Közvélemény és politikai kommunikáció

2016. április 16. - MMI Kommunikációs gyakorlat

A hírek tartalma általában bizonyos keretrendszerek közé illeszthető értelmezési sémákon belül történik, melyek a hírgyűjtés és hírfeldolgozás módjából fakadnak. Graber szerint a séma „olyan rendszerezett tudásból álló kognitív struktúra, mely a korábbi tapasztalatokból elvonatkoztatott helyzetekre és emberekre vonatkozik. Ezt az új információk feldolgozására és a tárolt információk visszakeresésére használják” (McQuail). A sémák lehetnek nemzetközi vagy helyi szintűek, attól függően, hogy milyen széles réteg körében egyeznek. Fontosságuk megkérdőjelezhetetlen, hiszen segítenek a hírfeldolgozás folyamatában, az új információk befogadásának és értelmezésének megkönnyítésével és az esetleges lyukakat kitöltésével, ám ez a folyamat gyakran azt eredményezi, hogy azok kritikus vizsgálat nélkül kerülnek befogadásra. A hírfeldolgozást azonban nem csupán a sémák befolyásolják, de a Jensen által meghatározott további négy dimenzió is:

tér: a távoli események hatással vannak-e a közönség tagjaira
hatalom: a közönség tagjai valószínűleg ugyanúgy magukra vonatkoztatják a híreket, mint a hatalommal rendelkezők
idő: saját múltjuk és jövőjük szempontjából tekintik az eseményeket
indentitás: összekapcsolhatják vagy elhatárolhatják magukat a hírek tartalmától

Fontos továbbá megemlíteni a keretezési hatást, mely szerint a hírek adott témákra vonatkozóan meghatározott következtetéseket, előítéletek és gondolatokat váltanak ki a befogadókból bizonyos szavak, kifejezések és képi megjelenítések használatával, így formálva a véleményüket, akarva vagy akaratlanul is. Ezzel jelentős hatást gyakorolnak a közvéleményre és a közönség egy-egy témához kapcsolódó attitűdjére, mely – a tömegkommunikáció fejlődésének és széleskörű elterjedtségének köszönhetően – ki is mutatható hatással bír.

Petty és Cacioppo elaborációs valószínűség modellje kimondja, hogy a közönség az egyes témákat illetően racionális véleménnyel kíván rendelkezni, ám nincs annyi kapacitása, hogy minden esetben ezen vélemények megformálását saját maga végezze. Nagyobb figyelmet és több erőfeszítést kapnak azok a témák, melyek valamilyen módon közelebb állnak a személyhez, s ez tükröződik az információk feldolgozásában (elaborációjában). Ez történhet centrálisan, amikor a befogadó saját tudására és tapasztalataira támaszkodva alaposan megvizsgálja a rendelkezésére álló információk minél szélesebb választékát, vagy periférikusan, amikor vélt vagy valós jelekre támaszkodva már magát a véleményt, attitűdöt fogadja be, nem pusztán a hírt. A modell működését jól szemlélteti a következő ábra:

Noelle-Neumann elmélete szerint a közvélemény és közhangulat befolyásolása során ugyancsak jelentős az elhallgatási spirál. Eszerint a fontos közügyekben történő elszigetelődés elkerülése érdekében az embereket az vezérli, hogy mit tartanak elfogadottnak a környezetükben. Emiatt ha úgy vélik, hogy véleményük többségben van, készségesebben fejezik ki azt, azonban ha kisebbségben érzik magukat, hajlamosak elhallgatni. Ez azt eredményezi, hogy az uralkodónak gondolt vélemények még nagyobb teret szereznek, a többi pedig még inkább visszaszorul, ezért nevezzük spirálnak.

A szűkebb körben vallott nézetek elhallgatása az uralkodó véleményekkel szemben a médiaszakemberek körében is megjelenik, az újságírók és televíziós szerkesztők is hajlamosak a népszerű sémákhoz alakítani a bemutatott témákat, és azokat saját céljaiknak alárendelni. Ez részben szándékos, részben viszont akaratlan hatása a médiának, amely azonban mindkét esetben kihathat a közvéleményre. Legalább ennyire meghatározó a médiában a kockázatok kommunikációja, vagyis a bűncselekmények, betegségek és katasztrófák bemutatása. Mivel ezeket magas médiafogyasztói érdeklődés övezi, így gyakrabban jelennek meg a bemutatott témák között, amely pánikreakciót, túlzott félelemérzetet és a probléma felnagyítását eredményezheti.

Míg a totalitárius vagy autoriter társadalmakban a média a hatalmat szolgálja ki, addig a demokráciában törekszik a semlegességre és a fogyasztói vélemények megjelenítésére, bár a kettő közti átmenetek is megjelenhetnek. A politikai pártok használhatják a médiabeli lehetőségeket választási kampányokra, bizonyos hírek közvetítésére, valamint hirdetésre. A kampányok viszonylag intenzív jelenlétet biztosítanak, bár hatásuk a legtöbbször csekély, csak a szűkebb, motiválatlan és tájékozatlan réteget tudják befolyásolni. A pártok több kampánystratégiát választhatnak: törekedhetnek az ideológiai érvelésre, meghatározott témák napirenden tartására, hozzájuk kapcsolódó képzettársításokra, valamint ellenfeleik rossz színben való feltüntetésére is, azonban nincs egy kiemelkedően hatékony stratégia. Ugyanígy a médiumok közül sem lehet kiemelni a leghatékonyabbat. A hírek menedzselésének hatása még kevésbé mérhető, mivel a demokráciákban általában egyenlő eséllyel férnek hozzá az egyes pártok a hírekhez. A politikai hirdetések fizetett és konkrét jellegük miatt propagandaként hathatnak, így ezek hatása is korlátozott. A televíziós jelöltviták esetében sem bizonyított, hogy jelentős véleményváltozást tudnának elérni, így ezeknek inkább presztízsszerepük van napjainkban, illetve sok országban – így hazánkban is – inkább elkerülik ezeket a jelöltek az észlelt kockázatuk miatt. Külön kitérnénk a propagandára, amely jelentése szerint szándékos, szubjektív manipuláció bizonyos érdekek elérése érdekében, célja lehet a gyűlöletkeltés, erőszakra történő uszítás, amely például a II. világháború náci propagandájában is megjelent. Sajnos a mai napig találkozhatunk propagandával, bár a hatásfoka lényegesen lecsökkent a médiabeli változások következtében.

Napjainkra jellemző, hogy a fogyasztók egyre kevesebb időt töltenek a politikával, bizalmatlanok és egyre elítélőbbek a politikai kommunikációval szemben. A médiabeli kapuőrök, a globális kommunikáció és a közvélemény-kutatások szerepe felértékelődött, amelyek mind a médialogika elterjedésének és a mediatizációnak a velejárói. Összegezve az előbbieket elmondható, hogy lehetetlen a média és a politika szétválasztása, a kettő egyaránt hat egymásra és a társadalomra.

