Médiaműfajok és szövegek

2016. március 28. - MMI Kommunikációs gyakorlat

Ahhoz, hogy a bejegyzésünk címében látott témához tisztább képet kapjunk, érdemes először tisztázni, mi is pontosan a műfaj fogalma: egy tartalomkategória, melynek kollektív identitását (célok, formák, jelentések) a gyártók és a fogyasztók egyformán értékelik, és az identitás elfogadása után ismerős konvenciókat követ, beleértve a narratív struktúrát és a cselekmények sorrendjét. Másik megfogalmazásban - mely Stuart Hall elméletén, elemzésén alapul - egy „kód” használatától függ a műfaj, melynek jelentését az adott kód használói között kialakult konszenzus határozza meg egy kultúra keretei között. Ez abból a szempontból fontos, mivel egy műfaj más és más jelentéssel bírhat különböző felfogással, társadalmi háttérrel rendelkező kultúrákban. A médiaműfajok egyben eszközök is, melyet a tömegközlés, tömegtájékoztatás alkalmaz. Fő kategóriái az alábbiak: sajtóműfajok, rádiós műfajok és televíziós műsorok. A 21. században azonban igen fontos szerephez jutott az internet, amely egy multimédia-platform, ami az összes létező műfaj közvetítő médiumaként szolgál.

A sajtó a legelső médiaműfaj. Megkülönböztethetjük őket tartalmuk és rendszerezésük alapján. Az előbbinél a tájékoztató (információs) és a véleményközlő (publicisztikai) típusokat különítjük el, míg utóbbinál figyelembe vesszük a megjelenés rendszerességét (havonta, naponta, stb.), annak terjesztési helyét (országos, regionális, nemzetközi), tartalmukat (politikai-közéleti, szórakoztató, bulvár, stb.), célzott közönségét, illetve a nyelvüket (egy- vagy többnyelvű). A tájékoztató csoport legjellemzőbb formái a hír, tudósítás, riport, interjú, reklám, közlemény, míg a véleményközlők között megtalálható a cikk, kommentár, kritika, olvasói levél, szerkesztői üzenet, hirdetés, recenzió, glossza és az esszé.

A rádiós műfajokat terjesztés és fenntartó szerint szokták besorolni. Itt is megjelennek az országos, helyi és regionális változatok, illetve fenntartó alapján a közszolgálati (állami, támogatás, előfizetők pénzéből fenntartott) kereskedelmi (magánerő, reklámok igen fontos szerepet játszanak), illetve a társadalmi, civil típusok. A műsorok igen széles skálája megtalálható, hír-, információs-, krónikai-, politikai jellegű műsorok, hirdetések, reklámok, zenei műsorok, beszélgetős műsorok, korosztályi, rétegműsorok, kisebbségi, vallási, szociálpolitikai, tudományos ismeretterjesztő, művészeti, irodalmi, szórakoztató műsorok, sportműsorok, magazinműsorok, szoláltató műsorok, folytatásos műsorok állnak rendelkezésére a rádiót hallgatni kívánó médiafogyasztóknak. Két csoportra lehet bontani a műfajokat az előadás módja alapján is: az írott anyagot előadó, megszólaltató (bemondó, színész, műsorvezető felolvas) és a hangos anyagot előadó.

A televíziós műfaj sokkal több ingerre képes hatni, mivel a rádióhoz képest a hang mellé a képi világ is társul, így a fogyasztónak egy teljes audiovizuális élményben lehet része. Csoportosítása a kiterjedtsége (országos, helyi, regionális, világméretű), a működtetője (közszolgálati, kereskedelmi) és a sugárzott műsor jellege (egyprofilú, többprofilú) alapján történik. A televíziós műfajoknál ezenkívül négy fő kategóriát különböztetünk meg: információs műsorok (interjú, riport, tudósítás, hírműsor, háttérműsor, sportközvetítés), szórakoztató műsorok (vetélkedő, kvíz műsorszám, tehetségkutató műsorszám, gameshow, valóságshow), kulturális és oktató műsorok, filmműsorok (szappanopera, teleregény, tévéfilm).

A mai világban a fejlett információáramlásnak köszönhetően, megszámlálhatatlanul sok hírrel és információval találkozunk nap, mint nap a világ akármelyik tájáról a csúnyábbnál csúnyább, véresebb, meghökkentőbb balesetekről, gyilkosságokról, erőszakokról. Ilyen hírmennyiség mellett nem is csoda, hogy megnőtt a „kapuőrök” szerepe, mivel a médiatársaságok akkor mondhatják magukat sikeresnek és nyereségesnek, hogy ha az emberek őket nézik, nekik van a legnagyobb nézettségük és elérésük. A megfelelő nézőszámot érdekes, szórakoztató műsorokkal, edukatív filmekkel, sorozatokkal és nem utolsósorban meghökkentő hírekkel tudják elérni, blogunk témáját tekintve a legutóbb említett műsorral, a hírműsorokkal és azok híreivel foglalkozunk.

Ekkora hírmennyiség mellett van miből válogatniuk a „kapuőröknek” és nyílván a szerintük legmeghökkentőbb híreket fogják összeválogatni egy-egy hírműsor számára. Így alakulhatott ki a mai társadalom egyik fő médiafogyasztási problémája, ha nem is problémája, akkor érdekessége, a megemelkedett ingerküszöb. Gondoljunk csak bele, arra a hírre vagy információra figyelünk fel, jegyezzük meg, amely valamilyen számunkra fontos vagy meghökkentő tartalommal rendelkezik, régebben ilyennek számított egy baleset, egy erőszakos bűntény vagy valamely ország gazdaságának a megingása. A sok információnak köszönhetően az híradókban elterjedtek a halálesetek, balesetek, háborús felvételek és egyéb erőszakos tettek, ehhez a médiafogyasztók szépen lassan hozzászoktak és megszokottá vált az, hogy a híradó nyolcvan százalékában valamilyen halálesetet látnak. Ez a hatás eredményezte a megnövekedett ingerküszöböt, amely miatt a mai társadalom számára nincs elég hír értéke egy „sima” halálesetnek, például, ha valakit elütött egy személygépjármű azt meghallgatjuk, de semmilyen egyéb reakciót nem igazán vált ki belőlünk, ahhoz valami több kell a mai világban.

