Transzmissziós, avagy átviteli modell újragondolva: Westley és McLean modellje

2016. március 05. - MMI Kommunikációs gyakorlat

Témánk kifejtése előtt úgy gondoltuk, hogy a könnyebb megértés érdekében pár alapvető fogalmat tisztázunk az olvasók előtt. Először is fontos tudni, hogy mit is takar az a fogalom, hogy kommunikációelmélet. Ez tulajdonképpen egy olyan gyűjtőnevet takar, amely minden határozott, rendszeres értekezést és elemzést magába foglal a kommunikáció történéseiről. Más felől, mi is tulajdonképpen a kommunikáció? A kommunikáció lényegében egy információátvitelt, vagy máshogy megfogalmazva információcserét foglal magába valamilyen jelrendszer segítségével. Ilyen jelrendszer lehet például maga a nyelv is. Másfelől a kommunikáció jelentheti még az emberi gondolatok cseréjét is szűkebb értelemben. Összességében tehát egy technikai folyamatról beszélhetünk, mely során információk átvitele, cseréje történik.

Magát a kommunikációs folyamatot nem részleteznénk, mivel úgy gondoljuk, hogy az már mindenki számára alapvető tudássá vált az évek folyamán. Pár szóban mégis összefoglalva, - hogy mit értünk a kommunikációs folyamat fogalma alatt - nem beszélhetünk másról, mint mikor a feladó – vagy más néven adó – egy meghatározott kód, azaz jelrendszer segítségével formába önti, azaz kódolja magát az információt – ami tulajdonképpen az üzenet – mely egy meghatározott csatornán keresztül eljut magához a címzetthez, – más néven vevőhöz – aki dekódolja, értelmezi azt.

Xn: információforrások
A: kommunikátor
B: befogadó/közönség
C: média (kapuőr)
f: visszacsatolás
x': üzenet
x": módosított üzenet

A transzmissziós, vagy más néven átviteli és a Newcomb tömegkommunikációs modellt 1957-ben gondolta tovább a Bruce Westley és Malcom McLean páros. Előbbi modell alapvetően két ember közötti kommunikációt vizsgálta, - mely lényegében egy társadalmi tömegkommunikációs modell - de Westley és Mclean hozzáadta a tömegmédiát, mint közvetítő elemet a feladó és a vevő közé. Ők tehát az információ iránti társadalmi igény gondolatát fejlesztették tovább a tömegmédiára vonatkoztatva. Maga a transzmissziós modell Lasswell modelljének (1948) egy továbbfejlesztett változata. Lasswell modelljének központjában az a feltételezés áll, hogy a kommunikáció meghatározott mennyiségű információ átvitelének a folyamata, mely a kommunikátor és a befogadó között zajló üzenetátadás folyamatának tekinti magát a kommunikációt, mint információátvitelt, cserét, ahol a figyelem központjában a kiváltandó hatás áll, és nem az üzenet jelentéstartalmi megformáltsága. A transzmissziós modell kimondja, hogy a befogadó a tömegmédiától függ. Nem veszi figyelembe a tömegmédia és a társadalmi környezet más tájékozódási lehetőségei közti kapcsolatot.

Továbbá ehhez a pároshoz tartozik a kommunikátor fogalmának a bevezetése is, azaz felismerték, hogy a tömegkommunikáció egy új „kommunikátor szerep”, azaz nem más, mint a társadalom és a közönség közé történő beiktatás. Elmondásuk szerint a kommunikációs folyamat sorrendje nem egyszerűen úgy néz ki, mint ahogy az alap feltételezések kimondják, azaz adó – üzenet – csatorna – sok potenciális vevő. Szerintük a sorrend minél inkább úgy néz ki, hogy a sor elején a társadalmi események és „hangok” állnak, ezeket követi maga a csatorna/kommunikátor szerep, majd ebből következik az üzenet, mely végül a vevőnél landol. Álláspontjuk szerint a kommunikátor nem az újságírót jelenti, hanem azt, aki az újságírók felé érdekeket közvetít. A kommunikátorok arra törekednek, hogy számára a lehető legkedvezőbb irányba befolyásolja a médiát. Ahogy már az elején is említettük, fontos megjegyezni ismét, hogy a modell figyelembe veszi azt is, miszerint az üzenet/közvélemény alapvetően a tömegkommunikátoroktól származik. Maga a folyamat nem tekinthető lineárisnak, – ezt a csatolt ábrán is meg lehet tekinteni – hiszen azt erősen alakítják a közönség visszajelzései és maguk a kommunikátorok. Westley és MacLean átviteli modellje azt is kimondja, hogy magának a teljesítmény hatásfokának a mértéke a közönség elégedettségén áll vagy bukik, s nem az információk sikeres továbbításán.

