Készítette: Czoch Blanka, Baranya Gábor, Bankó Balázs
Az eheti bejegyzésben a médiahatásokról és azok folyamatait fogjuk bemutatni. A média nagyon sok területen befolyásolja az életünket, ezért is érdekes terület ezen hatások vizsgálata. Mindennapjainkban a médiából átvett információk alakítják ki, és formálják véleményünket, hozzáállásunkat rengeteg témával kapcsolatban. Befolyásolásról azonban akkor eshet csupán szó, mikor az információt szolgáltató akarata szerint változik a vélemény.
Ezen médiahatásokról való gondolkodás sokat változott az idők során, ezt négy szakaszra különíthetjük el. Persze ez csak egy, a sok lehetséges értelmezés közül.
Az első a mindenható média: ez a szakasz a ’30-as évekig tartott nagyjából. A rádió, a sajtó és a film még relatíve új médiumoknak számítottak ekkor, és nagy hatalmat tulajdonítottak nekik az emberek. Eszerint a felfogás szerint a médiát irányítók nagyon sok szempontból tudták egy átlagember életét befolyásolni, akár mindennapi szinten. Véleményeket formál, meggyőződéseket és szokásokat változtat meg. A nagyhatalmak a világháborúban ezt a hatást nagymértékben kihasználták.
A második a nagyhatású média elméletének próbatétele: itt az előzőekben felvetett ideológiákat tesztelik a média hatalmának mértékével kapcsolatban. Ez a ’60-as évek elejéig tartott, és főleg a televízió által kiváltott hatásokkal foglalkoztak, a világháború után. Azt szerették volna mérni a kutatók, hogy hogy lehetne a televízión keresztül tervezetten tájékoztatni és meggyőzni az embereket. De minél több változót vizsgáltak kutatásuk során annál nehezebb volt megállapítani a média szerepét.
A harmadik a nagyhatású média újrafelfedezése: ez a szakasz a ’60-as ébeket fedi le. Miután a kutatók kijelentették, hogy minimális a kapcsolat a média és a közvélemény között, sokan kételkedni kezted ebben. A televízió elterjedése nagyban befolyásolta az emberek napi rutinját, szerves része lett az életüknek. A további kutatások kimutatták, hogy a televízió nagy mértékben megváltoztatta a politikai kommunikációt is.
A negyedik a médiahatás, mint alkufolyamat: az 1970-es években megjelent nézőpont. Eszerint a média a „népszerű” nézőpontokat közvetíti, ami széleskörben elfogadott és megbízható. Ez magába foglalja az információ átadását, és annak helyes értelmezését és a rá adott reakciókat. Két fő csapásirány különböztethető meg: az egyik hogy a média társas alakzatokat épít, a másik, hogy az emberek is saját nézőpontot alkotnak a társadalmi valóságról és az abban elfoglalt helyükről. Ezek a nézőpontok kapcsolatban állnak a média által kínált nézőpontokkal.
A média által okozott változásoknak több fajtája lehetséges, amelyek végbemehetnek az egyén, a társadalom, vagy akár a kultúra szintjén is. Ezek közül a legfontosabbak:
- szándékolt változás előidézése
- nem szándékolt változás előidézése
- kis változások előidézése
- változás elősegítése, amely lehet szándékolt vagy nem szándékolt is
- a már létező megerősítésére (nincs változás)
- változás megakadályozása (szándékosan szolgáltatnak egyoldalú vagy ideológiával átitatott tartalmat azért, hogy meggátolják a változást a szabálykövető nyilvánosság körében)
Bizonyos elképzelés média társadalmi szerepét a médiának az emberekre gyakorolt közvetlen hatásaként tekinti, és ha a médiahatásokról beszélünk, akkor, amikor a médiának az életünkben betöltött szerepére gondolunk. A kettő azonban nem ugyanaz. Egyrészt mindenki tisztában van azzal, hogy a külvilág eseményeit és olykor saját életünk eseményeit is csak a média révén érhetjük el. A tévéből ismerjük a bálnák életét és a rádiót hívjuk segítségül, ha tudni szeretnénk, miért állunk már hosszú ideje egy váratlan forgalmi dugó kellős közepén. Ugyanakkor a média közvetlen fogyasztói hatásával kapcsolatban meghökkentően ellentmondásosak az ismeretek. . Egy 2006-ban megjelent, a média káros hatásairól szóló kutatásokat összegző könyvben a két neves brit médiakutató, Andrea Millwood Hargrave és Sonia Livingstone is úgy véli, hogy ma is pontosan foglalja össze a helyzetet Wilbur Schramm, Jack Lyle és Edwin Parker nevezetes idézete. Amelyet 1961-es kutatásuk során fogalmaztak meg és így hangzik: „„…egyes gyerekekre bizonyos körülmények között káros hatással vannak bizonyos típusú tévéműsorok. Ugyanezen körülmények között más gyerekekre, vagy más körülmények között ugyanezekre a gyerekekre jótékony hatást gyakorolhat a televízió. Átlagos körülmények között a legtöbb gyerekre a legtöbbfajta televízió valószínűleg nem gyakorol sem különösebben káros, sem különösebben jótékony hatást” (idézi Hargrave & Livingstone, 2006: 24).
Ennek ellenére az írott médiaszabályozás, annak társadalompolitikája, a médiaaktivizmus és gyakran a médiaoktatás is a médiának a társadalomban betöltött szerepét a leginkább különféle, ilyen-olyan jellegű közvetlen hatásokként képzeli el. Ez az általunk használt forrás szerzője szerint egyrészt helytelen, mivel a média gyerekekre gyakorolt hatását nagyjából olyan pontosan lehet megállapítani, mintha (minden más faktort kizárva) az vizsgálnánk, hogy egy háromgenerációs családban milyen hatással van a nagypapa a gyerekekre. Másrészt ugyanakkor a hatások kergetése érthető fejlemény, mivel a médiahatások elképzelése minden kultúrának alapvető eleme.
Forrás:
http://www.mediakutato.hu/cikk/2006_02_nyar/05_kozvetlen_mediahatasok
Olvasva:2016.04.09.