A társadalom számára elegendő brutalizmussal rendelkezni egy olyan hír tud, amiben láthatunk például, valláshoz köthető robbantásokat, sorozatgyilkosokat, brutális gyilkosságokat, kínzásokat, általunk nem kedvelt népek bűncselekményeit.

Természetesen a „hiba” forrása nem a médiavállalatoknál van, ők csak teszik a dolgukat. A valódi hiba a mai világ társadalmában van, sajnos az emberek agressziója egyre inkább megnő a stressz, illetve egyéb problémák miatt. A médiavállalatok megtehetnék, hogy elhallgatják a megtörtént eseményeket, de a tudatlanság nem megoldás a Föld különféle problémájára.

Ábrahám Lili, Gőz Viktor, Almádi Gábor

Források:

Varga Ákos (2016): Kommunikációs gyakorlat órai jegyzet, Budapesti Corvinus Egyetem'

http://internethotline.hu/tart/index/138/Radios_es_televizios_mufajok

http://erettsegi.wikifoundry.com/page/9.+t%C3%A9tel%3A+A+t%C3%B6megkommunik%C3%A1ci%C3%B3+leggyakoribb+m%C5%B1fajai+%C3%A9s+hat%C3%A1skelt%C5%91+eszk%C3%B6zei

9 komment

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.03.28. 22:58:42

A médiaműfajok és szövegek közül csapatunkat leginkább a legelső médiaműfaj, a sajtó ragadta magával. Mint ahogy azt már a blogbejegyzésben is elkezdték boncolgatni a többiek, a sajtó a tájékoztató (információs) sajtóműfajokból, és a publicisztikai (véleményközlő) sajtóműfajokból tevődik össze.
Ezen belül mind a két sajtóműfajt tovább lehet még bontani. A tájékoztatóhoz tartozik a hír, ez az újságírás egyik alapműfaja, friss, rövid, közérdekű információt közöl, és mindig van címe. Ide tartozik még a közlemény is, ez valamilyen vállalat vagy szervezet, esetleg magányszemély közérdekű információját tartalmazó üzenet. A hírhez nagyon hasonló még a tudósítás, itt egy tudosító a helyszínről szolgáltat minél fontosabb információkat. Ez is rövid, tömör, tárgyilagos és pontos. A tudosító megfogalmaz saját tapasztalatot is, de mindezt objektíven teszi. Ugyanígy a riportnál, a riporter a helyszínről az érintetteket megszólítva tájékoztat. Ilyenkor az újságíró egyszerre cselekvő és elbeszélő is. A tájékoztató sajtóműfaj utolsó műfaja az interjú, párbeszédes szerkezettel, témája gyakorlatilag akármi lehet.
A publicisztikai sajtóműfajnak is rengeteg további alműfaja van. Elsőként a cikket említeném meg, ez egy kevert műfaj, tartalmazza a cikkíró véleményét a témáról, elemző is lehet, de emellett egy korrekt tényszerű közlés. Ilyen sajtóműfaj a kommentár is, ami egy fajta hírmagyarázat, további információk közzétételével segíti az adott hír megértését, miközben formálja a közvéleményt. A glossza egy rövid, tömör, személyes hangvételű írás. Jellemzője, hogy csattanóval végződik, és az olvasók érzelmeire szeretne hatni. Fotnos lehet megemlíteni még a jegyzetet és az olvasói levelet, az előbbi jellemzője az, hogy az érzelmekre szeretne hatni, mint a glossza, az utóbbié pedig a levélforma. Ezeken a műfajokon kívül sokszor találkozhatunk még a kritikával, aminek a tárgya lehet egy tévéfilm, színdarab, vagy zenei koncert. A kritikai ezeknek a műbírálata. A másik igen gyakori publicisztikai sajtóműfaj pedig az esszé, ami egy elmélyültebb irodalmi és tudományos jellegű írás.
Azért szántunk ennyi karaktert a műfajok tisztázására, mivel ezekkel napi szinten többször találkozunk, de mivel jó pár éve hallotunk utoljára róluk irodalom órán, ezért nem sűrűn ismerjük fel őket. Pedig fontos, hogy lássuk ezen műfajok jellemzőit, hiszen ez is hozzájárul a minőségi információ fogyasztásunkhoz, hiszen ha fel tudjuk ismerni, hogy az adott kritika nem tartalmazza például a formai, vagy tartalmi követelményeket, akkor arra is következtethetünk, hogy írója nem feltétlenül van otthon a szakmában.
Mióta ekkora lett az internetlefedettség Magyarországon, a nyomtatott sajtó kezd visszaszorulni, és inkább az internetes hírportálokról tájékozódunk, például az Indexről és a 444-ről. Mint már az előző bejegyzésekben is szó volt róla, nagyon fontos, hogy megfelelően tudjuk szűrni az információt, amit így, ömlesztve, a nap 24 órájában zúdítanak ránk. Mivel ezeket a hírportálokon egyszerre legalább 5-6 hír címét látjuk, képeket, esetleg változó feliratokat stb, ezért nagyon fontos a hírek címe. Ennek valamennyire figyelemfelkeltőnek kell lennie, de közben tárgyilagosnak, informatívnak és tömörnek is. Személyes véleményünk szerint ez az internetes portálokon nem mindig valósul meg, sokszor elmegy kicsit bulvár irányba a dolog, túl nagy hangsúlyt fektetnek a figyelemfelkeltésre. Sokszor már egyre kevésbé kapcsolódik a cím a cikkhez. A nyomtatott sajtóban még szerencsére nem ez a helyzet, de ott pedig a piac átalakulásának köszönhetően a napilapok, név szerint a Blikk vezeti az eladásokat, ahol pont nem a cikkek valóságtartalma a mérvadó a vásárlók körében. Sőt ezen fogyasztók valószínűleg nem nézik a benne szereplő sajtóműfajok tartalmi és formai elemeit sem.

