezik a kommunikáció célját. Míg a nők nagy hangsúlyt fektetnek a társadalmi kapcsolatok kialakítására, a férfiak kommunikációja dominancia kimutatására, és kézzelfogható eredmények elérésére irányul. Megfigyelhető továbbá, hogy a nők sokkal puhatolódzóbbak, udvariasabbak, míg ellenkező nemű társaikra jellemző a rámenősség. A férfiak közötti kapcsolatok a kezdetektől fogva hierarchikus alapon épültek fel. A kommunikáció során igyekeznek társaik között előkelő rangot elérni, egy fajta dominanciát kialakítani. (Merchant, 2012)

A beszéd témája, és mennyisége is erősen eltérő. Nem meglepő, hogy általában mindkét nem a rájuk jellemző témákról beszél többet. Lényeges különbségek vannak viszont a témák fókuszában. A női beszélgetések nagyon szerteágazóak lehetnek. Elkezdenek valamiről beszélni, és közben sok, érintőleges témát is szóba ejtenek. Az átélt élményeket sokkal részletesebben adják át egymásnak, mint a férfiak, akik közelebb maradnak az eredeti témához, és lényegretörőbben, a fontos dolgokat kihangsúlyozva beszélnek. Egy nő, egy nap átlagosan sokkal több szót mond ki, mint egy férfi.

Ez abból is fakad, hogy a nők általánosan nagyobb szókinccsel rendelkeznek, mint a férfiak. Pszicholingvisztikai kísérletek igazolják, hogy a nőknek jobb a verbális memóriájuk, és a férfiaknál jobban teljesítenek szótalálási feladatokban. Ezek a képességbeli különbségek nem függnek az anyanyelvtől. Magyar kutatásokat is végeztek a témában. Gósy Mária magyar nők és férfiak között mutatott jelentős eltérést a verbális memória terén a nők javára.

John Grey népszerű könyvében - A férfiak a Marsról, a nők a Vénuszról jöttek - kihangsúlyoz néhány fontos különbséget a nők és férfiak kommunikációjában: a férfiak céltudatosak, míg a nők kapcsolat orientáltak, öntudatukat érzelmeik, és kapcsolataik alapján ítélik meg. Különbözik a két nem stresszhez való viszonulása is. A férfiak inkább kivonják magukat a nemkívánatos helyzetekből, a nők a úgy próbálják megoldani a problémákat, hogy beszélnek okaikról (Grey, 1992)

Bacsa Zoltán, Bolvári Bence, Pepó Viktória

Források:

Huszár Ágnes (2009a). Bevezetés a gendernyelvészetbe. Tinta Könyvkiadó. Budapest.
Grey, J. (1992): Men are from Mars, Women are from Venus. HarperCollins. USA
Merchant, K (2012): How Men And Women Differ: Gender Differences in Communication Styles, Influence Tactics, and Leadership Styles. Claremont McKenna College
Huszár Ágnes: Női nyelv? Férfi nyelv? – Gendernyelvészet Magyarországon: http://www.matud.iif.hu/2009/09mar/03.htm
Huszár Ágnes: A Magyarországi endernyelvészetiI Kutatások Ttörténete és Perspektívái: http://www.matarka.hu/koz/ISSN_1788-9979/BTK_MFI_1_2011/ISSN_1788-9979_BTK_MFI_1_2011_073-080.pdf
Magyar Nemzet Online (2013): http://mno.hu/tudomany/itt-egy-komoly-kulonbseg-a-noi-es-a-ferfi-agy-kozott-1198575

10 komment

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.05.01. 16:41:53

A heti téma mindig is jelen volt a mindennapokban úgy, ahogy most is és a jövőben sem fog ez megváltozni, azaz a férfiak és a nők viszonya, illetve szűkítve a heti témára a metakommunikációs és egyéb viselkedésbeli különbségek, részletesebben ezek forrásai és miértjei. Akaratunkon kívül is találkozunk ezekkel a dolgokkal a mindennapjainkban, azaz a különféle viselkedésekkel és kommunikációs formákkal, ugyanis életünk során különféle kapcsolatokat alakítunk ki, mind férfiakkal, mind nőkkel. Ezen kapcsolatainkban jobban, lényegre törőbben, illetve érthetőbben adhatunk át információkat, kommunikálhatunk, akár az ellenkező nemmel is, ha megtanuljuk, megértjük és megfigyeljük metakommunikációjukat és annak jelentéseit és miértjeit. Az órán említett különbségeket és azok forrásait az eheti blog írói jól összefoglalták, kitértek olyan dolgokra is, amelyek órán nem hangzottak el, plusz megadták hozzá a kellő elméleti hátteret is, hogy ne csak a megérzéseinkre, tapasztalatainkra hivatkozva tegyünk különbségeket a férfi és a női metakommunikáció és viselkedés között. Szépen megfogalmazott és elkészített blog bejegyzést találtunk az eheti csapattól, amely elnyerte a mi hármasunk tetszését, így további kommentünkben egy példán keresztül mutatjuk be a női és férfi metakommunikációk közti különbségeket, különösen kitérve a Tanár úr által az órán elhangzottakra.
A férfi és a női metakommunikációs különbségek eredete, az órán elhangozottak alapján egészen sokáig visszavezethető, azaz az ősemberekhez, amikor a férfiak fő dolga a vadászás volt, míg a nők a ház, azaz barlang körüli teendőkkel voltak elfoglalva a gyermeknevelés mellett. A férfiak vadász tevékenysége létfontosságú volt a család vagy törzs számára, ugyanis egy-egy sikertelen vadászat akár végzetes is lehetett. A sikeres vadászat nagy türelmet és összpontosítását igényelt a férfiaktól, ezek a tulajdonságok a férfitársadalom nagy részére (99%) még a mai napig jellemzőek, azaz az úgynevezett csőlátás, hogy csak egy dologra tudnak koncentrálni, de arra a legnagyobb odaadással, képesek minden zavaró tényezőt kizárni és csak az adott dologra koncentrálni.
Most pedig egy olyan történetet írunk le, amely egy sűrűn ismétlődő eseményt mutat be férfi és nő között. Természetesen maradunk a kommunikációs gyakorlat tananyagánál, azaz a már fent említett csőlátás témakörénél. Ez az esemény nem más, mint amikor a férfi leül a televízió elé vagy akár a laptopján elkezd valamilyen műsort nézni, ez lehet sorozat, film teljesen mindegy, ha a férfi számára érdekes tartalmat talál, akkor azt teljes odaadással, az úgynevezett csőlátással nézi, figyeli, mint amikor sok-sok éve mamutra vadásztak. Ilyenkor akaratán kívül kizár minden egyes külső tényezőt, kialakul a „szelektív hallás” és ez sokszor problémákhoz, esetleg konfliktusokhoz vezethet a másik nemmel, azaz a nőkkel kapcsolatban. A nők abban a szerencsés esetben vannak, hogy egyszerre akár több dologra is tudnak figyelni, így nagyon nehezen békélnek meg a férfi csőlátásával, konkrétan nem is értik meg. Egyszerűen nem tudnak azzal megbarátkozni, amikor szólongatják a férfit például televízió nézés közben és a férfi, mintha süket lenne, amíg egy határozottabb, hangosabb hangot nem hall, addig észre sem veszi a nőt. Olvasva ezt a történetet, olyan hihetetlennek hangzik, pedig napi szinten tapasztalhatjuk, mind a két oldalról.
Véleményünk szerint fontos, hogy megértsük a másik nem metakommunikációját és annak forrását, így sokkal békésebb életet élhetünk, akár egy baráti vagy munkatársi viszonyban, akár egy párkapcsolatban.
Almádi Gábor, Ábrahám Lili, Gőz Viktor