Felhasznált irodalom és az ábra forrása:

Denis McQuail (2015): A tömegkommunikáció elmélete, Wolters Kluwer, Budapest

Horváth Viktória, Jurás Alexandra, Mindum Luca

10 komment

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.04.18. 14:12:12

A hírek megítélése relatív, az emberek egyéni véleményét, és a levont következtetéseket több dolog is befolyásolhatja. A bejegyzés Jensen négy dimenzióját is megemlíti; a tér, a hatalom, az idő és az identitás. Ez alapján mondhatjuk, hogy egy-egy hír nem ugyanazt jelenti különböző személyeknek. Minden egyén maga dolgozza fel a felé érkező információt, és saját tapasztalatainak és véleményének megfelelően értelmezi, sémák használ, hogy megkönnyítse a dolgát, és értékes időt takarítson meg.
Az információ feldolgozás idő- és energia igényes feladat, ezért a média már egy előszűrést alkalmaz, kitölti a réseket, és ez álltal akarva vagy akaratlanul befolyást gyakorol a közvéleményre. Ez a hatás visszafele is érvényesül, mivel fontos a hallgatóság, a nézőközönség megnyerése, így a nagyobb népszerűségnek örvendő események, hírek előtérbe kerülnek, nagyobb publticitást kapnak. A média piaci szereplőként működik, és nem engedheti meg magának, hogy fogyasztókat veszítsen, és ez által hirdetőket. Ezért is lehetséges, hogy bizonyos események (például: balaesetek, katasztrófák, betegségek) nagyobb arányban szerepelnek a mediában. Ráadásul mostanra már nem elegendő elmondani mi történt, képekre, illusztrációra van szükség, hogy átlépje az emberek inger küszöbét, és megnézzék, rákattintsanak. Egy hasonló jelenség figyelhető meg a Noelle-Neuman elméletében is. Eszerint az emberek hajlamosak elhallgatni véleményüket, ha úgy vélik azzal a kisebbséghez tartoznak. Ezt gyakran figyelmbe kell venni a kutatások során is, abban az esetben, ha például fókuszcsoportos kutatást végzünk, de a hétköznapi életben is könnyen megfigyelhető tényezőről van szó. Könnyen felidézhetünk egy esetet, amikor a csoport egy része erősen kiállt a véleménye mellett, és nem jelentkezett ellenálló hang, hiába voltak olyanok, akik nem támogatták a szóban forgó meglátást.
A post említést tesz a propagandáról is, ami a mi európai környezetünkben szitokszónak számít, és hatása, a bejegyzés alapján, csak bizonyos rétegek körében figyelhető meg, ám ez nem mindehol van így. Például Kínában a mai napig jelen vannak a propaganda szövegek , az erős politikai kommunikáció, ami segít fenntartja a Kínai Kommunista Párt hatalmát. Ez ellentétben Európában a választások előtti kampány jellemző, ami időszakosan van jelen, és a pártok a szavazókat próbálják a saját oldalukra állítani. Ezek mellett találkozhatunk fizetett politikai hirdetésekkel is, amik a választások között tartják fenn a kapcsolatot a választópolgárokkal. Véleményünk szerint ezek hatását nagyban befolyásolja a politikai beállítottság, a személyes vélemény bizonyos lépésekről, politikusokról.
Úgy véljük, hogy a politikai kommunikáció legérdekesebb formája a vita. Úgy gondoljuk, egy vita alatt jól be lehet mutatni a terveket, a mellettük szóló érveket, amire a vetélytárs egyből tud reagálni. Egy konfliktusos szituációban sok dolog kiderülhet a jelöltekről. Azonban fontosnak gondoljuk megemlíteni a szabályok kulcsfontosságát. Amennyiben az egyik résztvevő nem tartja be az időkorlátokat, nem hagyja szóhoz jutni a többi szereplőt, vagy figyelmen kívül hagyja a saját indokai, ellenérve igazságát, abban az esetben torzult képet közvetíthet egy politikai vita.
A Magyarországon nem illik megkérdezni valaki politikai beállítotságát, vagy, hogy kire szavazott a hétköznapi társalgásban, ez szigorúan személyes dolgonak számít. Elgondolkodtunk rajta, ennek mi lehet az oka. eszünkbe jutottak a régi rendszer sajátosságai, a kommunista diktatúra elnyomása, és, hogy milyen következményekkel járt a hivatalos állásponttal való egyet nem értés. Úgy gondoljuk, ha ugyan nem is ez az egyetlen indok, azért valószínüsíthetően még mélyen benne él az emberek emlékezetében a nem is olyan régi múlt, és nyomott hagyott a következő generációban is.

Készítette: Krasznai Gréta és Mosberger Evelin

Válasz erre

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.04.19. 08:44:24

Ahogy az elméleti összefoglalóban is olvashattuk, a hírfeldolgozást nem csak az említett sémák befolyásolják, de a meghatározott négy dimenzió is. A következőkben két dimenziót a gyakorlatra is átültetünk, s röviden elemezzük, miként is hatnak ezek napjainkban ténylegesen az emberek hírfeldolgozására.

Először is kezdve a tér dimenzióval, megemlítenénk például a budapesti taxik sárágra festésének esetét. Sokat cikkeztek annak idején arról, hogy mennyien tiltakoznak, illetve nem engedelmeskednek az előírt kötelezettségnek taxijuk átmatricázásának tekintetében, azonban belegondolva, ez a hír egy pécsi, vagy akár egy miskolci lakost mennyire érdekelne? Távoli eseménynek számít az ő esetükben, semmi érdekeltsége nincs az adott témában, ezáltal előfeltételezéssel élhetünk abban a tényben, hogy ha erről szólna a híradóban tizenöt perc, akkor nagy eséllyel az adott emberek tovább kapcsolnának, vagy esetleg váltanának egy másik csatorna híradásának műsorára.

Az idő dimenziójának tekintetében megemlíthetjük például a gimnazisták érettségi időszakáról szóló híradásokat is. Az idő múlásának ellenére az adott hírcsatornát néző minden egyes ember, legyen akár ötven vagy akár huszonöt éves, (lényeg, hogy legyen túl a bizonyos érettségi időszakon az életben) emlékeket hoz elő az adott hír. Felelevenítik, hogy annak idején, az ő időszakukban az adott esemény hogyan zajlott, milyen emlékeket őriz az adott téma elméjükben, stb. Lehetnek olyan emberek is, akik az érettségi előtt állnak még, pár éven belül fognak túlesni rajta. Ebben az esetben ők is nagy figyelemmel tekintik az adott híreket, hisz rájuk is vonatkoznak majd hasonlóak a közeljövőben. Összesítve, az idő dimenziójának esetében minden ember a saját múltja, vagy esetleg jövője szempontjából tekinti az adott eseményeket.