Tehát véleményük szerint a kommunikáció nem akkor kezdődik el, amikor valaki beszélni kezd, hanem akkor, amikor egy személy szelektíven reagál az őt körülvevő eseményekre.

A modellben Xn-nel jelölik a lehetséges információforrásokat, melyek lehetnek események, különböző témák vagy akár ötletek is. Ezek mind hatással vannak a feladóra, aki feldolgozza azokat, hogy saját elképzelése szerint üzenetet készítsen a forrásokból. Ezeket az üzeneteket, a tömegmédián keresztül juttatja el a befogadóhoz, közönséghez. A tömegmédia tehát egy közvetítői (kapuőr) szerepet tölt be a folyamat során. Ők azok, akik az adott tömegkommunikációs szervezet profiljának és közönségének a legmegfelelőbb anyagot kiválogatják és feldolgozzák. Mind a nyomtatott, mind az elektronikus sajtó alapkérdése, hogy ki dönti el mennyi és milyen információ fér át a kapun. A válasz a hírszerkesztő vagy felelős szerkesztő vagy szerkesztőségi kollektíva. De előfordulhat az is, hogy az intézmény vezetője. Összegezve tehát a kapuőr az, aki megváltoztathat vagy megállíthat egy közönség felé tartó üzenetet.

A modellben nagy szerepe van a közönségnek, hiszen az ő keresletük és érdeklődésük irányítja a tömegkommunikációt. Hatékonyan csak akkor tud működni a tömegkommunikáció, ha a közönség elégedett. Ezért fontos, hogy figyelemmel legyünk a visszacsatolásukra, amit a modellben f-el jelöltek.

Készítette: Ivancsó Roland, Késmárki Diána, Keszthelyi Lívia

Források:

Severin & Tankard (1992): Communication Theories: Origins, Methods and Uses in the Mass Media (3rd Edition), Longman Publishing Group, New York

Denis Mcquail (2015): A tömegkommunikáció elmélete, Wolters Kluwer Kft., Budapest

Varga Ákos (2016): Kommunikációs gyakorlat órai jegyzet, Budapesti Corvinus Egyetem