Válasz erre

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.05.03. 14:31:56

A bejegyzés által taglalt témáról mindenkinek van véleménye, senki sem tud semleges maradni, hiszen mindennapjaink szerves része, és az eltéréseket első kézből tapasztaljuk.
Melyik nőnek ne hagyta volna már el a száját az a mondat, hogy: „Mert te sose figyelsz rám!”, és mint általában, igazuk van. A férfit a számára lényegtelennek nyilvánított információk kikerülik, ami teljesen érthető is. Ahogy a poszt is említi biológia fejlődésük során egy dologra kellett koncentrálniuk, és azt minden más fölé helyezni. Sajnos az emberi faj nem fejlődik olyan tempoban, mint ahogyan a társadalmunk átalakul. Arról is lehetne vitatkozni mennyire jól ítélik meg a férfiak a feléjük áramló információt. Egy másik klasszikus eset, amikor a férfi a párján keresi kulcsát, telefonját, kedvenc zokniját, természetesen a nő nem eldukta azokat, lehetséges, hogy arréb se tette, de ha mégis biztos elmondta a másik félnek, hogy ezután hol találja. Úgy véljük például az ilyen jellegű információt igenis hasznosnak lehet ítálni.
Egy másik evolúcióból eredeztethető jelenség a nők gondoskodása. Személyes tapasztalataink alapjána férfiak hajlamosak elkényelmesedni, amikor kedvesük mindenről gondoskodik. Gyakran hallható a férfiaktól, hogy a nők sokat készüldőnek. Azonban nem számolnak azzal a ténnyel, hogy a nő nem csak felöltözik, szépítkezik, ruhátválogat, de mindkettőjük számára elrakja a szükséges dolgokat, és felkészül a felmerülő eshetőségekre. Így fordulhat elő, hogy a férfi készen áll az ajtóban, türelmetlen tekintettel, majd miután elhagyják a házat az első mondatai: „Van nálad zsepi? Esernyőt raktál el? Ajaj, nem töltötTÜK fel a telefonomat.” Úgy véljük ennek is az információhoz és kommunikációhoz való hozzáállás lehet a forrása. Egy dologra koncentrál oda kell érni x időpontra, és nem számol a felmerülő akadájokkal.
A két nem közötti kommunikációs eltérés sok vicces és kellemetlen szituációt is szülhet, ami mellet Hollywood sem tud szó nélkül elmenni. Sok esetben egy omniózus éjszakai utáni élménybeszámoló keretében mutatják be a szembetűnő külnbséget. A nők részletes, mindenre kitérő, érzelmi szálakkal és következtetésekkel körbeszőt történetet tálalnak barátnőiknek. Ugyanezt az estét a férfiak egy mondatban össze tudják foglalják. Bármennyit olvashatunk róla, nézhetünk filmeket, sorozatokat, akkor sem ez tűnik a valóságnak a nők fejében, mivel az ő agyuk sosem pihen, így gyorsan képzetek születnek a fejükben, és akár végbemenő következtetéseket is levonnak.
Az eltérő kommunikációs képességek a másik nem számára felfoghatatlanok, és valószínüleg ez nem fog változni a közeli jövőben, habár találkozhatunk ellenpéldákkal. A nők lényegesen több szót használnak, és egy nap alatt is több szó hagyja el a szájukat, mivel nem csak a konkrét információt osztják meg, hanem annak aspektusait is. A felmerülő témák között is eltérés figyelhető meg. A hölgyek széleskörű érdeklődési körrel rendelkeznek, fel-fel kapnak egy-egy témát, de általában a legtöbben nem merülnek el mélyen. Ezzel szemben a férfiak érdeklődési köre sokkal kisebb, általában valamilyen szabadidős elfoglaltsághoz, hobbihoz kapcsolódik, és azt részletekik menően ismerik.
Mivel ez egy mindenki éltet érintő téma a már létező kutatásokat valószínüleg továbbiak foglyák követni. A mindennapi életünkben is hasznosnak gondoljuk egy bizonyos fokú ismeret elsajátítását. Az emberi kapcsolatok során enmtől függetlenül ki lehet ismerni a másikat, hozzászokni minden jó- és rossz tulajdonságához, és a megfelelőképpen kommunikálni vele. A sáját nyugalmunk érdekében ajánlatos az együttműkédésre törekvés, és az állandó tanulás, hogy megelőzhessünk felmerülő konfliktusokat.