A következőkben a keretezési hatásra szeretnénk gyakorlati példát hozni. Ebben az esetben megemlíthetünk olyan példát, mikor a híradásban egy igazán nem kedvelt közszereplőt olyan szituációban jelenítenek meg, vagy olyan eseménnyel kapcsolnak össze, s olyan címszavakkal, képekkel ábrázolják ezáltal az adott hírben, mely által az emberek pozitív gondolatokat kapcsolnak hozzá. Legyen akár olyan példa, mikor egy kevésbé kedvelt szépségkirálynőt mutatnak, amint karácsonykor épp meglátogat egy beteg gyerekekkel teli kórházat és ajándékokat visz nekik. Ezáltal az emberekre hatnak olyan szinten, hogy pozitív képet csatolnak a kevésbé kedvelt (legyen akár negatív) közszereplőhöz.

A következőekben az elaborációs valószínűségi modellhez is hoznánk gyakorlati példát. Ahogy az elméleti részben olvashattuk, van olyan eset, mikor centrálisan cselekszünk, azaz jól kivizsgáljuk a rendelkezésre álló információk minél szélesebb választékát a már meglévő saját tudásunkra és tapasztalatainkra támaszkodva. Gyakorlati példaként megemlítenénk itt azt az esetet, mikor például egy új cipőt akarunk venni és 3 márka közül választhatunk az adott stílusú lábbelik esetében. Tegyük fel, hogy volt már kapcsolatunk mindegyik márkával, ezáltal a korábbi tapasztalataink alapján fogunk választani közülük (melyik volt strapabíró stb.) Vannak esetek, mikor periférikusan cselekszünk, azaz a vélt vagy valós jelekre támaszkodva már egy kialakult véleményt, attitűdöt fogadunk be. Ehhez jó példa lehet az az eset, mikor a gimnáziumi, összeszokott osztályba egy új diák érkezik, akit egy központi ember már ismer régebbről. Tegyük fel, hogy ez a népszerű ember nem kedveli az újonnan érkező gyermeket, negatív érzelmei vannak vele kapcsolatban és ezt át is adja diáktársainak, akik ezáltal előre megítélik negatív személyként az adott új embert. Ekkor elfogadnak egy már kialakult attitűdöt, (hogy a népszerű gyerek nem kedveli az új diákot) s ez alapján fognak hozzá viszonyulni.

Végül az elhallgatási spirálra is hoznánk gyakorlati példát. Ebben az esetben megemlítenénk Berki Krisztián példáját, aki egy kevésbé kedvelt közszereplő a magyar emberek köreiben. Szinte már divat őt nem kedvelni, s sok esetben negatívan ítélnek meg egy embert egy adott társaságban, ha ő nem vallja a „közös utálatot”. Kérkedni kezdhetnek vele, hogy mégis miért kedveli, milyen pozitív tulajdonságai vannak az adott közszereplőnek, ami miatt ő vállalja szimpatizálását Berkivel. Ezáltal sokak, akik kedvelnék Krisztiánt, már inkább azt vallják, hogy ők sem szeretik, mert ilyen és olyan ember, mivel nem akarnak konfrontálódni a többség véleményével, s így behódolnak az uralkodó gondolatnak.

Készítették: Ivancsó Roland, Késmárki Diána, Keszthelyi Lívia

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.04.19. 21:17:09

Manapság, amikor naponta több száz hírrel találkozik az ember (az interneten böngész, újságot olvas vagy televíziót néz), nagyon nehéz a napi történésekről hiteles véleményt formálnia, mivel nincs ideje arra, hogy több forrásból és több nézőpont szerint is alátámassza a tények szavahihetőségét. A mindennapok időhiányából adódóan, ha hallunk egy hírt, egy viszonylag megbízható forrásból, a legtöbben nem keresnek megerősítést vagy cáfolást, csak elfogadják és egyetértenek a tartalom előállítójának véleményével. Ezt Petty és Cacioppo elaborációs valószínűség modellje is alátámasztja, mi szerint a közönség az egyes témákat illetően racionális véleménnyel kíván rendelkezni, ám nincs annyi kapacitása, hogy minden esetben ezen vélemények megformálását saját maga végezze. Ezért is válhatnak az emberek könnyen befolyásolhatóvá. Ez természetesen nem mindenkire igaz, vannak, akik több oldalról tájékozódnak a biztos információk birtoklásának érdekében, ám nem ez a jellemző. Mindenkinek megvan a maga kedvenc, hírportálja, napilapja vagy hírműsora ahonnan tájékozódik.

Ennek következtében az emberek egy szűrőn keresztül jutnak hozzá a napi hírekhez, az, hogy miről hallanak és miről nem, szelektálva van. Itt lép közbe a keretezési hatás, tehát a nézők a hírek hallatán, vagy azokat olvasva automatikusan előítéletekkel rendelkeznek, ám ezek az előítéletek nem a saját okfejtésük, tapasztalataik alapján keletkezett, hanem a hírt író, szerkesztő rejtett vélemény nyilvánításának hatására alakultak ki.

A hírközvetítők igyekeznek minél érdekesebbé, nézettebbé tenni műsoraikat, melynek hatására egyes, kevésbé fontos események nagyobb hangsúlyt kapnak, míg az olyan történések, amik közvetlen hatással lehetnek az életünkre, megemlítés nélkül maradnak. Erre példaként azt tudnám felhozni, hogy a legtöbb híradó végén, feloldásként beszámolnak egy-egy állatkert új szerzeményeiről, ami a legtöbb ember számára teljesen irreleváns, de nagyon jól be lehet mutatni képen, vagy videón keresztül, míg egy törvény módosítása, vagy létrehozása már nem kerül be az esti hírekbe, mivel nem túl érdekes, nem is lehet jól vizuálisan rögzíteni.

Ha valamit nem közölnek relevanciájának vagy fontosságának megfelelően, az el is kerülheti az emberek figyelmét, így nem vesznek tudomást róla, vagy csak úgy tartják, hogy nem eléggé fontos ahhoz, hogy foglalkozzanak vele. Ez a Noelle-Neumann elmélete szerinti elhallgatási spirálhoz vezethet. A közvéleményből kimaradhatnak fontos dolgok, mivel a média nem hangsúlyozta ki őket elég erősen, így az emberek egymás között se vitatják meg a témát. Ezen logika alapján elmondható, hogy van, amikor a hírek túl sokat foglalkoznak egy témával, így az emberek akaratukon kívül is azzal találkoznak nap, mint nap, melynek következményeként társas kapcsolataikban, beszélgetésük témájaként is felmerülhet az adott ügy. Ily módszerrel tudja a média befolyásolni hallgatóságát.