Baranya Gábor, Bankó Balázs, Czoch Blanka

Válasz erre

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.03.29. 20:14:29

Egyértelműen látható manapság, hogy az emberek azokat a híreket, történéseket kapják fel, melyek valami nagy szörnyűséggel vagy botránnyal kapcsolatosak. Ezt a hírek szerkesztői is tudják ezért az újságokban, híradókban és a különböző médiaműfajokban azon eseményekre fektetik a hangsúlyt, amik a lehető legnagyobb felháborodást, rajongást vagy figyelmet generálják.
Sokszor találkoztam már azzal a elgondolással mi szerint kéne egy olyan újság vagy híradó, amiben csak a jó és pozitív híreket, sikertörténeteket közlik. Így ha az emberek este fáradtan hazatérnek a munkából nem a világ szörnyűségeivel, hanem a jó oldalával foglalkoznak, amitől talán jobb kedvük lesz. Én kíváncsi lennék erre a híradóra, az nem kétség, hogy számos riportot össze lehetne szedni a világban vagy akár csak a Magyarországon történt pozitív dolgokról, de nem hinném, hogy az embereket sokáig érdekelné.
Ennek az egyik oka az, hogy a harag és a negatív érzelmek sokkal könnyebben kiválthatóak az emberekből, mint a pozitívak. Egy cikkre vagy riportra akkor figyelünk oda és kezd el érdekelni minket, ha valamilyen érzelmet keltett bennünk. Míg egy új állat bébi születésére az állatkertben közömbösen reagálunk, addig egy frontális ütközés vagy esetleg egy terrortámadás esetében megmozdul bennünk valami, legyen az harag vagy megdöbbenés, esetleg az „ez velem is megtörténhetett volna” érzés ami miatt nagyobb figyelmet szentelünk a hírre és minden vele kapcsolatos eseményre.
És a hírszerkesztőknek pont ez kell. Minden médiaműfaj a közönségük figyelméért harcol, amit nem könnyű megszerezni. Ezért próbálnak minden tőlük telhetőt bevetni, lehetőleg legelsőként beszámolni a legvéresebb katasztrófáról és azt legjobban illusztrálni.
Egy másik ok amiért az erőszakos bűntények és a balesetek döntő többségben szerepelnek a híradókban az, hogy ezeket lehet „jól” vizuálisan bemutatni. Egy szerencsétlenség helyszínén mindig van mit forgatni, szemtanúkkal beszélni, a kárról megdöbbentő képsorokat felvenni, ami leköti az emberek figyelmét. Ez már nem tehető meg egy törvény aláírásánál, így az nem lesz érdekfeszítő hír, még ha a téma érdekesebb, is mint egy baleset, nem dokumentálható megfelelően vizuálisan, így nem lesz helye az esti híradóban. Ez persze nem jelenti azt, hogy a rádióban más lenne a helyzet, a szenzáció-hajhászás ott is él, de más szinten.
Mivel a rádióhallgatás lehet tematikus, az ottani hírek nem az egész országra fókuszálnak, mint például a kereskedelmi csatornák esetében, hanem a hallgatóság igényeire formálják a híreket. Egészen más lesz érdekes annak az embernek, aki a komolyzenei rádiócsatornát hallgatja, mint annak, aki a sport rádiót, vagy egy vallási rádiót. Itt az emberek figyelme jobban megfogható, nem csak azért, mert szűkíteni tudják az érdeklődési témákat, hanem azért is mert a rádiózás leginkább egy melléktevékenység, autóban vagy munka közben hallgatják, így a kapcsolgatása nem annyira jellemző mint a televíziónál.
A különböző fogyasztói igényekre való összpontosítás az újságoknál még inkább jelen van. Megeshet, hogy két különböző újságban lévő hírek teljesen eltérnek egymástól, nem csak abban az egyértelmű esetben, ha az egyik női magazin a másik pedig sportújság, hanem akkor is, ha a két újság különböző politikai beállítottságú. Az egyik párt támogatója találhat egy hírt teljesen relevánsnak és fontosnak, amíg ugyanazt a hírt egy másik párt beállítottságú ember felháborítónak és hamisnak talál.
Összességében tehát arra szerettem volna kitérni, hogy a különböző médiaműfajok mind az olvasóik/hallgatóik/nézőik figyelméért harcolnak, amit leghatékonyabban úgy tudnak elérni, ha erősen felkeltik a figyelmüket és érdekeltté teszik a hírek vagy tartalmak utáni érdeklődésben, és ez legegyszerűbben a botrányok és a szerencsétlenségek bemutatásával érhető el.