Készítette: Krasznai Gréta és Mosberger Evelin

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.05.03. 22:14:50

A nők és férfiak kapcsolata valamint a rájuk jellemző tulajdonságok, viselkedési sajátosságok mindig is meghatározták az életünket. Egyesek szerint a nők a Vénuszről jönnek, a férfiak pedig a Marsról. Ebből adódik, hogy szinte képtelenség, hogy megértsék egymást. Majdnem mindent másképp csinálnak az eltérő nemmel rendelkező egyének. Gondolkodásuk is merőben más a másikhoz viszonyítva.
Véleményünk szerint, egyetértve az órán elhangzottakkal, igaz, hogy befolyásolhat minket az évezredekkel ezelőtt betöltött szerepünk az életben, az őskori minta. Bár úgy véljük, hogy talán nem ez az, ami a legfőképpen meghatározza ránk jellemző tulajdonságainkat. Sokkal inkább véljük úgy, hogy a társadalmi kritériumok, a kulturális elvárások azok, mely nagy és nehéz kőként nehezednek ránk, és sorolnak be illetve kényszerítenek egyfajta normába.
Társadalmi elvárások közé soroljuk egyfelől azokat a tulajdonságokat, melyeket sugallnak belénk a szüleink születésünk óta, mikortól csak a nemünket tudják. Ezek közé tartozik például, hogy a férfiak nem sírnak, és még az egészen kicsi egyedek sem sírhatnak, mert ők is egyszer férfivá cseperednek, és jobb, ha megszokják, hogy nem sírhatnak. Sőt, úgy általában nem mutathatják ki túlzottan érzelmeiket. Talán erre vezethető vissza, hogy a férfiak kevesebbet beszélnek, mint a nő társaik. Ezzel szemben a lányokat pedig arra bíztatják, hogy mindig mondják el, ha valami bántja őket, sírjanak is, ha kell, hagyják, hogy átmenjenek rajtuk az érzelmek, mert úgy hamarabb túlteszik magukat a dolgokon. Ez így is van, és ezért dolgozzák fel a nők hamarabb a párkapcsolati szakítást egy férfival szemben. A nőknek viszont hátránya származik azokból a neveltetési normákból, melyek meghunyászkodásra, gyengédségre, saját maguk megkérdőjelezésére biztatják őket. Felnőttként csak a gondjuk lesz vele, mivel egy férfivel kell felvenni a versenyt a munkahelyen, ahol ezek a problémák elő is jönnek. Ezért történhet, hogy szemtelenül a nőknek kevesebb fizetést adnak általában a munkahelyek nagy részén. Bár a 21.században már sikerült rájönni, hogy ez egy hatalmas probléma, ami nem is a legfőképpen a pénzről szól, hanem leginkább az elvről, egyenlőség és megbecsülés hiányáról.
Kulturális nyomásként jelenik meg a nők alárendeltsége több, főleg keleti országban. Ez a megszokás elég régre vezethető vissza, a kultúrában alaposan gyökeret vert. Valószínűleg tényleg az őskorra tehető a nemi alá-fölé rendeltség felosztása. Mivel a férfiak fizikai fölénnyel rendelkeztek, így ők lettek az irányítók. Bár ennek a mai társadalmunkban már egyáltalán nincs létjogosultsága, hiszen már nem kell az emberiségnek komoly fizikai küzdelmeket vívnia a mindennapokban. A mérvadó a szellemi felkészültség lett. A probléma, hogy a keleti országok kultúrája nagyrészt múltba tekintgető kultúra. Az amerikaival és európaival ellentétben ők ne a jövőbe tekintenek, nem a fejlődés irányába, hanem vissza-vissza tekintenek a múltba, a hagyományok tisztelete játszik központi szerepet életükben, nem hagyva esélyt a nőknek a kitörésre.
Alapvetően nő és nő, férfi és férfi közt is szignifikáns eltérések lehetnek. Nem minden nő áll naphosszat a tükör előtt, és költ el egy havi fizetést műkörömre, műszempillára, szemöldöktetoválásra. Van, aki úgy érzi, ettől többre hivatott. A férfiak közt is adódnak olyanok, akik a nők nagy részéhez hasonlóan szeretik magukat csinosítgatni, bár a férfiak jellemzője leginkább az autó csinosítása és az automatikus TV-kapcsoló birtokbavétel. Egy szó mint száz, nagyon különbözőek vagyunk férfiak és nők, de törekedni kell a megértésre és a békés együttélésre, hasonló életfeltételeket biztosítva a teljes, boldog életre.