A befolyásolásnak különösen nagy szerepe van a választások idején. Az egyes pártok politikai propagandájukkal kívánják befolyásolni a szavazókat, általában jelentős médiajelenléttel. Ennek nagyon jó példája Silvio Berlusconi, aki az olasz médiát használta fel teljes mértékben ahhoz, hogy megnyerje a választásokat. Saját adóin állandóan ő volt látható, csak pozitív dolgokat mutattak róla, és szépen lassan elhitette a televíziót sűrű gyakorisággal néző olaszokkal, hogy nála megfelelőbb jelölt nem létezik. Sikeressége garantált volt, a média hatalmas ereje biztosította szavazótáborát.

Ilyen propagandák mindig is voltak, és amíg a médiának ekkora befolyásoló ereje lesz mindig is lesznek véleményem szerint. Mivel nem tudunk mindenhol ott lenni, és első kézből tájékozódni kénytelenek vagyunk a médiára hagyatkozni, ha naprakészek szeretnénk lenni. Erre csak az lehet a megoldás, hogy megpróbálunk minél többféle forrásból tájékozódni, nem engedjük a véleményünket barátaink vagy hírportálok által irányítani és igyekszünk racionálisan mérlegelni a hallott információkat.

Készítették: Szabó Nikolett, Zsoldos Vanda, Tóth Eszter

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.04.19. 21:49:47

A politika és a média összekapcsolódása valóban jól látható, hiszen a média által közvetítetők azok a célok, értékek, amelyeket a politikai üzenetek kívánnak terjeszteni. Bár az emberek hajlamosak azt gondolni, hogy véleményformálás során racionálisan tudják mérlegelni a felmerült helyzetet, ez általában nem jellemző. A véleményünket alapvetően meghatározza, hogy milyen értékrenddel rendelkezünk, milyen családi hátterünk van, milyen neveltetést kaptunk, milyen végzettséggel rendelkezünk, de még az is hogy hol lakunk. Ezt jól mutatja a cikkben taglalt négy dimenzió. A „tér” dimenzió példáján említhetjük a közeli eseményekre való élesebb reakciónkat a földrajzilag távol eső történésekkel szemben. A februárban történt brüsszeli terrortámadás rengeteg cikket, bejegyzést, kommentet, reakciót generált, lesokkolta a nyugati világot. Azonban a nem sokkal azután történt pakisztáni merényletről már jóval kevesebb írás született. A „hatalom” dimenzió az említettek szerint azt jelenti, hogy a közvélemény és a hatalommal bírók is a saját szempontjukból mérlegelik az adott szituációkat. Ne vonatkozhatunk el attól sem, hogy a saját múltunkból táplálkozunk, egy helyzetet a saját tapasztalataink segítségével foglaljuk keretek közé, és saját jövőnkre gondolva véleményezünk egy történést. Ez az „idő” dimenziója. Egy hallgató, aki elhagyja hazáját, hogy szerencsét próbáljon külföldön, a saját jövője megalapozását látja maga előtt, míg egy idősebb Magyarországon élő dolgozó a fiatalok kivándorlását fenyegetésként éli meg, hiszen saját szemszöge szerint a nyugdíja, idős kori biztonsága forog kockán a csökkenő munkaerőből kifolyólag. Az utolsó dimenzió az „identitás”: itt az egyén értékrendje mérvadó. Mennyire tud azonosulni az olvasó például egy politikai cikkben leírtakkal? Ebben az esetben sok szerepe van az érzelmeknek. Sok esetben nehéz mérlegelni, hogy az individualitás értéke vagy a közösségi értékek kerüljenek előtérbe, így az olvasó a már meglévő sémái alapján dönti el, hogy mit érez helyesnek, ez a séma pedig az egyén értékrendje. A sikeres politikai kommunikáció elsősorban az érzelmekre hat. Mivel valószínűleg aki az adott politikai oldal híreit olvassa, már valamilyen mértékben elköteleződött azok az eszmék iránt, amelyet az adott párt közvetít, így a kommunikációban ezt az elköteleződést igyekszenek megerősíteni, így kifejezetten arra törekszenek, hogy az adott szituációt egyoldalúan közöljék, a számukra kritikus részleteket eltusolva. A kockázatok kommunikációja itt kulcsszerepet kaphat, hiszen minél sokkolóbb, felháborítóbb az adott hír, annál nagyobb figyelmet ragad meg, így annál jelentősebb eszköz lehet arra, hogy egy adott szemszögből bemutatva még erőteljesebben elkötelezze a pártfogókat. A menekültválságban például a sok vízbefulladt ember, főképp a gyerekek esete, egy hatalmas közösséget állított a menekültek befogadása mellé, hiszen sokkolta az olvasóközönséget a sok számunkra felfoghatatlan helyzet. Már korábban megemlítettük azokat a „burkokat”, amelyek például a közösségi médiában alakulnak ki, összegyűjtve a hasonló értékrenddel rendelkező személyeket, akik egymással osztják meg véleményüket, egymást befolyásolják. Mivel nem találkoznak ellentétes véleménnyel, így kész tényként fogadják el, hogy az ő gondolataik a helyesek, illetve hogy ők vannak többségben. Az elhallgatási spirál fogalma itt megemlítendő, ugyanis amennyiben az emberek valóban úgy gondolják, hogy környezetükben az ő nézeteik mérvadóak, akkor élesebb kritikákat, szélsőségesebb véleményeket mernek megfogalmazni. A politikai kommunikáció ügyesen alkalmazhatja ezeket a közösségeket nézetek terjesztésére, a fentebb említettek szerint. Bár a pártpreferencia általában már fiatal korban eldőlhet, hiszen mint már írtuk, komoly jelentősége van az értékrendnek és a neveltetésnek is, az emberek változnak, így egy jól felépített és irányított kommunikációval a politika a média segítségével széles tábort állíthat maga mellé.