készítették: Szabó Nikolett, Zsoldos Vanda, Tóth Eszter

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.03.29. 20:58:28

A médiaműfajok elemzéséről szóló bejegyzést érdekesnek és átfogónak találtuk, így csak néhány megjegyzést tennénk hozzá az ebben leírtakhoz. Elsőként hadd jegyezzük meg, hogy modern világunkban az internet elterjedésének köszönhetően már kevésbé különíthetőek el egymástól az egyes műfajok, nem találunk köztük éles vonalat. Ez egyrészt annak köszönhető, hogy a médiában felértékelődött a gyorsaság szerepe, már ez az elsődleges szempont a minőség előtt. Jóval fontosabb, hogy az aktuális történéseket minél hamarabb osszuk meg olvasóinkkal/nézőinkkel, mint az, hogy hogyan tálaljuk a hírt. Ma már alapvető elvárás az újságírókkal szemben, hogy a Föld bármely pontján történő jelentős eseményeket összegyűjtsék, és közérthető formában, minél hamarabb tárják a nézők/olvasók elé. Másrészt pedig a közönség igényeihez idomultak az egyes médiumok, így a műfajok is ehhez kapcsolódóan változtak meg az évek során.
A sajtó műfajai is jelentős változáson mentek keresztül. A tájékoztató, objektív írások aránya jelentősen lecsökkent, de a közönség is egyre kevésbé igényli ezek megjelenítését. A politikai újságírásból lényegében kiveszett az objektivitás, jellemzően megfeleltethetőek az egyes lapok az egyes pártoknak és ideológiáknak. A közönség is csak azokat a lapokat olvassa, amelyekben a leirtak illeszkednek saját világnézetükhöz. Ez azért probléma, mert az újságírók elfogultságának következtében egyre több forrást kell elolvasnia annak, aki a torzítatlan valóságot szeretné megismerni. Szintén probléma a nyomtatott sajtóban – de az összes egyéb médiumban is – a bulvárosodás folyamata, vagyis hogy a bulvárra jellemző stílusjegyekkel találkozhatunk olyan műfajokban is, amelyekre ez korábban nem vagy csak kevésbé volt jellemző.
A rádiózás is lényegesen átalakult, elég csak a Youtube, és később a Spotify térhódítására gondolnunk. Ezek azoknak a hallgatóknak kínálnak új alternatívát a hagyományos rádiózás mellett, akiket csak a zenék érdekelnek, valamint a mainstreamtől eltérő zenei ízlésvilágot keresnek. Szintén új műfajt hoztak be a podcastek, amelyek a hagyományos rádiózás beszélgetős műsorait tudják helyettesíteni. Az előbbi említett csatornák előnye, hogy nincsenek frekvenciához kötve, bárki képes saját tartalom gyártására rajtuk keresztül, valamint hogy az alacsony költség miatt jóval differenciáltabb, szűkebb célcsoportokat tudnak megszólítani.
Ugyanígy érdemes megemlíteni, hogy a televíziózás is jelentős átalakuláson ment keresztül az utóbbi években. Erős konkurenciát jelentenek az ingyenesen, vagy viszonylag kevés pénzért elérhető online tartalomszolgáltatók, mint a Netflix. Szintén hatással van a hagyományos televíziózásra a torrentezés, amely egyre jelentősebb hazánkban is. Már az idősebb generáció tagjai is kezdik megismerni az ilyen oldalakat, a fiatalabbak pedig ebbe születtek bele. Ugyanígy a televízió elől csábítják el a nézőket azok az internetes oldalak, amelyeken letöltés nélkül, mindössze egy regisztrációs folyamat után már azonnal nézhetjük is kedvenc sorozatainkat. Ezek többsége ugyan alacsonyabb minőségben érhető csak el, az így kínált tartalmak azonban jóval változatosabbak, mint amelyeket a televízióban közvetítenek. A TV-műsorok készítőinek már nem elég egy jó témát választaniuk, fontos, hogy a nézők érzelmeit is megszólítsák, valamint hogy valami „plusz-tartalmat” is nyújtsanak számukra. Ehhez hatékony eszköz lehet, ha élőben közvetítik a műsorokat, legyen szó élő híradóról vagy valóságshow-król. Szintén nagyobb közönséget lehet megszólítani akkor, ha a televíziós műsorokat összekapcsolják valamelyik újabb csatornával. Erre példa, ha élőben lehet online kommentálni az egyes műsorokat, vagy ha a szavazáshoz az okos telefonok applikációit is igénybe vehetik a nézők.

Horváth Viktória, Jurás Alexandra, Mindum Luca

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.03.29. 21:44:45

A szerzők a műfaj fogalmának tisztázásával kezdik blogbejegyzésüket. Érdekes, hogy a két bemutatott definíció pontossága mennyire eltér egymástól. Az első definíció nagy általánosságokban beszél. Ha nem olvastuk volna a következőt, azt hinnénk, hogy az egyes műfajok a világ minden részén ugyanazzal a jelentéssel bírnak. Pár sorral lejjebb kiderül, hogy ez koránt sem így van, tehát figyelnünk kell, hogy mely kultúrákban milyen formában jelenítjük meg például véleményünket. Vegyünk egy nem is olyan régi esetet.

Bizonyára mindnyájan emlékszünk a francia Charlie Hebdo esetére. Az újság kritikus hangvételű karikatúrákat közöl vallási, politikai, közéleti személyekről, jelenségekről. Az európai kultúra az ehhez hasonló műfajokat viszonylag nagy tűréshatárral kezeli, ezért az újságban elfértek a gúnyos képek, cikkek. A többi vallás mellett az iszlám vallást is kifigurázták, többek között megjelentettek egy Mohamed prófétát ábrázoló karikatúra sorozatot. Európában még nem alkalmazkodtunk eléggé az iszlám valláshoz, ezért sok esetben nehéz helyén kezelni azt. Az újság szerkesztői nem vették figyelembe, hogy Mohamed ábrázolása szigorúan tilos, nem beszélve a próféta kifigurázásáról. Több példányban figurázták ki a vallást, amire többször érkezett agresszív reakció a iszlám vallásúaktól, majd 2015-ben a szerkesztőségen tucatnyi munkatárs terrortámadás áldozata lett. Ebből a példából gyönyörűen látszik, hogy ami valahol elfogadható, az máshol nem. A Charlie Hebdo szerkesztősége nem vette figyelembe, hogy az iszlám vallás szélsőséges gyakorlói hitüket saját-, és mások élete árán is megvédik. Fittyet hánytak a terrorista veszélyre, azt hitték, hogy mindent megtehetnek, de a puska fordítva sült el.

A bejegyzés további olvasásakor néhány helyen kérdések vetődtek fel bennünk. Például az írók nem tisztázzák egyértelműen a kapuőr fogalmát. Lehet, hogy szerintük az alapvető műveltség része, de nem mindenki számára egyértelmű ebben a kontextusban.
Szerintünk a megemelkedett ingerküszöb létrejöttét túlságosan egy irányból közelítik meg. Azt állítják, hogy azért van sok agresszióról szóló hír, mert sok az információ, illetve megnövekedett az emberek agressziója, és erre van igényük. Ezt nem teljesen értjük. Úgy véljük, hogy ez a téma sokkal alaposabb vizsgálatot érdemelne. Akár Néró császár idejére is visszavezethetnénk a vizsgálatot. Az őrült császár kimondta, hogy „Kenyeret és cirkuszt a népnek”. A mondás időtálló. Azt fejezi ki, hogy az emberek lefoglalásához valami rendkívülire van szükség, ami kiszakítja őket a mindennapi életből, hogy gondjaikat elfelejtsék, kikapcsolódjanak. Nincs ez másképp ma sem. Ahogy a pletyka tárgya is ritkán az, hogy mennyire örülünk valaki sikerének, a hírérték is ritkábban ered abból, hogy politikusaink mennyire jól végzik a dolgukat.
A „Természetesen a hiba forrása nem a médiavállalatoknál van, ők csak teszik a dolgukat” kijelentés erősen vitatandó. Egyik héten pont arról volt szó órán, hogy a médiumok milyen érdekviszonyokkal működnek, mennyire kell figyelniük arra, hogy kiről mennyi jót/rosszat mondanak. Nem a nézők irányítják a médiát. Akkor is megnézik az emberek a híradót, ha kevesebb halál van benne. A társadalomra a média irányító hatással van, nagyban tudják manipulálni az embereket a médiumokon megjelent tartalmak. A szolgáltatások színvonalának javításával változtatni lehetne a magyar társadalom életfelfogásán. Ha nem azt látnák az emberek egy átdolgozott nap után, hogy milyen rossz dolgok történtek aznap a Világban, hanem azt, hogy hogy érhetnek el többet az életben, akkor reggel nem úgy kelnének ki az ágyból, hogy ’’ez a nap is szar lesz’’, hanem motiváltan, energiával telve, az új napban rejlő lehetőségeket mérlegelve.
Persze ez a hatás nem érhető el egyik napról a másikra, és nem is egyoldalú dolog. A változásnak elérhetőnek kell lennie, és arra nyitottnak kell lenni.