Hamvas Patrícia, Krispán Orsolya, Bodolóczki Petra

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.05.03. 22:17:02

Számos helyen hallható, olvasható a metakommunikáció fontossága és relevanciája, végtelen cikk, interjú és blog igyekszik minél szélesebb körű információval ellátni a célközönséget ezzel kapcsolatban, hangsúlyozva, hogy egy - egy gesztus, a testtartásunk vagy egy félig – meddig akaratlan mozdulat milyen sokat elárul rólunk és a kommunikáció partnerünkről. Ez kétségtelenül így is van, ám úgy gondoljuk, a hatékony kommunikáció egy lépéssel korábban kezdődik: nem csupán az adott szituációban kell észlelni ezeket a tényezőket, hanem a partnerünk lényét szemlélve, minden helyzetben. Itt jön a képbe a nemek közti kommunikációs eltérések fontossága és kiemelt szerepe életünkben.
Nem kell hatalmas volumenű, világmegváltó dolgokra gondolni, elég csupán egy ellenkező nemű baráttal vagy a párunkkal folytatott mindennapos interakciót felidéznünk. Az ezek során megjelenő különbségek megmutatkoznak az alapvető személyközi, verbális kommunikáció milyenségében és mennyiségében, a különböző kifejezésmódokban és a metakommunikációra is. A férfi és női kommunikáció különbsége egyikünk számára sem újdonság, azonban sokszor nem gondolunk bele az okokba. Ezen különbségek forrása nem csupán az evolúció, s így a biológiai adottságok, tényező, hanem a szocializációs folyamat, a sokszor nem tudatosan kommunikált keretrendszer, normák és elvárások a kisgyermekek felé. Gondoljunk csak bele: milyen egyértelmű, hogy a kislányok rózsaszín, a kisfiúk pedig kék rugdalózót kapnak, holott ezt semmi nem indokolja egy pusztán pár hónapos csecsemő esetében. Ahogy nem megalapozott az a szülői és társadalmi hozzáállás és nevelési módszer sem, miszerint „a fiúk csak ne nyavalyogjanak, az nem nekik való”, mely a tömör, lényegre törő önkifejezést szorgalmazza, vagy a „lányok már csak ilyenek, mindig csacsognak”, mely pont hogy a mennyiségi szempontból terjedelmes kommunikációs attitűdöt hordozza magában. Nyilván hozzá kell tenni az előbbiekben leírt meglátásokhoz, hogy ezeknek biológiai okai is vannak, melyről a bejegyzés írói már szóltak, ám úgy gondoljuk, hogy ez a társadalmi szintű kommunikációs kondicionálás nemhogy nem igyekszik közelebb hozni a nemeket egymáshoz, de gyakran csak a különbségeket erősíti fel, mely helytelen és nem hatékony személyközi kommunikációhoz vezet. Ezért tartjuk kiemelten fontosnak, hogy saját életünk során, a későbbiekben, mikor gyermekeinket fogjuk nevelni, egy tudatosabb szülői mentalitással viszonyuljunk a kérdéshez.
Ehhez az is hozzátartozik, hogy az eltérő nemekhez társított, azonban ugyanolyan fontos értékeket egyaránt közvetítsük a nevelés során. Fontos a versengés, az egyéni maximum nyújtása, azonban eltérő helyzetekben a kooperáció vihet minket előre az életben. Ugyanígy bizonyos helyzetekben a minél részletesebb információátadás és a szituációs jellemzők kiterjedt kommunikációja szükséges, míg máskor a gyorsaság, a lényegre törekvés vezet eredményre. Így nem érezzük úgy, hogy a már felépített határvonalakat minden esetben tisztelni és követni kell, hiszen a szemináriumon is az a tény bizonyosodott be, hogy noha léteznek bizonyos tendenciák és összefüggések, biológiai jellemzők, az, hogy milyen egy egyén személyes kommunikációs stílusa, nem a nemétől, hanem a személyiségétől függ. Egy introvertált nő nem valószínű, hogy hosszas beszélgetésekbe bonyolódna ismerőseivel a párkapcsolata aktuális kérdéseiről, valamint leghíresebb férfi költőinket és íróinkat sem lehet azzal vádolni, hogy szegényes lett volna a szókincsük. Mindezek alapján meglátásunk szerint bizonyos fenntartásokkal érdemes kezelni a két nem eltérő kommunikációs jellemzőit taglaló kutatásokat, különösen amiatt, mivel számos téves, félrevezető kutatás született a nemek közti kommunikációs különbségek felkapott témájában.

Horváth Viktória, Jurás Alexandra, Mindum Luca

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.05.03. 23:37:51

A nők és férfiak közötti különbségek különösen jól kirajzolódnak a felek közti kommunikáció alkalmával. Mivel a két nem egyénei sok tekintetben eltérő tulajdonságokkal rendelkeznek, ezért gyakran megesik, hogy zavar támad kommunikációjuk során. Ez mindössze annyit jelent, hogy nem értik meg egymást, félreértik egymást vagy az üzenetüket nem sikerül a másik félnek megfelelően átadni. Általános elképzelés szerint a férfiak egyszerűek, a nők pedig bonyolultak. A férfiak mindig tudják, mit akarnak, míg a nők szinte sosem. A nemek közötti különbségeket a végtelenségig lehetne sorolni, de mi inkább egy párbeszéddel szeretnénk érzékeltetni, hogy mi módon nyilvánul ez meg kommunikációjuk során:

-Nő: Észrevetted, hogy már nem beszélgetünk?
-Férfi: (magazint olvas) Hát persze, hogy beszélgetünk.
-Nő: Mikor?
-Férfi: (megáll, felnéz) Épp most.
-Nő: Ez nem beszélgetés.
-Férfi: De beszélünk.
-Nő: Én nem erről beszéltem.
-Férfi: (sóhajt) Akkor miről beszéltél?
-Nő: Beszélgetésről. Igazi beszélgetésről.
-Férfi: (leteszi a magazint) Oké. Beszélgessünk. Mit akarsz mondani?
-Nő: Semmit?
-Férfi: (nevet)
-Nő: Ez nem vicces. Én komolyan gondolom.
-Férfi: Akkor beszélj, tényleg. Figyelek.
-Nő: Nem akarok beszélni. Csak azt mondom, hogy jó lenne, ha tudnánk.
-Férfi: Miért ne tudnánk?
-Nő: Tudunk. Csak nem tesszük.
-Férfi: Oké. Most visszatérek a magazinhoz. Ha beszélgetni akarsz, szólj.
-Nő: Beszélgetni akarok.
-Férfi: (becsukja a magazint)
-Nő: Csak nem pont most.

Létezik egy úgynevezett genderkutatás, amely a társadalmi nemeket veszi figyelembe. Az, hogy milyenek vagyunk, egyrészt a neveltetésre, másrészt arra a szociológiai kérdésre vezethető vissza, hogy mi tartunk nőiesnek, és mit férfiasnak.