Beregszászi Attila, Esztergálos Dorottya, Francois Vivien

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.04.19. 21:58:57

A blog szerzői nagyszerűen mutatták be az elméletet, annak minden változatát és kapcsolták azt a politikai kommunikációhoz. Egyetértek azon záró gondolatukkal, hogy a politikát és a médiát nem lehet egymástól elválasztani, a propaganda még most is jelen van, csak csökkentett mértékben. A politikai pártok a média használatával tudják a legmagasabb hatásfokon elérni és befolyásolni az embereket, még ha ezt általában rejtve, különböző pszichológiai eszközök használatával teszik is meg. Nagyon jól jellemzi a mai politikusokat a politikai viták hiánya a médiából. Ennek az lenne a lényege, hogy két párt képviselői egy adott témában vagy kollektíven több témára kitérve összeütköztetik véleményüket és az esetleges meggyőzés céljával próbálnak még nagyobb politikai befolyást, támogatást szerezni. Lehetséges, hogy ez már nem vezet hatalmas eredményekhez, azonban a presztízsszerep megőrzése vagy növelése érdekében igenis szükség lenne ezekre a vitákra. A politikusok elkényelmesedtek a saját helyzetükben, továbbra is a médián keresztül kommunikálnak, azonban csak úgy, hogy azon keresztül mutogatnak egymásra és bírálják a másik cselekedeteit, rendelkezéseit. A különböző médiumok pedig beállnak bizonyos pártok mögé és az ő mondanivalójuk terjesztésében segítenek úgy, hogy közben a függetlenség, pártatlanság látszatát próbálják fenntartani. Az emberek azonban tényleg alig foglalkoznak a politikával, mivel korábban már szinte az összes pártban csalódtak és ezért bizalmatlanná váltak magával a politikával szemben. Nem találják azt az alternatívát, amely a tényleges változás, fejlődés és elsősorban a megbízhatóság, őszinteség képviselője lenne. A politikához közvetetten kapcsolódhat Noelle-Neumann elhallgatási spirál elmélete. Mivel széttagolt az ország politikai kötődését tekintve, ezért szinte senki nem hajlandó, vagy nem meri a véleményét felvállalni és kiállni azért, így mindenki csendben eltűri, hogy az országházban negatív hatást kiváltó rendeleteket, törvényeket hozzanak.
Másik példaként a kockázatok kommunikációjához kapcsolódóan egy friss témát említenék. Az emberek ingerküszöbének növekedésével hozható összefüggésbe, hogy a bűncselekmények, betegségek, katasztrófák bemutatásán kívül szinte minden hírrel kapcsolatban (még ha a befogadót közvetlenül érinti is) érdektelenné vált a társadalom. Bizonyos témák folyamatos felemlegetésével egyre csökken annak érdekessége, hírpotenciálja. A migránsokkal kapcsolatos problémák megjelenésénél a csapból is az folyt, hogy milyen káros ez az ország és egész Európa számára. Mára szinte meg sem említik a hírekben, mivel az embereket nem érdekli többé a téma. Az általam példaként felhozott friss hír (amennyiben ezt a mai világban még lehet frissnek nevezni) a pedagógus tüntetéssel kapcsolatos. Megszervezésénél több, mint tízezer ember vett részt Budapesten, határozottan léptek fel, szankciókat, követeléseket olvastak fel és ez az emberekben egyfajta forradalmi hangulatot váltott ki, amely a magyar nép történelmében igen gyakran jelent meg. A hírekben folyamatosan ez volt a téma (kivétel az országos közmédia) és rengeteg támogató gyűlt az ügy köré. A később szervezett sztrájkok viszonylag magas résztvevő számmal zajlottak és sikeresnek bizonyultak, azonban ezek szinte már alig kaptak figyelmet a médiától és sokkal kevesebbet lehetett róluk hallani. Ez talán annak is köszönhető, hogy a vezető párt rögtön érdektelenségét fejezte ki és viccnek tartotta az egész megmozdulást és ezért nem alakult ki igazi konfliktus a két szembenálló fél és azok véleménye között. Így az emberek érdeklődése is megszűnt, mivel az egyoldalú vitában sokkal kisebb lehetőséget láttak arra, hogy bármilyen komolyabb összetűzés, vita, tüntetés kialakuljon.
Végül megint le kell szögeznem azzal kapcsolatos egyetértésemet, hogy a média és a politika nem elválasztható egymástól. Ezt a gondolatomat a fenti két példával próbáltam szemléltetni, azonban fontos a blog elméleti hátterének is ismerete a téma tisztább megértéséhez.

Készítette: Ábrahám Lili, Gőz Viktor, Almádi Gábor

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.04.19. 21:59:49

A közvélemény és a politikai kommunikáció az első közösségek, civilizációk kialakulása óta szoros kapcsolatban lehetnek, hisz ahol vezetők mindenhol voltak, vannak és lesznek is. Legyen szó demokratikusan megválasztott egyénekről és rendszerről, vagy diktatúráról, a vezetőknek folyamatosan kommunikálni kell a közvélemény felé, ennek pedig több oka is lehet. A politikai kommunikáció lehet informáló jellegű, azonban legtöbbször a közvélemény formálása, befolyásolása a cél.
Fontos, hogy az általunk átadni kívánt üzenetet megfelelő keretben tálaljuk, hogy az elérjen a célközönséghez, érdeklődésre adjon okot, vagy legalább ne vessék el rögtön. Amennyiben rosszul kommunikálunk, az emberek könnyen helytelen séma alapján próbálhatják feldolgozni, értelmezni az üzenetünket, emiatt akár rögtön el is vethetik azt. Egy „megbélyegzett” téma esetén fontos lehet erre hangsúlyt fektetni és más módon megközelíteni egy idő után a problémát, más körítésben tálalva azt a közönségnek. A hírfeldolgozás négy dimenziója is befolyásoló tényező, itt a dimenziók leírásánál eszünkbe jutott a korábban már tárgyalt tény: a hozzánk térben és időben közelebb álló híreknek nagyobb figyelmet szentelünk.
Az ellaboráció modelljéből is kiderül, „nagyobb figyelmet és több erőfeszítést kapnak azok a témák, melyek valamilyen módon közelebb állnak a személyhez”, el kell tehát érni, hogy a célközönség számára relevánsnak tűnjön a hír/üzenet, mely akár befolyással lehet a mindennapi életre is, így nagyobb figyelmet szentelnek majd neki. Nemzeti szinten ezt nem lehet könnyű elérni, kevés téma van, mely mindenkit érint ilyen szinten (pl. aktuálisan a vasárnapi nyitva tartás).
Az elhallgatási spirálnak is komoly jelentősége van. Az elméletet a gyakorlatba átültetve, ahogy órán is volt róla szó: ha például egy közvélemény kutatást végzünk politikai célzattal olyan formában, hogy előtte közöljük az alanyunkkal, az ő körzetében az emberek 70%-a az Y pártra szavazna, ő is nagyobb valószínűséggel fogja ezt mondani (vagy nem válaszol), hisz ha „kissebségben érzi magát, hajlamos elhallgatni” – ahogy a cikk is írja. A kisebbségi vélemény emiatt gyakran alulmaradhat, ehhez pedig ha belegondolunk, nem is feltétlenül szükséges kisebbség: elég, ha „mi vagyunk a hangosabbak” és azt a látszatot keltjük, hogy a mi véleményünk van többségben. A korábbi gyakorlati példa is igazolhatja ezt, könnyen lehet, hogy igazából az X párt szavazói vannak többségben a térségben.
Ezt kicsit kiterjesztve, ahogy a cikk is áttér a médiaszakemberekre a témával kapcsolatban, ha valamilyen téma népszerű, vagy érezzük, hogy könnyen rákapnak az emberek, mert érdekli őket, hajlamosak vagyunk ezt tolni továbbra is a torkukon lefelé, hisz vevők rá. Ez nem csak az újságírókra, tv-s szerkesztőkre igaz, hanem a politikai szerkesztőkre is (átfedés lehet, amennyiben a politika jelen van a médiában saját felületeken, vagy komoly befolyásokkal rendelkezik, hisz így politika által befolyásolt hírszerkesztés történik). Mindig vannak kényes témák, melyek az aktuális rendszert kényelmetlenül érintik, ha pedig jön egy új dolog, melyre az emberek vevők – aktuálisan a menekültválság –, érthető módon ezt fogják „hypeolni” a médiában, elterelve a figyelmet a korábban még központban lévő kellemetlenségről.
A klasszikus politikai kampányok, fizetett hirdetések manapság egyre kevésbé lépik át az ember ingerküszöbét, legalábbis mi ezt tapasztaljuk magunkon. Kevés az alternatíva és szerencsés esetben a klasszikus kommunikációs formákban kell valami újat, maradandót, figyelemfelkeltőt alkotniuk a pártoknak, utalnánk ismét a cikkre „ a demokráciában általában egyenlő eséllyel férnek hozzá az egyes pártok a hírekhez” – hírek menedzselése témakör. A propaganda, mint manipulálni kívánó műfaj hatásos lehet, ideális esetben azonban ezt a társadalom kiszűri, illetve a független média miatt kivitelezése nem egyszerű. Sajnos, azonban ahogy olvashatjuk, a mai napig találkozhatunk propagandával és ahol bizonyos kormányon lévő pártok túllépnek hatáskörükön, és többek között a médiában is jelentős befolyással rendelkeznek, ott a propaganda kivitelezése viszonylag egyszerű és részben hatásos is. Mind tudjuk, „A magyar reformok működnek!”.