Ábra: blogs.tu-ilmenau.de/mrmartin/files/2012/10/westleymaclean.png

9 komment

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.03.07. 11:09:32

A tömegkommunikációval kapcsolatban számunkra a kapuőrök szerepe és a közönségre gyakorolt hatása bizonyult a legérdekesebbnek.
A tömegkommunikáció internet előtti korszakaiban egy erős szűrőn keresztül jutottak csak el az üzenetek a vevőhöz. Kevesebb ember volt olyan kiváltságos, hogy első kézből kapta az információt, és ez a szűk réteg döntött arról, mit osztanak meg a közönséggel, mi az, amit a passzívabb átlagembereknek tudni érdemes, feltétlenül tudni kell. Ebben a közegben mai felfogással többségünk nem szívesen élne, hiszen vagyunk annyira tájékozottak, hogy feltételezzük, a kiváltságos kapuőrök bizony könnyedén manipulálhatták a közönséget. Lehetett szó kül- vagy belpolitikai eseményről, egy-egy ismert személy megítéléséről, vagy akár egy konkrét választási kampányról. Egy manapság is meghatározó tulajdonsága a közönség egy nagyobb, passzívabb részének, hogy elhiszik, amit a tévében, rádióban hallanak, újságokban olvasnak. Ezen az internet mai elterjedtsége - legalábbis ahogy azt a saját, személyes köreinkben tapasztaljuk - rengeteget változtatott, de általánosságban az mindenképpen elmondható, hogy az általa hozott változások óriási lehetőséget jelenthetnek arra, hogy a közönség egyre nagyobb része jusson a kapuőrök által kevésbé befolyásolt hírekhez. Ez persze egy idealista világnézet, valószínűleg egy újabb felvilágosodási korszakra lenne ehhez szükség, hiszen a társadalmi hozzáállás (még) közel sem adott egy ilyen objektív világszemlélethez.
Visszatérve a jelenbe és a valóságba, érdekes lehet számunkra, miként jutnak el a közönséghez az egyes információk, és arra hogyan reagálnak. Távolabbi eseményekről például a többség csak a médián keresztül értesül, és ezekről is csak akkor, ha magas a drámafaktor, tehát ha mondjuk természeti katasztrófáról vagy háborús eseményről esik szó. De utóbbi példa sajnos manapság már szinte mindennapos, egyre magasabb ingerküszöböt kell megugrania a híreknek, hogy említésre érdemesek legyenek. Ilyen, távolabbi híreket a közönség általában kérdezés nélkül befogad, nem érdekesek számukra a különböző nézőpontok vagy a valóságtartalom, hiszen nincs közvetlen hatással a mindennapi életükre. Mindemellett általános dolog, hogy a kapuőrök saját álláspontjuk szerint közvetítik az információt. Ezen csatornaváltással vagy az online hírportál megválasztásával manapság finomíthat a közönség, ha kevésbé passzív, és érdeke fűződik hozzá. Amennyiben viszont az információszerzési forrásaink nem olyan változatosak, a média képes meghatározni számunkra, miről és mit gondoljunk, így végül könnyen előfordulhat, hogy a kapuőrök nézőpontjával azonosulunk.
Ez a tény azonban a földrajzilag közelebbi hírekkel kapcsolatban aggasztó igazán, hiszen a demokrácia sikeres működéséhez elengedhetetlen lenne, hogy az ország nagy része tisztában legyen a mindennapi életükre befolyással lévő eseményekkel. Arra lenne szükség, hogy az efféle hírek legalább két szemszögből tárgyalva jussanak el az átlagemberhez, hogy meg is értse a különböző csoportok álláspontját, és ne csak mint vak követő támogasson bizonyos célokat. Ha mindenkinek lehetősége és kellő ismerete lenne ahhoz, hogy több szemszögből értékelje az eseményeket, döntési helyzeteket, akkor megalapozottabb döntések születnének, tudatosabban élnének az emberek, kevésbé lennének nyitottak egy-egy demagóg személyiségre, kifejlődne egy általános vitakultúra is, és mindez nagyban hozzájárulna egy élhetőbb világhoz.
Mindezt végiggondolva szerintünk fontos, hogy (legalább a függetlenségüket hirdető médiumok esetében) a híreket megszűrő emberek - mert szűrni mennyiségileg azért kell - minél objektívebben álljanak hozzá feladatukhoz, és törekedjenek arra, hogy több nézőpontból is megismertessék a közönséggel a különböző híreket. Ha nagyon kompromisszum készek vagyunk, legalább azon információkkal kapcsolatban kellene ennek megvalósulni, amelyek közelebbről befolyásolják a közönség életét.