A kulturális különbségek megjelennek a kommunikációban is. Példának okáért, a férfiakra inkább jellemző az érvelés, ami oda vezethető vissza, hogy régen csak ők beszélhettek nyilvánosan, a nők pedig nem. Fontos a beszédben a férfiak számára a logikusság, a tisztaság, főként az igazság kimondására törekszenek. A nők azonban a kapcsolat fenntartását tartják szem előtt, azt, hogy semmiképen se veszítsék el a partnerüket. Hajlamosak felrúgni a szabályokat, azért, hogy meggyőzzenek valakit az igazukról.

A trágár beszéd is könnyebben elfogadott, amennyiben férfitől halljuk, valamint azt is, ha a
társalgásban szerepet kap a szexualitás. Gondoljunk csak bele, ha egy nő fogalmaz nyersen azonnal elítélik. A nők általában az összetartó szerepet töltik be a családban, ezért érzelmesebbek. A kommunikációjukra a bizonytalanság jellemző, sokszor korrigálnak beszéd közben. Udvariasabbak, sokkal több érzelmet és mondanivalót csempésznek a mondanivalójukba, valamint szeretik a körülírást is. A nyomaték kedvéért többször kérdeznek vissza, és sokszor inkább célozgatnak. Ezzel szemben a férfiak kérdései viszont tömörebbek és valóban egy információra irányulnak.

„Munkahelyen konfliktusokhoz vezethet, ha nem értjük a különbségeket. A férfiak általában szó szerint veszik ezeket a finomításokat, jelzőket, és ha úgy kezdünk egy mondatot, hogy »Lehet, hogy ez egy buta kérdés, de …«, akkor feltételezik, hogy valóban egy buta kérdés következik” – írja Connie Glaser, a nemek közti kommunikáció szakértője, a Gendertalk works című könyv szerzője.

Az is félreérthető, ha egy nő túl sokszor kér elnézést. Nők egymás között gyakran mondják, hogy „sajnálom”, ami nem azt jelenti, hogy valami rosszat tettek és ezért elnézést kérnek, hanem csak azt, hogy sajnálják, hogy valami rossz történt. A munkahelyen viszont a férfiak ezt önbizalomhiánynak vagy alkalmatlanságnak tarthatják, hiszen ők csak akkor kérnek elnézést, ha úgy érzik, hogy valami rosszat tettek a másiknak. „A férfiak kommunikációja sokkal direktebb, és mivel kevésbé olvasnak a sorok között, nem is annyira értik a célzásokat” – állítja Glaser. Ha egy nő finoman megjegyzi, hogy „Hú, de hideg van itt bent!”, akkor az az ő nyelvén azt jelenti, hogy „Kapcsold be a fűtést!”. A férfiak, mivel sokkal inkább szó szerint értelmeznek dolgokat, ilyenkor legfeljebb arra gondolnak, hogy „biztos csak panaszkodik a hőmérséklet miatt”.

Készítette: Hajzer György, Molnár Zsófia, Rosta Szófia

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.05.04. 00:06:58

A cikkben említett ellentét, vagyis a nők és férfiak kommunikációs szokásainak különbségei, a mindennapi életünkben is rendszeresen feltűnik. Gondoljunk csak munkahelyi, párkapcsolati, családi vagy baráti szituációkra. Az alapvető különbség talán az, hogy a férfiak és a nők eltérően értelmezik a kommunikáció célját. A nők sokkal nagyobb hangsúlyt fektetnek az információ „tálalására”, míg a férfiak szívesebben fejezik ki magukat lényegre törően, röviden és amennyiben ez lehetséges, ily módon jutnak hozzá az információhoz is beszélgetőpartnerüktől. Talán éppen ezért van az, hogy a klasszikus sztereotípiák szerint a nők pletykásak, a férfiakat pedig könnyedén szűkszavúnak titulálják. Emiatt létezik az az oly sokszor elhangzó kérdés is, miszerint „nem tudnál a lényegre térni?”
Míg olykor egy kifejezetten kommunikatív férfinak is nehezére esik egy fél órás hajvágás időtartama alatt a fodrásszal beszélgetni, addig a nők minden különösebb probléma nélkül áthidalják ezt az akadályt egy másfél-két órás hajfestés közben. De ugyanez a helyzet a kozmetikus és manikűrős esetében is. A női nem tagjai ezeket a beszélgetéseket, „pletykálkodásokat” pozitívan élik meg, nem jelent számukra különösebb megterhelést vagy energiabefektetést, ugyanakkor nem is hiányoznának az ilyen alkalmak a mindennapjaikból. A férfiak általában meghatározott célból találkoznak, sportolás vagy más szabadidős szenvedélyüknek való hódolás közben képesek akár órákon keresztül szótlanul ülni egymás mellett, ám ha mégis megtörik a csendet általában csak semleges, illetve az adott cselekvéshez kötődő témákról beszélgetni, gondoljunk csak a horgászatra. A másik nem esetében nem ritka, hogy az összejövetel célja maga a beszélgetés.
A két nem közötti kommunikációs különbség egyik oka lehet a tőlük elvárt illemszabályok eltérése, valamint a velük szemben támasztott elvárások az egymással, illetve másokkal szembeni viselkedési normák. Erre talán a legsarkalatosabb példa a muszlim országokban tapasztalt különbség. Az iszlám vallás tanításai szigorúan korlátozzák a nők szabad kommunikációját, tilos például férfiakkal szóba állniuk és ez alól csak és kizárólag a közeli családtagjaik jelentenek kivételt. A kötelező felső ruházat, a csador is jelentősen befolyásolja a kommunikációt, hiszen a nők egész testét elfedi a fejük búbjától a lábujjaikig, olykor még a szemet is sűrűbb szövésű csipke takarja, tehát gyakorlatilag teljesen megszűnteti a metakommunikációt, a gesztusokat, grimaszokat, illetve egyéb kézmozdulatokat pedig nagyjából teljesen elrejti és eltűnteti a kommunikációban részt vevő másik személy elől.
Párkapcsolati szinten is rengeteg nap mint nap előforduló példát lehetne említeni. "Hát mért nem vagy már képes felfogni?" - hangzik el számtalanszor, mindkét nem képviselői részéről. És tényleg nem értik: ami az egyiknek magától értetődő evidencia, miért nem az a másiknak.
A férfiak közvetlen módon kommunikálnak és szó szerint értik, amit mondanak nekik, ugyanakkor a nők, bár nagyobb a szókinccsel rendelkeznek, ahogy azt a cikkben is említik, és jobban is kommunikálnak, gyakran nem törődnek a szavak pontos definíciójával, nem veszik véresen komolyan. Ezért, főleg akkor, ha indulatosak, gyakran hajlamosak túlzásokba esni, ilyen a mindenki által jól ismert „Mert te soha…”, Mert te mindig…” kezdetű mondatok. A férfiak azonban szeretik a szavakat pontosan definiálni, és szó szerint értelmezni. Ha pedig győztesen akar kikerülni a vitából (és mivel férfi, mindenképpen győzni akar) nem kell mást tennie, mint szó szerint értelmezni a túlzó mondatokat.