Bacsa Zoltán, Pepó Viktória, Bolvári Bence

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.03.29. 22:00:51

Ahogy a bejegyzésben is megemlítik, egy műfaj más és más jelentéssel bírhat különböző felfogással, társadalmi háttérrel rendelkező kultúrákban. Csoportunk ezért műfajkategóriákat egy-egy magyarországi példákon keresztül mutatja be a hozzászólásban.
Hazánkban is megfigyelhető az a trend, hogy egyre kevesebbet olvasunk nyomtatott sajtó anyagokat. Ezáltal a példányszámok is lecsökkentek. A nyomtatott napilapok iránti kereslet csökkenésnek megállítása részben az ingyenes napilapok dinamikus növekedésének köszönhető. Itthon egy jó példa a legelterjedtebb, országos terjesztésű, egynyelvű Metropol, amit a forgalmas helyeken és a tömegközlekedési csomópontokon osztogatnak vagy állványra helyeznek ki. A sokszínű tartalmú napilap a hírek mellett tartalmaz riportot és interjúkat, különböző hirdetéseket és még olvasói leveleket is és olyan szórakoztató tartalmat is, mint például a képregény vagy a keresztrejtvény, sudoku.
Ha rádiósműfajban Magyarországon az egyik legsikeresebb a ClassFM, amely vételkörzetét tekintve hazánkban az egyetlen országosan elérhető kereskedelmi rádió, ezért a reklámok fontos szerepet töltenek be a ClassFM-en. De ma már az internetnek köszönhetően a legtöbb rádióállomás elérhető online. A rádió egyik leghallgatottabb műsorszáma a hangos anyagos előadó műsor, a Morning Show, amelyet reggeli csúcsidőben sugároznak. De ezen kívül van még hírolvasás, kívánságműsor, kulturális műsorok is az állomás kínálatában.
Magyarországon - csakúgy, mint a világ más országaiban - az időráfordítást tekintve a televízió tekinthető a legfontosabb szabadidős tevékenységnek. Egy ember átlagosan 3-4 órát tölt el tévénézéssel, ezért médiafogyasztás szempontjából az internet mellett a televízió szintén kiemelkedik. Ráadásul előbbi miatt manapság jellemző a háttértévézés is. A tematikus csatornák megjelenése ellenére az országos kereskedelmi televízió, az RTL KLUB megőrizte vezető piaci pozícióját. A bejegyzésben említett 4 műsorkategória a csatornán mind megtalálható. Az információs műsorhoz sorolható az RTL KLUB Híradó vagy a Fókusz. A szórakoztató műsor kategóriába például a jelenleg a főműsoridőben sugárzott Farm valóságshow szerepel a műsorok között. A vasárnap délelőttönként nézhető Egészségkalauz pedig a kulturális és oktató műsorokhoz tartozik. Hétköznaponként a kora délutáni órák pedig a filmműsoroké ilyen például az argentin szappanopera, az Isten áldjon, Esperanza!
Az interneten a legnagyobb hírportálok folyamatosan számolnak be a világban történtekről, ezért a nap 24 órájában rengetek különböző cikk jelenik meg az oldalukon. Ezért a túl nagy mennyiség, és a bejegyzésben felvetett médiafogyasztási probléma/érdekesség miatt, a különböző médiaműfajokban a szerkesztők igyekeznek, olyan címeket adni akár egy hétköznapi hírnek is, ami ezt a megnövekedett ingerküszöböt átlépje és kellően felkeltse az olvasó/hallgató/televízió néző figyelmét, hogy elolvassa. Ezekre példakért keresve csoportunk felkereste a legnépszerűbb internetes hírportálokat hazánkban:
„Hajzselével is térítettek már el EgyptAir-gépet” (Index, 2016. március 29.)
„17 éves, és kristály, bio, fű, spuri, heroin, minden volt” ( Index, 2016.03.29.)
„Lefejeztek egy négyéves kislányt az utcán Tajvanon” (Origo, 2016. március 29.)
„Egy pap százmilliót gyűjtött a menekülteknek, majd eljátszotta” (Origo, 2016. március 29.)
„Videóra vették, hogyan robbantottak fel egy csapat gyereket a focimeccs után” (444.hu, 2016. március 26.)
„Elismerte egy szerzetes, hogy zaklatta pannonhalmi diákjait” (444.hu, 2016. március 29.)

Azonban ezeknek a híreknek a 80%-a nem releváns a magyar emberek életében, azonban mégis kíváncsiak rá. Rákattintanak, puszta kíváncsiságból a brutalitás és agresszió iránt. Ezért a kapuőrök és hírszerkesztők minden erejükkel azon vannak, hogy ezekhez hasonló hírcímekkel lássák el az oldalukat, hiszen az ő eredményességük mércéje az olvasottság.