Pepó Viktória, Bolvári Bence, Bacsa Zoltán

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.04.19. 23:05:41

Amint az a bejegyzésben is említésre került, a hírfeldolgozás módjából fakadó külön rétegekre ható sémákon kívül négy dimenzió jelenik meg a hírfeldolgozás során, mint befolyásoló tényező: ezek a tér, a hatalom, az idő és az identitás dimenziója, amelyek miatt a híreket fogyasztó emberek különféle reakcióval fogadják a híreket.
A tér dimenziójának témáját megközelítve például elmondható, hogy a néző különbséget tesz a hozzá közel és tőle távol eső hírek közt. Egy Ausztráliában történt esemény például nem feltétlenül fogja felkelteni egy magyar néző érdeklődését, amennyiben semmi kapcsolódási pontja nincs a távoli országgal. Ilyen kapcsolódási pont lehet ez esetben például a Forma-1 Ausztrál Nagydíja, de az is csak egy bizonyos réteget szólít meg, és jellemzően csak a sport hírekben hangzik el, de a repülőn utasokat molesztáló részeg ausztrál úszóbajnokkal mondjuk jellemzően nincs kapcsolódási pontja a magyaroknak. Megfigyelhető tehát, hogy ilyen "érdektelen" híreket maximum a tv híradó utolsó "bulváros" perceiben hallhatunk csak, míg Ausztráliában legalább akkora figyelem övezi a hírt, mint nálunk például Szepesi Nikolett történeteit.
A hatalom dimenziója emellett a bejegyzés értelmezése alapján ismét a megközelítésről szól, vagyis arról, ki milyen pozícióból szemléli az adott történéseket. Egy kormánypárti képviselő például úgy gondolja, tudja, miről szól valóban az aktuális botrány, úgy érzi, racionálisan tud érvelni a közös álláspont mellett, és annyira azonosul a szemlélettel, hogy el is hessegeti a szembenálló oldalról érkező véleményeket, "vádaskodásokat". Persze azért is, mert tudja, hogy nem lehet ellene érdemben fellépni. Míg a hétköznapi emberek, akik nem politikusok, de mégis érdekeltek az adott témában, fel vannak háborodva, hogy "ezek már megint képesek voltak erre meg arra".
Az idő dimenziója megint csak hasonlóan működik, mint a térbeli különbségek okozta más megközelítés. Egy idősebb ember szájából például gyakran hangozhat el a mondat, hogy "bezzeg az én időmben!" Ez is arra utal, hogy máshogy közelíti meg az adott témát, mint mondjuk egy tizenéves fiatal. Az ő idejében teljesen magától értetődő volt, hogy a boltok vasárnap nem nyitnak ki, sőt szombaton már legkésőbb délben illik hazaengedni a családhoz a kereskedelemben dolgozó embert. Ez azonban a mai tizenévesek körében, akik már beleszülettek a vasárnapi Tescózások korába nem teljesen egyértelmű, hiszen nehéz hozzászokni egy fogyasztó számára mindenképpen kényelmetlenebb helyzethez, amikor számukra eddig is minden jónak tűnt.
Végül az identitás dimenziójáról beszélhetünk. Ez esetben arról van szó, hogy az adott ember saját, egyéni hozzáállása alapján értékeli a hírt, amivel találkozik. Valaki számára például fontos lehet, hogy a parkokban ezentúl ne találkozzon vadul sétálgató kutyákkal, és őszintén úgy véli, hogy helyes lenne az ebeket kitiltani az embereknek épített zöldövezetekből, míg ott van a másik oldal, aki viszont szintén őszintén, de azt gondolja, nem elég neki és kutyájának egy kutyafuttató, miért kéne messzebbre mennie a megszokott helyétől, és különben is, egyes kutyák kulturáltabbak, mint bizonyos emberek. Itt tehát minden téren ütközhetnek a vélemények, kizárólag a fogyasztó értékrendjétől függ, hogy áll hozzá az adott kérdéshez.
Ezeken a dimenziókon kívül csapatunk rendkívül érdekesnek találta az elhallgatási spirál fogalmát is, mert ugyan eddig ezen a néven még nem találkoztunk vele, mindannyian könnyedén hoztunk fel rá közismert és személyes példákat. Ha az ember például barátja/barátnője családjával való első találkozáskor szembe kerül egy megosztó hírrel/közszereplővel/eseménnyel, valószínűleg nem fog elsőként ugrani, hogy megossza véleményét, inkább vár, míg az egymást jól ismerő közösség egyik tagja reagál rá, és ha az a reakció népszerűnek bizonyul, ő is minimum bólogatással reagál, még akkor is, ha ellentétes véleményen van. Van rá esély, hogy idővel (ahogy az eleinte kívülálló ember részévé válik az új társaságnak) ő is elfelejti ellentétes véleményét, hiszen az ott nem népszerű, és ő is a közösség egyeduralkodó véleményét fogja osztani.
Viszont álarc mögé bújva, "troll" profilokkal megfigyeléseink szerint egyre több ember kapaszkodik ki ebből a spirálból.