felhasznált forrás:
www.mediakutato.hu/cikk/2001_02_nyar/02_mibol_lesz_a_hir

Bodolóczki Petra, Hamvas Patrícia, Krispán Orsolya Anna

Válasz erre

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.03.07. 23:21:12

Wesley és McLean a Newcomb modellt továbbfejlesztve alkották meg tömegkommunikációs elméletüket és hozták létre a kommunikátor fogalmát, amelyet az előttünk írok részletesen kifejtettek. Mi a kommunikátor szerepének fontosságára és különlegességére hoznánk először is pár gyakorlati példát.
A kommunikátor egyrészt arra törekszik, hogy a saját érdekének megfelelően befolyásolja a médiát. Ennél a szerepnél nem csak újságírók jöhetnek szóba, hanem gyakorlatilag bárki, aki érdekeket közvetít az újságírók és a média felé. Ilyenek lehetnek akár kormányszóvivők, rendőrségi alkalmazottak, különféle hírességek menedzserei, vagy akár a politikusok, akiknek nagyon sokszor az a céljuk, hogy az emberek előtt pozitív színben tűnjenek fel. A kommunikátornak lehetősége van az általa észlelt információkat szelektálni, és csak azt a részét továbbadni a média számára, ami kedvező számára. Ezáltal kihagyhat lényeges elemeket, amik fontosak lennének a teljes igazság megismeréséhez. A válogatás egyrész aszerint történhet, hogy a kommunikátor hogyan ítéli meg, hogy mi lehet érdekes a befogadóközönségnek, másrészt a saját szubjektív véleményét is közvetítheti egyes esetekben. Ezáltal a kommunikátoroknak megvan a hatalmuk, hogy irányítsák a közönséget, mivel általában tisztában vannak vele, mit szeretnének hallani az emberek.
Tegyük fel, hogy egy híresség drogbotrányba keveredett, mivel az ő menedzsere a kommunikátor ez esetben, és ő „irányítja” a szálakat, csak annyit közöl az újságírók és a többi „kapuőr” felé, amennyit ő tudatni szeretne a külvilággal és megpróbálja „pártfogoltját” jó színben feltüntetni a rajongók előtt. Tehát lehet, hogy celebünk már 10 éve drogfüggő, de kétféleképpen is a saját maga malmára hajthatja a vizet. Először is, menedzsere nyilatkozhatja azt, hogy csak most egyszer fordult elő vele ez, még sosem drogozott, stb., tehát ártatlannak állíthatja be ügyfelét. A másik, amit tehet, hogy beismeri, hogy nem ez volt az első alkalom, és elmegy elvonóra, valamint elkezd jótékonykodni, segíteni a drogfüggőknek, esetleg iskolákba előadásokat tartani, amit megjelenít a média, ez eljut a közönséghez. Az információ sikere pedig pont attól függ, hogy negatívként vagy pozitívként értékelik ezeket a tetteket a nézők, befogadók. Tehát emberünk közlése csak akkor lehet sikeres, ha a befogadókat tudja manipulálni, meggyőzni ügyfele ártatlanságáról.
Ha a közönség negatívumként éli meg az adott „celeb” (és menedzserének) interjúit, közléseit a média felé, akkor az a kommunikátorunkra negatív fényt vet, nem a kellő hatást érte el, mivel a közönséget nem sikerült meggyőznie, nem elégedettek. Mindig figyelni kell a visszacsatolásra, ami lehet például a híresség Facebook falán egy negatív komment, vagy post az adott eseménnyel (itt: drogbotránnyal) kapcsolatban.
Megnehezíti még a helyzetet, ha több forrásból érkezik az információ, tehát például, ha hírességünknek van egy rosszakarója, aki „anonim forrásként” más olyan dolgot is közöl róla, ami rossz fényt vet rá. Ezeket sokszor más médiumokon közölnek, tehát például a Story újságban megjelenik, hogy XY celeb végre elment elvonóra, és jótékonykodik, de a Bestben az anonim forrás negatív interjúját közlik. Ez a politikai tartalmú újságoknál sűrűn jelen van (baloldali vs. jobboldali lapok), de ilyen esetekben is az a döntő tényező egy ember, vagy hír megítélésénél, hogy a közönségnek milyen a benyomása.
Králik Dóra, Rédai Mariann, Antal Dorina

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.03.08. 13:50:18

Az előttünk kommentelők jól körbejárták a kapuőrök, más néven kommunikátorok szerepét, működésüket és befolyásukat. Mi a közönségről fogalmaznánk egy kommentet, hiszen az ő érdeklődésük és keresletük irányítja a tömegmédiát, és kiemelten fontos a visszacsatolásuk is egy-egy hírre, információra. Wesley és McLean a Newcomb a modellben ezt a visszacsatolást f-el jelölte.
Láthatjuk, hogy a különböző hírek egy többszörös szűrőn keresztül érkeznek hozzánk, befogadó közönséghez, és sokszor a kommunikátorok is alakítanak rajtuk. Ettől függetlenül manapság olyan intenzív az információáramlás, hogy még így többszörösen szűrve is rengeteg cikk, TV műsor, rádió riport jut el hozzánk (online vagy offline formában). A mi érdeklődésünk és keresletünk a különböző információkra alakítja ezt a kínálatot, de ekkora médiazajban az elsődleges szempont a fogyasztó figyelmének felkeltése és megtartása. Az előbbiekben szó esett már a drámafaktorról, ez például igen jól szemlélteti a leírtakat, hiszen mindenki felkapja a fejét ha valami nagy botrányról van szó, legyen ez az esemény földrajzilag közeli, vagy akár távoli.
Ez a befogadó különböző kultúrális és demográfiai háttere alapján lehet eltérő. Nem mindegy, hogy földrajzilag közel vagy távol történik az esemény , amiről olvasunk, illetve, hogy képesek vagyunk-e dekódolni az üzenetet (beszéljük azt a nyelvet?), vagy, hogy van eszközünk a tartalom eléréséhez (internet, újság). Kultúrálisan fontos lehet a poltikai nézetünk, családi hátterünk a különböző tömegkommunikáció által hozzánk érkező hírek visszacsatolásában.
Tegyük fel, hogy az információ "jól" szűrve (a számunkra érdekes dolgok kerülnek az előtérbe) jut el hozzánk. Itt még egy probléma felmerül, miszerint a fogadó fél lehet, hogy nem úgy dekódolja az üzenetet, más jelentést társít hozzá.
Most tekintsünk el a nyelv különbségektől, egy jól szűrt hír esetében vegyük úgy, hogy az vagy saját nyelvünkön jut el hozzánk, vagy egy olyan nyelven, amit beszélünk, tehát a dekódolásban nem lehet probléma. Viszont egy női munkajoggal foglalkozó tanulmánynak teljesen más fogadtatása lehet Németországban illetve az iszlám államokban, főleg a kultúrális különbségek miatt. Vagy vegyük például a most nagyon is aktuális amerikai elnökválasztást. A különböző politikai nézeteket vallók mind különböző féleképpen értelmezik a kampányszövegeket, beszédeket stb., és ezáltal a visszajelzésük is más lesz.
Manapság már rengeteg platform létezik véleményünk kinyilvánításához, és ezeknek a többsége az emberek nagy részének könnyedén elérhető, pl.: fórumok, sajtó, közösségi média. Ezáltal a különböző fogyasztói véleményeket is egyre többen érik el, így még jobban formálva a befogadó közönség véleményét, illetve elégedettségét. Ebből kifolyólag a különböző feladók és tartalomszolgáltatók nagy hangsúlyt fordítanak a befogadói véleményekre, visszacsatolásokra, próbálják a tömegkommunikációt úgy alakítani, hogy minél elégedettebbek legyenek a befogadók.
Konkrét példa erre rengeteg vállalat Twitter és Facebook tevékenysége. Ez két olyan platform, ahol gyakorlatilag bárki, aki regisztrált az oldalra közölheti a véleményét, akár komment, akár bejegyzés formájában. Például az Index Facebook oldalán jól megfigyelhető, hogy mennyivel többen kommentelnek egy általuk Facebookon megosztott hír alá, mint az eredeti oldalon. Facebookon sokszor olyan híreket is megosztanak, amelyek nem kerülnek ki az Index főoldalára, csak a figyelemfelkeltést és a forgalomgenerálást szolgálják ezek a posztok, jobban a befogadói igényekhez vannak igazítva (pl.: érdekességek, meteorológiai hírek, esetleg kis bulvárhírek).