Írta: Ivancsó Roland, Késmárki Diána, Keszthelyi Lívia

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.03.29. 22:41:37

Véleményünk szerint a technológiai fejlődés, az internet, és főképp a web 2.0 térnyerése jelentős változásokat hozott a médiaműfajok alakulásában. Ma már az internetes felhasználók egy nagy része a közösségi oldalakról gyűjti be az információt: a Media Insight Project által vezetett, az Egyesült Államokban zajló kutatásból kiderült, hogy a megkérdezett fiatal felnőttek 45%-a követ 5 vagy több hírportált, és közel 50%-uk napi szinten a Facebook-ról tájékozódik. Továbbá az is megfigyelhető, hogy a hírek nagyon gyorsan terjednek ezekben a közösségi hálózatokban. Ezeknek a fejleményeknek következménye, hogy a hír aktualitása fontosabbá vált, mint a megírt cikk minősége. Itthon több online hírportál, mint a HVG.hu, az Origo.hu, és az Index.hu (és még sorolhatnánk) versengenek a tartalom fogyasztóinak kegyeiért, és nehéz dolguk van, mert a közösségi hálón keresztül az információt szinte csak az nem tudja meg, aki nem akarja. Így arra törekszenek, hogy minél nagyobb mennyiségben, minél gyorsabban, minél érdekesebb híreket közöljenek. Érdekesség még, hogy egy mai átlagfogyasztó figyelmi ideje mennyire lerövidült. Egy Kanadában folytatott kutatás 2000 résztvevő agyi működését vizsgálva megállapította, hogy az átlagos figyelem fenntartási képesség ideje 8 másodpercre csökkent 2015-ben. 2000-ben ez az eredmény 12 másodperc volt. Egy másik megfigyelés, amelyben közel 60000 weboldallátogatási adatot dolgoztak fel, a következőket mutatta ki: ezeknek kb. 17%-a kevesebb ideig tartott, mint 4 másodperc, és csupán 4%-a tartott több mint 10 percig, továbbá egy átlagos weboldal szavainak 28%-át olvasták el a felhasználók. Ahogyan a bejegyzésben is meg lett fogalmazva, az ingerküszöbünk egyre magasabb, hiszen folyamatosan ki vagyunk téve a hatalmas információáradatnak, kénytelenek vagyunk szelektálni, és hajlamosak vagyunk gyorsan átugrani egyik hírről a másikra, hiszen ha nem sietünk, a végén még lemaradunk valamiről.
Egy internetes hírportál közösségi jelenlétét vizsgálva mi is találkozhatunk az eddig leírt tapasztalatokkal. A HVG több mint 415 000 által követett Facebook oldalát megfigyelve például a következőket állapíthatjuk meg: nagyjából 10 percenként kerül ki egy új cikk (a hírportál saját weboldalán ez persze még kevesebb idő), amelyek közül mindenféle témájú és hosszúságú szöveg található, a politikai hírektől kezdve egészen a bulvárig. Nagy mennyiségű tájékoztató jellegű rövid hírrel találkozhatunk, akár olyan témákban is, mint a heti időjárás, amelyre az internetes platformok megfelelnek, de természetesen nem kerülnének be a hírszolgáltató nyomtatott kiadásába. A nyomtatott verziótól való minőségbeli különbség indokolt ugyan, hiszen más célt szolgálnak, az egyik a gyorsaságra és aktualitásra épít, míg a másik hosszabb időtöltésre, az olvasó elgondolkodtatására ösztönöz, és az ott megjelenő cikkek átfutnak a szerkesztőség szűrőjén.
Azonban a minőség romlása az online felületen már olyan alapvető hibákban tapasztalható, mint például az egyik cikk címében található helyesírási hiba, amelyet a lelkes kommentelők javítottak ki a bejegyzés alatt. Bár egy-két felhasználó szóvá teszi véleményét az összecsapott publikációkkal kapcsolatban, valószínűleg az internetes hírportálok közül továbbra is főképp azok fogják vonzani a nagyközönséget, amelyek friss, könnyen emészthető tartalmat szolgáltatnak, és minél aktuálisabb témákat vetnek fel. Kérdés, hogy hol található az a határ, amely már megüti az olvasók többségének ingerküszöbét, és arra ösztönzi az online tartalomszolgáltatókat, hogy nagyobb kontroll alatt tartsák a megjelenő cikkeket, és jelentősebb hangsúlyt fektessenek a munkájuk minőségére, mind a tartalomra, mind pedig a nyelvi helyességre.

Beregszászi Attila, Esztergálos Dorottya, Francois Vivien

Források:
How Millennials Get News: Inside the Habits of America’s First Digital Generation(2015) – The Insight Media Project, www.mediainsight.org/PDFs/Millennials/Millennials%20Report%20FINAL.pdf

Watson, Leon (2015):Humans have shorter attention span than goldfish, thanks to smartphones , www.telegraph.co.uk/news/science/science-news/11607315/Humans-have-shorter-attention-span-than-goldfish-thanks-to-smartphones.html