Készítette: Ivancsó Roland, Késmárki Dia, Keszthelyi Lívia

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.05.04. 10:33:39

Az órán és a kommentben elhangzottakkal szemben szeretnék pozícionálni álláspontunkat. Véleményünk szerint azok az evolucionista érvek, melyek mentén a komment és az órai anyag is érvel, túlhaladottak a kommunikáció-kutatásban és 19. századi megérzések berögzülését tükrözik mind a tudományos, mind a közéletben. Ez párhuzamban áll Rakow (1986) véleményével, aki szerint a gender-alapú kommunikációs megkülönböztetések sokszor elnagyoltak, sztereotipikusak és figyelmen kívül hagyják a kommunikációs szociális struktúrákba való beágyazottságát, melynek köszönhetően az sokkal gyorsabban formálható, mint evolúció során.
„A férfiak vadászni jártak, gyakran hosszú ideig mozdulatlanul, szótlanul lesben várták a vadat, keveset beszéltek, a kommunikáció szűken a problémamegoldásra irányult. Ezzel szemben a nők a barlang körül munkálkodva, egymásra utalva sokkal interaktívabb tevékenységet folytattak, így náluk a kezdetektől fogva nagyobb hangsúly került a személyközi kommunikáció verbális én non verbális formáira egyaránt.” (Bacsa, Bolvári, Pepó, 2016)
Ez a komment véleményem szerint a szakirodalmi megalapozatlanság egy kiemelkedő példája. Gondolatmenete az, hogy a történelem előtti időkben való berögzülések az emberekbe „evolúciós módon kódolva” vannak, és megmaradnak bennük még a modern korban. Ez az érvelés több sebből vérzik.
1. A történelem előtti korok bizonyítottan nem mindig azt a szociális struktúrát vették fel, amelyet a kommentelők átadni próbálnak. A legkorábbi időktől kezdve léteztek matriarchális közösségek, ahol a rangidős nő irányított mindenkit. Ezekből a közösségekből „eltűntek a berögzülések”?
2. A komment nem tesz különbséget a nem típusai között. Gender-alapú kommunikációról beszélünk? Vagy a biológiai nem határozza meg a kommunikációs sajátosságokat? Egyáltalán, lehet mondani olyat a 2010-es években, hogy valakinek meghatározott neme van? Szerintünk ez nem egy fekete-fehér elválása a két végletnek.
3. Az előző bekezdés alapján: hogyan jut tehát viselkedési jellegzetességekhez valaki olyan, aki transznemű? Ő nem örökölte az őskorból a viselkedési mintáit? Erre a kérdésre válasz lehetne az, hogy ő a mások által örökölt nemi szerepeket veszi át – azonban itt felmerül egy nagyon fontos kérdés: ha ő képes átvenni nemi mintákat, miért nem képesek mások átvenni azokat? Mindenki látott már valószínűleg „fiús lányokat” vagy „lányos fiúkat”. Mindenki látott már „fiús” és „lányos” homoszexuális embert is. Ezek a nüanszok mind az őskorból maradtak hátra?
4. A legfontosabb pedig: mi alapján gondoljuk azt, hogy az emberiség negyedmillió év távlatából is olyan társadalmi mechanizmusokat visz tovább magába kódolva, amelyek már nagyon régóta elavultak? Miért nem azt, hogy a nevelés és a társadalmi minták hatására alakul ki az a kommunikációs viselkedés, melyet az adott emberen látunk?
Ez a nézőpont nagyon erősen azokat a Darwini/Evolucionista berögzüléseket mutatja, amelyek ma is megmaradtak a tudományos életben. Miért nem a majmoktól maradtak meg a szokásaink?
Eagly és Wood (1999) a nemek közötti szexuális különbségek forrására több lehetséges okot is megemlít. Az egyik a kommentelők által említett evolucionista felfogás, a másik pedig a társadalmi strukturalizmus, mely azt állítja, hogy a szociális struktúrák következménye a kommunikációs különbség (Rakow véleményével párhuzamosan). Mi az utóbbival értünk egyet, de a puszta véleménynél többel is szeretnénk szolgálni: Eagly és Wood munkájuk végére ugyanis nagyon fontos állítást tesznek.
Nem a gender az, ami befolyásolja a kommunikációs sajátosságokat. A társadalomban elismert gender-szerepek azok.