Bodolóczki Petra, Hamvas Patrícia, Krispán Orsolya Anna

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.04.20. 07:05:10

Magyaroszágon jelenleg a politika nagyon erősen jelen van a köztudatban. Mondhatni gyakoribb beszédtéma lehet, mint a sport vagy a gazdaság, ezért nem meglepő, ha a különböző médiumok esetében szinte elengedhetetlen a politikai tartalmak használata a hírközlésben. Ugyanakkor az is igaz, ahogyan a blogbejegyzésben is olvashattuk, hogy napjainkban az emberek kezdenek egyre kevesebb időt tölteni politikai tartalmak követésével és magával a politikával is. Mivel a politika egy megosztó téma, ezért néhányan elzárkóznak tőle és igyekeznek nem belefolyni, míg mások elengedhetetlennek tartják szubjektív véleményüket megosztani. Bár utóbbi esetben a hangjukat hallató emberek meg vannak győződve róla, hogy az övék az igazság, valójában a politikai pártok és a különböző médiumok egymásrahatása és összefonódása miatt átláthatatlanná vált a politika. Személyes tapasztalataink is az mutatják, hogy nem érdemes poltikai vitákba és véleménynyilvánításba bonyolódni, mert külső szemlélőként szinte lehetetlen megmondani mi hogyan történik és mi igaz és mi nem.
A politikai kommunikációnak sok megnyilvánulása lehet, melyben a média nagyon fontos szerepet játszik, ezért nem mindegy, hogy egy párt milyen viszonyban van országa médiájával. Venezuelában Chávez megalkotott a világon egy olyan egyedülálló lehetőséget, amelyről más politikusok álmodni sem mernek, hogy arról tájékoztatja a lakosságot és akkor, amikor szeretné (akár vasárnap egész délután). Mindezt rendszeres időközönként tette, így jelentős befolyással volt a lakosságra. Chávez saját médiabirodalmat épített fel (6 tévécsatorna, 2 rádióállomás, 3 kiadó), amelynek vezetője és fő terméke is saját maga lett. 2004-ben törvényileg adtak lehetőséget arra, hogy ellenőrzése alá vonja a kormány az egész médiát. 2009-ben pedig 34 rádióállomást záratott be adminisztrációs problémák miatt, és bejelentették, hogy másik 240 állomást vizsgálnak hasonló okok miatt. A közvéleménytől nem tartott, mert azt is törvényben szabályozták, hogy a „cadena”-t azaz a néphez intézett elnöki beszédet minden rádió- és tévécsatornának közvetítenie kell. Eredetileg ezeket a cadenákat vészhelyzet esetén alkalmazták volna, de Chávez hatalomra jutását követő tizenegy évben 2000 cadenát tartott. Összidőtartamuk 54 napnyi anyagot ölel fel, és mivel minden az ellenőrzése alatt volt, így bármiről beszélhetett, amihez kedvet kapott.
Chávez médiabirodalmának a koronaékszere az Aló Presidente, azaz Halló Elnök Úr volt. Ezt vasárnap délutánonként sugározták, általában öt óráig tartott, szerkesztetlen volt – el tudjuk képzelni a minőségét – és azt csinált benne Chávez amit csak szeretett volna, mindezt egy országos lefedettségű televízióban. Néha Fidel Castroval telefonált, énekelgetett, táncolt, viccelődött, imádkozott, de nem egyszer dühöngött is. Egy közel hat órás ízelítőt itt talál a kedves érdeklődő: www.youtube.com/watch?v=7PwRClYjr2M A műsor egy gagyi talkshow és betelefonálós műsor keveréke a kelleténél jóval több politikai töltettel, de mivel tudjuk ki volt Chávez ezért nem lepődtünk meg rajta. A műsor egyik célja az volt, hogy bemutassa az elnököt kormányzás közben. Többször beszélgetett a műsor alatt minisztereivel, és ki is kérdezte őket. Volt olyan miniszter, akit el is bocsátott élő adásban! Mindezt milliók nézték, így nem kis hatással volt Chávez megítélésére, akiről így azt gondolhatta az átlagember, hogy nem felelős az ország rosszabbodó helyzete miatt. A jubileumi tízedik évfordulót egy négy napos maratoni különkiadással díjazták.
Összegzés képen azt mondhatjuk, hogy a politikai kommunikáció császára Chávez, mert ennyire erőteljesen nem sok politikus vált részévé az ország lakosságának. A folyamatos lépéseinek köszönhetően olyan befolyást gyakorolhatott a nézőkre, amely ritkán adatik meg egy politikus számára.
Készítette: Hajzer György, Molnár Zsófia, Rosta Szófia