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.03.29. 23:02:08

Az információ gyors és szinte akadályozatlan áramlása miatt valóban van miből válogatnia a médiának, nem szorulnak rá, hogy meghökkentő híreket gyártsanak. Más kérdés, hogy ennek ellenére sikerül minden nap előrukkolni valami igazán érdekes kis szenzációval, ami valójában egy alaposan kiszínezett, kevésbé átgondolt fél mondat, ami olykor mindenféle rosszindulat és "majd én megmondom nektek a tutit" szándék nélkül csusszan ki az adott megszólaló (esetleg furfangos riporterek által cseles kérdésekkel megszólított megszólaló) száján, de a közönség képes levonni a számára szimpatikusabb tanulságot az egészből, és ezáltal napokig vagy akár hetekig biztosítva van a téma.
Visszakanyarodva a túláradó információ megszűréséhez, ismét a kapuőrök szerepe került elő, és a bejegyzésben ennek kapcsán a mai nézők megnövekedett ingerküszöbéről olvashattunk. Ez a téma már korábban is felmerült a blogban, kommentek között biztosan, de bejegyzésben is talán. A bejegyzés írói szerint az információ szabad áramlásának köszönhetően a híradók nyolcvan százaléka halálesetről szól. Ha nyolcvan százalékot ilyen magabiztosan nem is mernénk állítani, annyit persze elfogadunk, hogy a nagy része valóban megrázó dolgokról szól. (Nyilván a bejegyzés írói is erre gondoltak.) A közönség pedig ennek köszönhetően immunissá vált a korábban szenzációnak számító baltás gyilkosságokra, gyerekbántalmazásokra, gázolásokra és a hasonló szörnyűségekre. Talán megtanultuk távol tartani magunktól ezeket az eseményeket, megtanultuk "helyén kezelni" őket, ahogy azt a krimisorozatokban a sorozatgyilkosok után nyomozó FBI ügynököktől láttuk, hiszen ők sem rágódnak folyton a látottakon. (Csak, ha éppen kell az idegösszeroppanás/drogfüggőség szál valamelyik főszereplő személyes történetébe, de ez is csak arra neveli a nézőt, hogy tartson távolságot, ne vegye a világ gondjait a vállára.)
Amire a bejegyzésben kicsit megvontuk a szemöldökünk, az az volt, hogy a vallási robbantások, kínzások a korábban részletezett hírekkel szemben többet jelentenek a közönségnek, azok már "elég brutálisak" az ízlésünknek. Véleményünk szerint ez nem feltétlenül igaz minden esetben, hiszen manapság sajnos a vallási fanatizmusból fakadó bűncselekmények elég gyakoriak, de nem mindegy a helyszín. Persze, ha (Nyugat-)Európában történik, az mindenkit rettenetesen megvisel, de ha „már megint” a Közel-Keleten, vagy akár már tőlünk Keletebbre, arra sokan csak megvonják a vállukat, és azt gondolják, hogy ez arrafelé már természetes. A mi korosztályunk szinte már beleszületett ebbe, gyermekkorunktól kezdve beszámol ilyenekről a média. Arról persze hosszasan lehet értekezni, hogy milyen ember az, akit csak a közeli események ráznak meg, de a vita mindkét oldaláról olvashatunk helytálló érveket.
Visszatérve a műfajokhoz és az órán is demonstrált sajátosságaikhoz, még egy gondolatot szeretnénk megosztani. Manapság halványulnak a határok a műfajok között, szóba is került, hogy a mai online újságírás is egyre informálisabb, pár éve nem is lehetett volna komolyan venni, ami az Indexen vagy a 444.hu-n folyik. Mi érdekesnek találjuk például azt is a műfajok jellemzőivel kapcsolatban, hogy a heti házinak feladott kommentek sokkal közelebb állnak akadémikus szókincsben írt, több oldalas beadandókhoz, mint impulzívnak érzékelhető kommentekhez. Ez nyilván abból adódik, hogy egyetemi házi feladatról van szó, és megszólalás előtt jobban felkészülünk az adott témából, mint egy álneves kommentelő egy index által megosztott cikk alatt, de mi azért reméljük, hogy egy szmájli mindig belefér a végén...:)

Bodolóczki Petra, Hamvas Patrícia, Krispán Orsolya Anna

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.03.30. 11:04:46

A bejegyzés jól összefoglalta a különböző médiaműfajokat és sajátosságaikat, az egyes típusokban előforduló kategóriákat, formákat. Az elmélethez nem sokat kívánunk hozzátenni, viszont kiemelnénk pár gyakorlati példát, összefüggést.
Fontos megemlíteni hogy a sajtóműfajoknak alapvetően két feladata van, a tájékoztatás, illetve a szabad véleménynyilvánítás. Ezek alapján különül el a sajtóműfajok tájékoztató (információs) és véleményközlő (publicisztikai)típusa. A tájékoztató típuson belüli kategóriákat nem sorolnánk fel, de ezek egyik fontos eleme a hír, a sajtó úgymond alapműfaja. Mi számít hírnek ma Magyarországon? Mire kíváncsiak az emberek? A mai információs társadalomban, ahol hihetetlen mennyiségű adathoz van hozzáférésünk az interneten keresztül, mekkora értéke lehet egy egyszerű hírnek? Walter Lippmann-t idézve: "hír az, ami előtérbe tolakszik". Ahogy a bejegyzés írói is említették, hozzá vagyunk szokva, hogy a médiából csak úgy áramlik felénk a sok tragédiáról, balesetekről, halálesetekről szóló hír. Mindennapossá vált ha a rádióban vagy a tévében terrorizmusról, robbantásokról, katasztrófákról hallunk. Egy hírt akkor jegyzünk meg manapság, ha átlép egy bizonyos ingerküszöböt, valami olyat közöl, ami még meghökkentőbb, megbotránkoztatóbb mint a korábban hallottak. Sokszor előfordult, hogy a média direkt erőszakosabban, brutálisabban próbálta a híreket leközölni. Meddig lehet ezt még fokozni? Lehetséges, hogy pár éven belül már olyan hírek lesznek általánosak, amik például 10 évvel ezelőtt elképzelhetetlenek lettek volna.
A sajtóműfajokon belül maradva áttérnénk a véleményközlő műfajokra is, amelyek egyre nagyobb teret nyernek. Annyira, hogy az internetes cikkek között keresgélve csak elvétve találunk tisztán objektív, véleménynyilvánítástól mentes irományokat. A véleményközlő műfajoknak igazából a célja az lenne, hogy az embereket gondolkodásra, egyéni véleménynyilvánításra késztessék, és nem az, hogy a látókörüket beszűkítsék és az eseményeket csak az egyik oldalról mutassák be.
Itt említenénk meg a kommentárt, ami tulajdonképpen egy határműfaj a véleményközlő és a tényközlő műfajcsalád között. A kommentárral az újságíró egy aktuális, magas hírértékkel rendelkező eseménnyel vagy témával kapcsolatban foglal állást, közvetíti a saját álláspontját, esetleg értékeli a témában megjelent eddigi véleményeket. Érvekkel és ellenérvekkel támasztja alá állításait és egy végső következtetésre jut. Ez lenne az elméleti megközelítés de a gyakorlatban többször fordul elő az, hogy a véleménynyilvánítás erősen egyoldalú, csak egy adott téma negatív feltüntetése, hibáinak elemzése jelenik meg benne.
Kiemelnénk még az internet jelentőségét is, hiszen ez a multimédia platform mindhárom klasszikus médium tartalmait képes megjeleníteni. Míg a többi médiaműfaj elsősorban az egyirányú kommunikációnak ad csak teret, az internet lehetővé teszi a kétirányú kommunikációt, interakciót. Manapság bárki feltölthet saját tartalmat, reagálhat mások megnyilvánulására. Felmerülhet bennünk a kérdés – az internet korszakában miért tud megmaradni a többi médium? A hagyományos médiumok is „haladnak a korral”, kialakítják saját internetes felületeiket, ahol interaktívabb formában közlik műsoraikat, jelenítik meg cikkeiket. A digitális sajtó egyre népszerűbb, hiszen mi sem egyszerűbb mint 2 kattintással megtalálni a számunkra érdekes, aktuális cikkeket és híreket, ahelyett, hogy az újságosnál állnánk be a sor végére. De gondoljuk a televíziózásra – bármikor visszanézhetjük a leadott műsorokat. Nem kell meghatározott időben a TV előtt ülni és várni, hogy kezdődjön a kedvenc sorozatunk, mert az olyan online szolgáltatók mint például a Netflix, lehetővé teszik hogy a tartalmakat tetszés szerinti időben nézzük meg. A rádiózással is hasonló a helyzet, visszahallgathatunk műsorokat, megtalálhatjuk a részletes programot és a lejátszott zenék listáját is. Az internet megjelenése egyszerűbbé, könnyebben elérhetővé tette a médiát, és kérdés, hogy meddig tudnak a klasszikus médiumok megmaradni mellette.
Készítették: Antal Dorina, Králik Dóra, Rédai Mariann
Forrás:
www.kepzesevolucioja.hu/dmdocuments/4ap/4_1555_016_101130.pdf