Baranya Gábor, Bankó Balázs, Czoch Blanka

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.03.08. 15:43:24

Kifejezetten érdekesnek és a korábban bemutatott modellekhez képest különlegesnek találtuk a blogbejegyzésben ismertetett transzmissziós megközelítést. Ugyan csoporttársaink egészen átfogóan ismertették a modellt, mi néhány elemet külön kiemelnénk belőle.

Elsőként hadd ejtsünk néhány szót a kommunikátor szerepéről. Westley és McLean szerint a kommunikátor több, mint a feladó, abban az értelemben, hogy ő már végez egyfajta előzetes szelekciót a hozzá érkezett információkból, és előzetes tapasztalatai, szándékai és motivációi alapján ezeket szűrve, akár át is alakítva továbbítja a szélesebb közönség felé. Egyértelmű, hogy ebben a modellben már aktív személyként jelenik meg a kommunikátor, de a befogadó közönség is alakítja a folyamatot, abból a szempontból, hogy a tömeg mondja meg, mi az, amire kíváncsi. Ez alapján a tömegkommunikáció akkor sikeres és hatékony, ha a valós igényeket veszi figyelembe és ezeket szolgálja ki. A korábbi hozzászólók említették a hírek közvetítésénél megjelenő torzítást, azaz hogy a közönség ingerküszöbét már jóval nehezebb meghaladni egy-egy üzenettel, mint néhány évvel ezelőtt. Ez összefügg azzal a jelenséggel is, hogy a hírekről való tájékozódást egyre több néző kapcsolja össze a szórakozással, amelyre az infotainment, mint műsorfajta nyújt megoldást. Ez a folyamat önmagát gerjeszti, mivel a közönség egyre színesebb, érdekesebb, botrányosabb híreket vár el, amit természetesen a médiumok próbálnak egymást túllicitálva átnyújtani számukra.

A másik elem, amire külön kitérnénk, az a kapuőr hatása és motivációi. Az internet elterjedése kialakított egy olyan csoportot is, akik már jóval tudatosabb médiafogyasztók, mint azok, akik csak a hagyományos tömegkommunikációs csatornákon keresztül informálódnak. A korábban említett példák mind arra vonatkoztak, hogy hogyan élhet vissza valaki azzal, hogy visszatartja az információt, illetve milyen káros hatása van annak, ha a fogyasztó elfogult forrásokból tájékozódik.