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.04.20. 07:38:08

A politika és a politikusok manapság egyre jobban a figyelem központjába kerülnek. Nem csak a magyarországi, hanem a külföldi politikusok kampányaival és megszólalásaival is tisztában van a tájékozott népesség, részben a közösségi médiának köszönhetően. Gondoljunk csak Donald Trumpra, az Egyesült Államokban megrendezésre kerülő elnökválasztás egyik jelöltjére, aki mindenki számára tartogat valami bántó megjegyzést, és szürreális elméleteivel, arrogáns kijelentéseivel szórakoztatja a világot. Az ő példája mellett megemlíthetnénk Angela Merkelt, aki jelenleg Németország kancellárja, és aki rengeteg internetes mém megihletője. Ahogyan azt a bejegyzésben említették, a politikai pártok és politikusok gyakran használják ki a médiában való megjelenést, sokszor ott kampányolnak és számukra előnyös híreket közvetítenek. Kiemelnénk itt a közösségi médiát, amely nem hagyományos csatornája a politikai kommunikációnak, az utóbbi években nyert nagyobb teret.
Még nem tartunk az Instagrammon megjelenő elnökválasztási kampányok korszakában, de például érdemes megfigyelni a fent említett Donald Trump Twitter tevékenységét. Több, mint 7 millióan követik ezen a közösségi média platformon, ahol ellenfeleit szidalmazza és furcsa jelzőkkel illeti, és ahol már-már híressé vált mondatait közli. (twitter.com) A kampánya nem jól felépített, szimpatikus vagy megnyerő, mégis az előválasztásokon bebizonyosodott, hogy a szavazókat meg tudja nyerni magának. Ez az érdekes politikai kommunikációjában, inkább arra törekszik hogy minél nagyobb hangja legyen tevékenységének, mint hogy az emberek szívébe lopja magát.
Magyarországi vonatkozásokat is meg szeretnénk említeni a politikai kommunikáció kapcsán. Merkovity Norbert kutatása során a politikai kommunikáció és a közösségi média viszonyát vizsgálta, arra az eredményre jutott, hogy a hagyományos médialogika továbbra is meghatározó a politikusok kommunikációjában, de egy új logika is érezteti a hatását. A kutatásban azt is megállapították, hogy felfedezhető valamilyenfajta marketing, kommunikációs, esetleg márkaépítési szempont a közösségi oldal használata mögött. (Merkovity, 2014)
A Blikk is megállapította, hogy a magyar képviselők kétharmada használja a Facebookot, ír rendszeresen hozzászólásokat. Kiderült az is, hogy az ellenzéki politikusok aktívabbak ezeken a felületeken. (blikk.hu) Amerikával ellentétben a magyar politikusok nem használják a Twittert, a Facebookot gondolják olyan csatornának ahol követőikkel tarthatják a kapcsolatot.
A közösségi média felületein való megjelenés egyfajta átláthatóságot adhat az adott képviselőről. A politikusok a népszerű tartalmak felé fordulnak, a számukra érdekes linkeket és fotókat, valamint a magánéletük eseményeit osztják meg. Az itt zajló kommunikáció még inkább egyirányú, nem tekinthető interaktívnak. Itt a politikusok maguk választják ki azokat a témákat amikről követőikkel „beszélgetnek”. (Merkovity, 2014) Látszólagosan kétirányú a kommunikáció – ám a saját érdeküket nézve alakítják a kommunikációt, könnyen törlődhetnek hozzászólások, megjegyzések amelyek nem kívánatosak. A politikusok nem is tehetnék meg hogy ne jelenjenek meg ezeken a felületeken, hiszen annyi aktív felhasználóval rendelkeznek, hogy könnyű és gyors elérést biztosítanak. A fiatalok gyakran használják az új médiumokat hírszerzésre, könnyű őket ezeken a felületeke megszólítani és esetlegesen megnyerni.
A politika egy megosztó téma ma Magyarországon, kevesen szeretnek nyíltan politikai nézeteikről beszélni. Felmerülhet ilyenkor a kérdés, hogy Facebookon mennyire érzékelhető ez a jelenség, illetve megfigyelhető-e ott az elhallgatási spirál jelensége. Az elmondható, hogy az elhallgatási spirál jobban érvényesül azokon a területeken, ahol a megnyilatkozás elkerülhetetlen. Ilyen például ha a választások előtt az utcán egy rövid interjú keretében megkérdezik tőlünk, hogy melyik pártra szavaznánk. A közösségi médiában nincs meg ez a nyilatkozási kényszer, mégis érvényesülhet a hatás. Ha valaki tisztában van azzal, hogy az ismerőseinek többsége melyik pártra szavaz, nem biztos hogy az ellenzékről fog cikkeket megosztani és álláspontját képviselni.

Antal Dorina, Králik Dóra, Rédai Mariann

Források:
• www.blikk.hu/aktualis/politika/facebookon-vitezkednek-a-magyar-politikusok/v4j6rqv
• Merkovity Norbert, 2014: Politikai kommunikáció kutatások a közösségi média korában
• twitter.com/realdonaldtrump

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.04.24. 19:45:35

A bejegyzés írói alaposan bemutatták az elméletet, annak egyes részeit, így az értelmezési sémákat is. Ezek nélkül az információk, hírek feldolgozása és értelmezése elképzelhetetlen volna számunkra. Ezen kívül a Jensen által meghatározott négy különböző dimenzió szintén erőteljes hatással van a hírek feldolgozására. A tér dimenziója például igen jelentős tényező, hiszen elsősorban a hazai, illetve közvetlen környezetünket érintő híreket és információkat szeretnénk megszerezni. Ugyan a nagyhatalmakkal kapcsolatos hírek szintén napi jelleggel jutnak el hozzánk, ám sokszor inkább a bulvár része az az információknak, ami hozzánk elér. Nyilvánvalóan nem számíthatna nagy érdeklődésre egy hír itthon, amely például egy afrikai ország egészségügyi intézkedéseit taglalja. Az idő dimenziója szintén fontos, olyan értelemben is, hogy a híreknek aktuálisnak, frissnek kell lenniük, különben nem képesek olyan hatékonyan eljutni az emberekhez, valamint a közönség saját múltja és jövője tekintetében vizsgálja ezeket a híreket, információkat. Az identitás dimenziója pedig segít abban, hogy magunk is részese legyünk egy hírnek, ha épp szeretnénk, vagy elhatároljuk magunkat attól, ha esetleg olyan a hír tartalma.
Emellett szó esik a politika, és a média, hírközlés kapcsolatáról is. Napjainkban a politika és a média egymástól nem élesen különválaszthatóak. Manapság a politikai pártok számára a médián keresztül való kommunikáció a potenciális választóikkal elengedhetetlen. Ezen a fórumon keresztül tudják elérni a legtöbb embert, és egyben talán a leghatékonyabb módon is. Itt nem csupán a kampányidőszakokban alkalmazott reklámokra, médiamegjelenésekre gondolhatunk. A konkrét politikai hirdetések, amelyeket a pártok alkalmaznak, egyre kevésbé tűnnek hatékony megoldásnak. Túl rámenősnek, túl egyértelműnek érzik az emberek, mivel hazánkban a politikának magának általánosan is negatív megítélése van. Azonban az egyes médiumok burkoltak, vagy nyíltak lehetnek jobb-/baloldaliak, sőt, akár konkrét pártokhoz is kapcsolódhatnak, ezeken a csatornákon pedig az átadott tartalmat erőteljesen befolyásolhatják, saját ízlésük szerint alakíthatják. Ehhez kapcsolódhat a Noelle-Neumann spirál is, amely a politika esetében jól látható, hisz ha a nagy többség másként gondolkodik mint egy egyén, ő sokkal kevésbé szívesen fejezi ki véleményét, mivel a politikai véleménynyilvánítás gyakran konfliktusokat szül, ebben az esetben pedig ő az, aki a gyengébb oldalt képviseli. Így elsősorban az erősebb gondolat, az erősebb politikai nézet lesz az, amelyik tovább nő, a gyengébb pedig vagy megmarad azonos szinten, vagy még inkább elgyengül.
Valamelyest más példák útján lehetne bemutatni a keretezési hatást. Az elmélet szerint a hírek bizonyos kifejezések, képek, szavak használatával adott gondolatokat, esetleg előítéleteket válthatnak ki a közönségből, ezáltal befolyásolva őket. Egyes kifejezések segítségével, amelyek általános negatív hatást váltanak ki a közönségből, egy hírt nagymértékben el lehet torzítani. Manapság rengeteg ilyen kifejezést találhatunk a hazai közvéleményben, akár itt is megjelenhet a "politika" szó, de ilyen lehet a "migráns", esetleg más kisebbségekre használt kifejezések. Az alapvetően csupán informatív jellegű hírek ezen kifejezések használatával a többség körében negatív hatást érhetnek el, egyből az információ negatív mivoltát keresik, ezáltal az adott kifejezéshez kapcsolt személyeket, csoportokat negatív fényben tünteti fel.

Czoch Blanka, Baranya Gábor, Bankó Balázs

Kommunikációs gyakorlat2