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.05.06. 17:05:21

A heti cikk nagyon informatív volt, mivel ezzel a fogalommal, hogy „médiaműfaj” már sokszor találkoztunk tanulmányaink során, viszont a cikkben több megközelítésből van a téma vizsgálva, amely új jelentéseket ad számunkra. Az egyik legérdekesebb megközelítésnek a kultúránként való eltérő értelmezést találtuk, ez mindig érdekes vizsgálódási pont, hogy a kulturálisan eltérő jellegzetességek mennyiben befolyásolják a média elemeit. Alapvetően, ahogy a cikkben is olvashatjuk, három alapkategóriát különítünk el, a sajtóműfajokat, a rádiós műfajokat és a televíziós műsorokat. Ezeket kiegészítve az elmúlt 10-15 évben az internet térnyerése elég erősen átformálta a médiahasználati szokásokat, közvetítő szerepe lévén szinte minden média felületre betört.
A sajtó magában egy viszonylag tág fogalom, ezért is érdemes kategóriákra bontani. Szerintünk a tartalom szerinti és megjelenés rendszeressége, terjesztési helye szerinti csoportosítás a műfaji definíciót lefedi, viszont az is tény, hogy még kategorizálva sem egyszerű eligazodni a sok-sok sajtóelem között. A nyomtatott sajtó szerepe általánosságban csökkenő tendenciát mutat, azonban kivételt képzenek például az egyes női magazinok, amelyek iránt az online tartalmi elemekkel szemben érdekes módon nem, vagy csak nagyon minimálisan csökkent a kereslet. A kínálati oldal telített, a választék széles palettája érhető el, viszont tapasztalatunk alapján a női magazinok alapvetően a hűségolvasókat vonzzák, akik rendszeresen vásárolják az adott márkát. Tipikusan ilyen újságok a Joy, Cosmopolitan és a Glamour. A nyomtatott sajtó kategóriájában szintén népszerűek még a bulvár, illetve gazdasági lapok, azonban ezekkel az online felületek, hírportálok már jobban felveszik a versenyt. A rádiós műfajok tekintetében szintén rengeteg kategóriát soroltak fel a cikk írói, viszont a kategorizálással ez esetben nem teljesen értünk egyet. Például a hirdetéseket és reklámokat nem igazán sorolnánk a műfajok közé, mert ezek kötelező jellegű tartalmi elemei a rádiós műsoroknak és nem vehetőek egy kalap alá például a hír-vagy zenei műsorokkal. Kiegészítő elemként funkcionálnak, átvezetést biztosítanak az egyes műsortípusok között. Manapság tipikus rádiós műsorok a reggeli show-k, amelyek általában vegyítik a műfaji kategóriákat. Ez amiatt fontos, hogy széles közönségeket el tudjanak érni és ott tudják a hallgatókat tartani az adott rádiócsatornán. Reggel rengetegen ülnek autóban, korosztálytól, érdeklődési körtől függetlenül, ezért fontos, hogy széles köröket elérő műsorpaletta kerüljön összeállításra. A televíziós műfaj a leggazdagabb ingerekben, ezért talán a legalkalmasabb médium arra, hogy hosszabb időre lekösse a figyelmünket, és odaláncoljon minket a képernyő elé. A mai világban csatornák százainak kínálata szolgálja a fogyasztók szórakozását, lefedve ezzel mindenki igényeit. Talán a televízió az a médium, amely időtlen és mindig képes olyan tartalmat szolgáltatni, amely kielégíti a fogyasztók érdeklődését. Főleg napjainkra jellemző az információk sokasága, hírek tömege ér el bennünket nap mint nap. Ezeket szelektálni, és megtalálni a számunkra érdekeset nehéz, viszont ilyenkor jönnek képbe a „kapuőrök”. A csatornák törekednek olyan kínálat előállítására, amely az ő műsorpalettájuk elé vonzza a nézőket. Ilyenkor kerül előtérbe a „kapuőr” szerep, a céljuk nyilván minél érdekesebb, kiemelkedőbb hírcsomag összeállítása. Az információsokaság következtében általánosságban megemelkedett az emberek ingerküszöbe, ezért egyre inkább nehéz olyan tartalmakat generálni, amelyek mégis felkeltik a nézők érdeklődését és kitűnnek a médiazajból. Ez a probléma egészen a társadalmi szintekig vezethető vissza, mert sajnos elmentünk egy olyan világ irányába, amelyben az erőszak, brutalitás és a különböző bűncselekmények már nem számítanak meghökkentőnek, az emberek általános stressz helyzetben élnek, mivel szinte minden nap találkozni hasonló jellegű hírekkel a médiában. Véleményünk szerint ez egy nem igazán jó irány, de sajnálatos módon a társadalom generálta, és egyének szintjén ezt befolyásolni, megváltoztatni kimondottan nehéz, szinte lehetetlen.

Készítette: Krasznai Gréta, Mosberger Evelin

Kommunikációs gyakorlat2