Az egyik kérdés, amit felvetnénk ezzel kapcsolatban az, hogy valóban éles vonal választja-e el a kapuőrt a széles közönségtől. Az utóbbi néhány évben egészen látványos az a tendencia, hogy a közösségi médiában nemcsak passzív olvasók és befogadók a felhasználók, de egyben tartalmakat is generálnak, formálnak és osztanak meg egymással. Így bárki válhat kapuőrré, az is, akinek semmilyen hátsó szándéka nincsen, pusztán szeretné megismertetni ismerőseit a számára fontos témákkal, esetleg önkifejezési eszközként, személyiségének meghatározó elemeként használja a megosztás funkciót az interneten. Gyakori jelenség, hogy csak végigpörgetjük a Facebook posztokat, mivel ez gyorsabb és egyszerűbb, mintha külön kellene felkeresnünk az egyes oldalakat. Talán észre sem vesszük, de ezáltal önkéntesen választottuk a szűrt tartalmat, amelyet kedvenc hírportáljaink online szerkesztői, barátaink és ismerőseink állítottak össze nekünk.

A másik kérdés az, hogy valóban jobb lenne-e az, ha minden hírt több forrásból is megismernénk. Ennek nemcsak időbeli költsége, de pszichológiai kockázata is jelentős. Elveink, politikai irányultságunk, vallásunk biztos pontot jelent, amely segít eligazodni a világban. Az, hogy ezeknek megfelelő tartalmakat követünk, megerősít minket abban, hogy nem vagyunk egyedül, más is úgy gondolkodik, ahogy mi, és nem kell folyamatosan felülvizsgálnunk gondolkodásmódunkat, véleményünket. Ezek alapján érthető, hogy olyan kapuőrökkel vesszük körbe magunkat, akik hasonlóak hozzánk. Egy egyszerű példán keresztül szemléltetve az előbbieket, egy kuruc.info rajongó csak nagyon hosszú idő és erős szemléletváltozás után válna 444 olvasóvá, és fordítva, valamint egy Velvet olvasó sosem fog előfizetni az Élet és Irodalomra. Ezt tarthatjuk káros jelenségnek, de ezt megváltoztatni csak nehezen tudnánk, főleg az internet korában, ahol bárki megtalálhatja a neki tetsző tartalmat, vagy előállíthatja azt magának.

