Ahhoz, hogy a bejegyzésünk címében látott témához tisztább képet kapjunk, érdemes először tisztázni, mi is pontosan a műfaj fogalma: egy tartalomkategória, melynek kollektív identitását (célok, formák, jelentések) a gyártók és a fogyasztók egyformán értékelik, és az identitás elfogadása után ismerős konvenciókat követ, beleértve a narratív struktúrát és a cselekmények sorrendjét. Másik megfogalmazásban - mely Stuart Hall elméletén, elemzésén alapul - egy „kód” használatától függ a műfaj, melynek jelentését az adott kód használói között kialakult konszenzus határozza meg egy kultúra keretei között. Ez abból a szempontból fontos, mivel egy műfaj más és más jelentéssel bírhat különböző felfogással, társadalmi háttérrel rendelkező kultúrákban. A médiaműfajok egyben eszközök is, melyet a tömegközlés, tömegtájékoztatás alkalmaz. Fő kategóriái az alábbiak: sajtóműfajok, rádiós műfajok és televíziós műsorok. A 21. században azonban igen fontos szerephez jutott az internet, amely egy multimédia-platform, ami az összes létező műfaj közvetítő médiumaként szolgál.
A sajtó a legelső médiaműfaj. Megkülönböztethetjük őket tartalmuk és rendszerezésük alapján. Az előbbinél a tájékoztató (információs) és a véleményközlő (publicisztikai) típusokat különítjük el, míg utóbbinál figyelembe vesszük a megjelenés rendszerességét (havonta, naponta, stb.), annak terjesztési helyét (országos, regionális, nemzetközi), tartalmukat (politikai-közéleti, szórakoztató, bulvár, stb.), célzott közönségét, illetve a nyelvüket (egy- vagy többnyelvű). A tájékoztató csoport legjellemzőbb formái a hír, tudósítás, riport, interjú, reklám, közlemény, míg a véleményközlők között megtalálható a cikk, kommentár, kritika, olvasói levél, szerkesztői üzenet, hirdetés, recenzió, glossza és az esszé.
A rádiós műfajokat terjesztés és fenntartó szerint szokták besorolni. Itt is megjelennek az országos, helyi és regionális változatok, illetve fenntartó alapján a közszolgálati (állami, támogatás, előfizetők pénzéből fenntartott) kereskedelmi (magánerő, reklámok igen fontos szerepet játszanak), illetve a társadalmi, civil típusok. A műsorok igen széles skálája megtalálható, hír-, információs-, krónikai-, politikai jellegű műsorok, hirdetések, reklámok, zenei műsorok, beszélgetős műsorok, korosztályi, rétegműsorok, kisebbségi, vallási, szociálpolitikai, tudományos ismeretterjesztő, művészeti, irodalmi, szórakoztató műsorok, sportműsorok, magazinműsorok, szoláltató műsorok, folytatásos műsorok állnak rendelkezésére a rádiót hallgatni kívánó médiafogyasztóknak. Két csoportra lehet bontani a műfajokat az előadás módja alapján is: az írott anyagot előadó, megszólaltató (bemondó, színész, műsorvezető felolvas) és a hangos anyagot előadó.
A televíziós műfaj sokkal több ingerre képes hatni, mivel a rádióhoz képest a hang mellé a képi világ is társul, így a fogyasztónak egy teljes audiovizuális élményben lehet része. Csoportosítása a kiterjedtsége (országos, helyi, regionális, világméretű), a működtetője (közszolgálati, kereskedelmi) és a sugárzott műsor jellege (egyprofilú, többprofilú) alapján történik. A televíziós műfajoknál ezenkívül négy fő kategóriát különböztetünk meg: információs műsorok (interjú, riport, tudósítás, hírműsor, háttérműsor, sportközvetítés), szórakoztató műsorok (vetélkedő, kvíz műsorszám, tehetségkutató műsorszám, gameshow, valóságshow), kulturális és oktató műsorok, filmműsorok (szappanopera, teleregény, tévéfilm).
A mai világban a fejlett információáramlásnak köszönhetően, megszámlálhatatlanul sok hírrel és információval találkozunk nap, mint nap a világ akármelyik tájáról a csúnyábbnál csúnyább, véresebb, meghökkentőbb balesetekről, gyilkosságokról, erőszakokról. Ilyen hírmennyiség mellett nem is csoda, hogy megnőtt a „kapuőrök” szerepe, mivel a médiatársaságok akkor mondhatják magukat sikeresnek és nyereségesnek, hogy ha az emberek őket nézik, nekik van a legnagyobb nézettségük és elérésük. A megfelelő nézőszámot érdekes, szórakoztató műsorokkal, edukatív filmekkel, sorozatokkal és nem utolsósorban meghökkentő hírekkel tudják elérni, blogunk témáját tekintve a legutóbb említett műsorral, a hírműsorokkal és azok híreivel foglalkozunk.
Ekkora hírmennyiség mellett van miből válogatniuk a „kapuőröknek” és nyílván a szerintük legmeghökkentőbb híreket fogják összeválogatni egy-egy hírműsor számára. Így alakulhatott ki a mai társadalom egyik fő médiafogyasztási problémája, ha nem is problémája, akkor érdekessége, a megemelkedett ingerküszöb. Gondoljunk csak bele, arra a hírre vagy információra figyelünk fel, jegyezzük meg, amely valamilyen számunkra fontos vagy meghökkentő tartalommal rendelkezik, régebben ilyennek számított egy baleset, egy erőszakos bűntény vagy valamely ország gazdaságának a megingása. A sok információnak köszönhetően az híradókban elterjedtek a halálesetek, balesetek, háborús felvételek és egyéb erőszakos tettek, ehhez a médiafogyasztók szépen lassan hozzászoktak és megszokottá vált az, hogy a híradó nyolcvan százalékában valamilyen halálesetet látnak. Ez a hatás eredményezte a megnövekedett ingerküszöböt, amely miatt a mai társadalom számára nincs elég hír értéke egy „sima” halálesetnek, például, ha valakit elütött egy személygépjármű azt meghallgatjuk, de semmilyen egyéb reakciót nem igazán vált ki belőlünk, ahhoz valami több kell a mai világban.
A társadalom számára elegendő brutalizmussal rendelkezni egy olyan hír tud, amiben láthatunk például, valláshoz köthető robbantásokat, sorozatgyilkosokat, brutális gyilkosságokat, kínzásokat, általunk nem kedvelt népek bűncselekményeit.
Természetesen a „hiba” forrása nem a médiavállalatoknál van, ők csak teszik a dolgukat. A valódi hiba a mai világ társadalmában van, sajnos az emberek agressziója egyre inkább megnő a stressz, illetve egyéb problémák miatt. A médiavállalatok megtehetnék, hogy elhallgatják a megtörtént eseményeket, de a tudatlanság nem megoldás a Föld különféle problémájára.
Ábrahám Lili, Gőz Viktor, Almádi Gábor
Források:
Varga Ákos (2016): Kommunikációs gyakorlat órai jegyzet, Budapesti Corvinus Egyetem'
http://internethotline.hu/tart/index/138/Radios_es_televizios_mufajok