„It is not gender that causes the women’s behavior but our gender system”

Beregszászi Attila, Esztergálos Dorottya, François Vivien

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.05.04. 11:30:45

A bejegyzésben taglalt téma fontossága és aktualitása megkérdőjelezhetetlen. Számtalan kutatást készítettek arról, hogy a férfiak és nők agya miben különbözik, a tudósokat rendkívül foglalkoztatják a nemek közti kommunikációs különbségek. Ez természetes, mivel az élet minden területén szükségünk van arra, hogy a másik nemmel valamilyen módon kommunikáljunk.
Ezt sajnos nem tudjuk megtenni félreértések nélkül, hiszen a nők és férfiak kommunikációjában megnyilvánuló különbségek, mint ahogyan azt fent is említették, már az őskorban gyökereztek. Ha nem tudjuk felismerni és megérteni ezeket az alapvető eltéréseket a gondolkodásmódban, az sokszor végzetes félreértésekhez vezethet. A férfiak például az érzelmeiket nehezebben fejezik ki, nem szavakkal hanem inkább tettek útján., többre értékelik a fizikai kontaktust a verbális helyett. Ezzel szemben a nők gondolkodásmódját gyakrabban befolyásolják az érzelmeik, sőt, sokszor nehezen palástolják érzelmeiket, és azokat első sorban verbális úton fejezik ki. A férfiak ha beszélnek akkor a lényegre törnek, tényeket közölnek és megoldás-orientáltak, míg a nők a beszéddel inkább a kapcsolataikat ápolják.
Hogyan tudjuk magunk mégis megértetni a másik nemmel? Karinthy Frigyes mondása, hogy " Férfi és nő sohasem érthetik meg egymást, mert mindegyik mást akar. A nő a férfit, a férfi a nőt." Sokszor mondják azt is, hogy a férfi és a nő két külön nyelvet beszél, vagy külön világban élnek. Azt elmondhatjuk, hogy mindkét nemnek van egy jellegzetes kommunikációs mintája, csak nem ugyanazt értik egyes mondatok alatt, mint amit a másik gondolna. Ezért merülhet fel olyan szituáció hogy a férfi "Mi a baj drágám?" kérdésére a nő egymás utána háromszor válaszol a "Semmi!"-vel, és amikor a férfi ebbe beletörődik és feladja a további kérdezősködést a nő azzal vág vissza, hogy soha nem hallgatja meg őt a férfi és nem érdekli hogy mi van vele. Sokszor panasz forrás a párkapcsolatokban a nők részéről az, hogy a partnerük nem hallgatja meg őket, és nem szentel kellő figyelmet rájuk. A férfiak nem tudnak egyszerre két dologra koncentrálni, és ha párjuk valami más tevékenység, például tévé nézés közben beszél hozzájuk, valóban nem tudnak figyelni rá. Ha pedig figyelnek is, azt nem tudják hosszasan megtenni, és rögtön valamiféle megoldással rukkolnak elő, lényegre törően közlik a véleményüket az adott témáról. Ők csak akkor osztják meg problémáikat párjaikkal, amikor valamilyen megoldást várnak vagy segítségre van szükségük, amit amúgy is ritkán ismernek el. A nők velük szemben hangosan gondolkodnak, minden megosztanak, még azt is, amire nem feltétlenül várnak reakciót vagy vélemény nyilvánítást. Azért teszik mindezt, hogy közelebb kerüljenek a másikhoz, mert mint ahogy már említettük, az érzelmeiket is gyakran verbálisan fejezik ki.
Fontos megemlíteni, hogy nem csak a párkapcsolatoknál fordulhat elő konfliktus a kommunikációs különbségekből, a munkahelyen is például rengeteg konfliktus adódhat ezekből az eltérésekből. A szakértők szerint a nőknél nagy a különbség a hivatalos és a személyes, bizalmas nyelvhasználat között, nem összetéveszthető a kettő, viszont a férfiaknál a személyes vagy bizalmas beszélgetések hangvétele és szóhasználata sokkal közelebb van a hivataloshoz.
Gondolhatunk itt a nonverbális kommunikációra is- a férfiaknál a bólogatás az egyetértést jelenti, míg a nőknél az ha bólogatnak jelentheti azt is hogy figyelnek vagy érdeklődnek a téma iránt. Ebből adódhat pár félreértés, ami a békés munkahelyi légkört olykor csatatérré változtatja.

Antal Dorina, Králik Dóra, Rédai Mariann

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.05.04. 13:36:59

„Férfi és nő. Hogy érthetnék meg egymást? Hisz mind a kettő mást akar - a férfi nőt - a nő férfit.” A kommentet Karinthy Frigyes híres idézetével kezdeném. A férfi és nő közötti különbségek mindig is meghatározó szerepet játszottak az emberek életében. A két nem sosem fogja teljesen megérteni egymást, mindig is lesznek olyan szituációk, ahol egészen más nézőpontból szemléli a férfi és a nő a helyzetet. Talán a legmegosztóbb magatartás a hiszti, amelyre mindig azt mondják, hogy csak a nők tudnak hisztizni, a férfiak nem, pedig ez nagyon távol áll a valóságtól. Aki látott már egy férfit hisztizni, az tudni fogja, hogy mire gondolok.
Hogyan is néz ki a hiszti folyamata nőknél és férfiaknál?
A női hisztinek számos fajtáját tudjuk megkülönböztetni. Vannak a csendesebb fajták, ami a megsértődéssel kezdődik és a „– Mi a bajod? – Semmi.” dialógussal játszódik le a férfi és nő között. Amennyiben a nő így válaszol, akkor kedves férfiak, kezdjetek el aggódni, de gyorsan, mert bizony baj van, nem kicsi. A durvább és erőteljesebb fajtája a női hisztinek a hirtelen, a férfiak szerint minden ok nélkül kitörő hisztéria, amely azonban amilyen gyorsan jön, általában olyan gyorsan is megy, az már nem a nő baja, hogy a férfiak olyan türelmetlenek és nem bírják kivárni ezt az időt.
Hogyan tudnak ezek ellen védekezni a férfiak? Igazából és őszintén sehogyan. Sajnáljuk, de ezek vagyunk mi, kérlek, fogadjatok el minket így, higgyétek el, mi is azon dolgozunk, hogy a hisztiket minél inkább lecsökkentsük.
Most itt az ideje áttérni a férfi hisztériára, mert bizony ti sem vagytok mások, kedves férfiak. A legalapvetőbb szituáció, ahol a legtöbb férfi hisztizik, a betegség. Milyen a beteg férfi? Már egy kisebb betegség esetében is a férfi úgy érzi, hogy egy halálos korral áll szemben, ami a vég és nincs tovább. Ilyenkor általában elvárja, hogy a nő gondoskodjon róla, figyeljen rá, ápolgassa és törődjön vele, és kizárólag csak vele. Ez mind arra vezethető vissza, hogy a férfi nemtől azt várta/várja el a társadalom, hogy erősek legyenek, minden helyzetben, szilárdak, sebezhetetlenek („Egy férfi ne sírjon!”). Így, amikor betegek, akkor „végre” kiléphetnek kicsit ebből a szerepből és újra sebezhető, érzelmes kisgyermekekké válhatnak, akikről gondoskodik a nő.
Láthatjuk, hogy a két nem nagyon eltérő még a hisztikkel kapcsolatban is, amely társadalmi és evolúciós okokra egyaránt visszavezethető. A két nem sosem fog ugyanúgy működni semmilyen téren, a kommunikációjuk is teljesen különböző. Itt elég csak arra gondolni, hogy mennyire másként kommunikál és cselekszik a két nem, ha valami nagyon fontos dolgot meg akarnak szerezni.
Végszóként annyit tennék még hozzá, hogy legközelebb, amikor vitatkozunk valami létfontosságú dolgon a párunkkal, vagy a másik nem valamelyik tagjával és elhangzik az a kérdés, hogy „- Hát nem érted?” vagy „- Miért nem fogod már fel végre?”. Gondolkozzunk el azon kedves hölgyeim és uraim, hogy lehetséges, hogy valóban nem érti a másik fél, amit akarunk, és nem kell feltétlenül arra gondolni, hogy az illető direkt nem akarja megérteni a mondandónkat.
Végül pedig fogadjuk el ezt a jelenséget és gondoljunk arra, hogy mennyivel unalmasabb és szürkébb lenne az életünk, ha a másik nem mindig pontosan ugyanazt és ugyanúgy gondolkozna a világ dolgairól.