Horváth Viktória, Jurás Alexandra, Mindum Luca

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.03.08. 22:26:20

„Westley és MacLean átviteli modellje azt is kimondja, hogy magának a teljesítmény hatásfokának a mértéke a közönség elégedettségén áll vagy bukik, s nem az információk sikeres továbbításán.” Westley és MacLean modelljükkel már 1957-ben megfogalmazták azt, amely ma a médián látszik, és talán a legjobban a közösségi médiával szemléltethető. Hogyan torzítja a média saját gondolatainkat?
Az internet segítségével ma már mindenféle tudást be tudunk gyűjteni. Azonban ennyi információt természetesen nem tudunk feldolgozni, így megszűrjük a számunkra érdekes tartalmat, kiválasztjuk azokat a csatornákat, amelyek számunkra relevánsak. A közösségi oldalakon beállítjuk, hogy milyen tartalmakat szeretnénk látni, milyen ismerőseink legyenek, ezáltal magunkat fosztjuk meg egy hatalmas információmennyiségtől, amely valószínűleg ellentmond a mi hiedelmeinknek. Ennek következménye, hogy kialakul körülöttünk egy „információs burok”, amely a mi látásmódunkkal egyezik, így visszaigazolást kapunk arra, hogy a mi véleményeink az általánosan elfogadott gondolatok.
Természetesen az egyes közösségi oldalak is kapuőr szerepet tölthetnek be nézeteink torzításában, főképp a Facebook, amely algoritmusai által szabályozza, hogy éppen mit látunk a hírfolyamon. Általában gyakrabban jelennek meg azon ismerőseink bejegyzései, amelyekkel szorosabb kapcsolatban állunk. A közeli ismerőseink pedig általában hasonló gondolkodásmóddal, értékekkel rendelkeznek, mint saját magunk. Ebből következik, hogy a hírek, gondolatok, attitűdök valamely történés iránt, amelyekkel nap mint nap találkozunk, a mi gondolkodásunkat igazolják vissza.
Kutatások is alapultak arra a vitatott kérdésre, hogy az online tevékenységük során találkozunk-e ellenkező látásmóddal, vagy kialakítunk-e a virtuális térben elzárt közösségeket.
A Michela Del Vicario által vezetett kutatás 2010 és 2014 között vizsgálta a Facebook felhasználók viselkedését. A kutatócsoport arra kereste a választ, hogyan terjednek az összeesküvés elméletek, tudományos hírek, és „trollok” által generált hamis információk a közösségi felületen keresztül. Megfigyelték, hogy az adott hírre milyen Facebook felhasználók jutottak el, és hogy a linket az ismerőseik révén találták-e meg. Konklúzióik igazolták az elszigetelt közösségek elméletét: a felhasználók általában saját meggyőződéseik szerint választják ki és osztják meg az információt, a többi véleményt pedig nem veszik figyelembe. A kutatást végzők felhívták a figyelmet a „csoport polarizáció” jelenségére. Ez azt jelenti, hogy amikor hasonló gondolkodású emberek beszélgetnek, megerősítik egymás gondolatait, visszaigazolást kapnak saját meggyőződésükre, végül akár szélsőségesebb nézetük is kialakulhat az adott témáról.
Egy érdekes példa még a Facebook manipulatív hatására egy kutatás, amelyet a maga a közösségi oldal vezetett még 2010-ben az Egyesült Államokban, az akkori kongresszusi választások alkalmával. Az oldalon megjelenő üzenet arra buzdította a felhasználókat, hogy osszák meg ismerőseikkel, hogy részt vettek a szavazásban, illetve ha még nem tették meg, egy linkre kattintva megtalálhatták a közeli szavazóhelyiségeket. A kutatásból levont következtetés, hogy közvetlenül 60000 szavazót, közvetetten pedig további 280000 embert győzött meg egy Facebook üzenet, így a potenciális szavazóközönség 0,14%-a volt mozgosítható a kutatók szerint.
Felismerve a veszélyét a közösségi média hatásának, még egyelőre kevés kezdeményezés van ennek a helyzetnek a visszaszorítására. Az egyik ilyen a Google nevéhez fűződik, amely egy hatalmas adatbázist épített ki az ismert tények összegyűjtésére, és a weben talált információt tudná ezekkel a tényekkel összehasonlítani, ezáltal pedig rangsorolni a megbízható forrásokat keresőjében.
Beregszászi Attila, Esztergálos Dorottya, Francois Vivien

Források:
Tomas Chamorro-Premuzic: How the web distorts reality and impairs our judgement skills, 2014
www.theguardian.com/media-network/media-network-blog/2014/may/13/internet-confirmation-bias

Xin Luna Dong et al.: Knowledge-Based Trust: Estimating the Trustworthiness of Web Sources, 2015
arxiv.org/pdf/1502.03519v1.pdf

Cass R. Sunstein: How Facebook makes us dumber, 2016
www.bloombergview.com/articles/2016-01-08/how-facebook-makes-us-dumber

Robert M. Bond et al.: A 61-million-person experiment in social influence
and political mobilization, 2012
research.facebook.com/publications/a-61-million-person-experiment-in-social-influence-and-political-mobilization/

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.03.08. 23:41:09

A mi szavainkkal összefoglalva a blog bejegyzés fő mondandója az, hogy Lasswell kommunikációs modeljéhez Westley és Mclean hozzáadta a tömegmédiát, mint közvetítő elemet a feladó és a vevő közé. A modell szerint a média így a kommunikátor és a befogadó közönség között egy úgynevezett kapuőr szerepet tölt be. A kapuőr feladata tehát az információ továbbítása a kommunikátortól a befogadóig. A kapuőr ezen továbbítás folyamán az információt megszűri, alakítja, szelektálja, ezért elég nagy szerepe van abban, hogy az valóságból milyen és mennyi információ juthat el a befogadókhoz. Viszont a kommunikátor van az információ birtokában, aki ideális esetben elkülönül a kapuőrtől.