Készítette: Szabó Nikolett, Tóth Eszter, Zsoldos Vanda

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.05.05. 09:15:27

Ez a téma már órán is igencsak felkeltette érdeklődésünket, és a blog bejegyzés után még egy kicsit jobban beleláthattunk, hogy miben is különbözik a női és a férfi metakommunikáció.
A nonverbális jelzéseinket érdemes önmagunknál és másoknál megfigyelni, mert mindkettőből tanulhatunk, jobban megismerhetjük magunkat és embertársainkat.
Szavakkal könnyebb hazudni, a testbeszéd azonban leleplez minket, ha nincs összhangban mondandónkkal (inkongruencia), bár idővel ezzel is félre lehet vezetni másokat
(Allan Pease, Testbeszéd).
Vannak férfias nők és nőies férfiak (Jung, anima, animus). Így sokszor érdemes mélyebbre hatolnunk ebben a vizsgálódásban és a józan paraszti eszünket használni.
Manapság sokszor hallani, hogy felcserélődtek a női-férfi szerepek, de ez nem feltétlenül igaz. Mint, ahogy azt órán megtudhattuk, az evolúció során máshogy fejlődtek a kommunikációs készségeink, és ez napjainkban sokszor a nőknek kedvez, hiszen gyakorlatilag minden munkánál elvárt, hogy jól tudjunk kommunikálni egymással.
Szerintem ezen szerepek felcserélődése nem igaz, inkább a viselkedési normáink változtak meg. Így lehet az, hogy sokan rácáfolunk a női-férfi sztereotípiákra (tájékozódás, vezetés, vásárlás, főzés), főleg, hogy ezek nagy része tanulható és fejleszthető készség.
A két nem közötti viselkedési különbségek régóta izgatják az embereket, rengeteg cikk, könyv és tanulmány született ezzel kapcsolatban. Sokan a biológiában keresik erre a választ, mint, ahogy a blogbejegyzés írói is, és rengeteg mindent megmagyaráz az agyunk és idegpályáink sűrűsége és felépítése. Ezek tudományos kísérletek eredményei, többszörösen bizonyítottak, ezekre a magyarázatokra biztonsággal támaszkodhatunk. A kevésbé hiteles információkkal, „elemzésekkel” nap, mint nap találkozhatunk akár a Facebookon is. Dunát lehetne rekeszteni a „10 jel, hogy a pasid odáig van érted”, „5 dolog, amiből tudod, hogy ő az igazi”, „ Jelek, hogy megcsal téged” típusu írásokból. Itt inkább megfigyelésekre, és ezekből levont következtetésekre bukkanhatunk, de nagyon általános az összes ilyen cikk.
Ezért is fontos, hogy tájékozódjunk a témában, és könnyen tudjuk olvasni a másik nem non-verbális üzeneteit is, esetleg kontrolláljuk sajátunkat. A bennünk élő kétely, bizonytalanság és félelem, hogy nem találjuk meg a párunkat az életben, és, hogy mindez azért van mert képtelenek vagyunk a jelekből olvasni, vagy nem kommunikálunk (illetve metakommunikálunk) jól olyan mértékű, hogy ma már egy egész iparág épül erre. Magyarra fordítva „társas dinamika szakértő”-nek nevezik magukat, röviden csak „PUA”-nak, ami az angol Pick-up Artist (vagyis felszedő mester) kifejezésből származik. Ezek az emberek specialistának érzik magukat ilyen téren és segítenek, az ilyen jelek olvasásban. Természetesen nem kell készpénznek venni tanácsaikat, de sokszor képesek segíteni, ha másban nem is, abban mindenképp, hogy könnyebben olvassunk a másik non-verbális kommunikációját. Ezen a tréningek és táborok férfiakat céloznak, ami kissé szexista, és sokszor sajnos van ilyen fennhangja az előadásoknak is. De kommentünknenk nem célja, hogy ezeket az eseményeket minősítse, csupán szerettük volna hangsúlyozni, hogy mennyire fontos is ez a téma mindennapjainkban.

Bankó Balázs, Baranya Gábor, Czoch Blanka

Kommunikációs gyakorlat2