A mi csapatunk fantáziáját az a nem ideális eset mozgatta meg, amikor a kommunikátor határozza meg a kapuőr információszelekcióját. Ilyen szituáció léphet fel például a modern diktatúrák esetében, ahol a politika határozza meg a hírértéket és befolyásolja a hírek szelekciójának mértékét. Az egyik legjobb példája a tömegmédia (kapuőr) korlátozásnak Észak-Korea esete. Olyan érdekes adatot találtunk ezzel kapcsolatban, hogy Észak-Koreában mindössze 605 internet-felhasználó van miközben becsült lakossága több, mint 22 millió fő. Ebben az esetben a kommunikátor nagy befolyással van a kapuőrre, úgy hogy lecsökkenti azok számát és befolyásolja az információszűrés módját. Tehát a valóságos információforrások közül eljut az üzenet a kommunikátorhoz ahonnan lecsökkentett számú és manipulált üzenet jut tovább a kapuőrhöz. De a kapuőrnek újabb lehetősége van az információ módosítására, mint ahogy azaz ábrán az X”-vel jelölve is van továbbmódosított üzenetként. A kapuőr negatív szerepet vehet fel, ha hamis üzeneteket közvetít, vagy módosított, valóságtól eltérő adatokat szolgáltat. Például egy kormány a saját irányítása alatt álló tömegmédián keresztül elferdítheti a valóságot, vagy akár szépítve kommunikálhatják azt.

De a kapuőr nem csak negatívan hathat a kommunikációs modellben. Mivel napjainkban túl sok információ vesz körül minket ez az információ megszűrés hasznosnak is bizonyulhat, hiszen képtelenek vagyunk befogadni a teljes valóságot. Egy demokratikus országban, ahol a tömegmédia korlátozás nélkül szárnyalhat, magunk választjuk meg, hogy a kapuőr melyik verzióját választjuk.

Továbbá a modell magába foglalja a visszacsatolás lehetőségét is, mind a befogadó, a kapuőr és a kommunikátor között is. Ezáltal a befogadó is hatással lehet a kapuőrre és a kommunikátorra is. Westley és MacLean átviteli modellje szerint a kommunikáció hatásfokának a mértéke a közönség elégedettségétől nagymértékben függ, ezért a modellben nagy szerepe van a közönségnek is. Az ő keresletük vagyis a bizonyos üzenetek iránti nagyobb érdeklődésük irányítani tudja a tömegkommunikációt. Így befolyásolja a kapuőr szelekcióját a befogadó közönség. Amire van kereslet, azaz üzenet lesz közölve a médiában. Erre példa az amikor felmérik bizonyos műsorok, vagy adók nézettségét és amelyik nagyobb nézettséget ért el azt a médiacsatornát/műsort működtetik tovább. Tehát a befogadó is hatással van a kapuőr működésére.

Összességében napjainkra az emberek információigénye és az információgyűjtés lehetőségei is annyira megnövekedtek, hogy a tömegmédia kihagyhatatlan eleme egy kommunikációs modellnek. Még ha egyes területeken korlátozások is érik, a kapuőr szerepe egyre csak nő a mai társadalom kommunikációjában.

Források:

forgos.ektf.hu/wp-content/tananyagok/fs_komm_egyetemi/obj/ie_0081_0_0_0/0081_0_0_0.htm

megablog.hu/eszak-korea-egy-hely-ahol-embernek-a-legrosszabb-szuletni/

Bacsa Zoltán, Bolvári Bence, Pepó Viktória

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.03.09. 01:18:29

A bejegyzésben jól, részletesen bemutatta az eheti csapat a kapott tananyagot pontosabban Bruce Westley és Malcolm S. Jr. MacLean tömegkommunikációs modelljét, azaz, hogy az emberek növekvő információigényét csak a tömegmédián keresztül lehet megfelelő szinten kielégíteni. A tömegmédia, mint minden más dolog több részből, szereplőből tevődik össze. A modell szerint a tömegmédia befolyásolja befogadót, a modell elemei: kommunikátor, befogadó, szerkesztői-kommunikációs funkció.

Hozzászólásunkban saját példán keresztül mutatjuk be, hogyan vagyunk mi is akár befogadók, akár kommunikátorok vagy esetleg kapuőrök a való életben, a mindennapokban. Érdekes, hogy sokszor nem is realizálódik bennünk, hogy akár egy megosztással vagy éppen valaminek a nem megosztásával valamelyik közösségi médián már kapuőrök leszünk, mi szabályozzuk, hogy milyen tartalmakat és a tartalmakat milyen körítéssel adjuk tovább az ismerőseink számára. Vagy a mostani világban az alváson kívül egész nap a különféle információkat dolgozzuk fel, szinte úgy kell válogatni a végtelen információrengetegből, hogy egy számunkra releváns, értékkel bíró információhoz jussunk, mi vagyunk a befogadók. Mint befogadók szívesen visszajelzünk a kommunikátoroknak, akik az alapfeltételezés szerint meghallgatják a befogadók igényeit és annak az értelmezésével járnak el a jövőben, így pozícionálva a kapuőrök munkáját, a kommunikátorok információ továbbítását, feltéve persze, hogy ha van erre esély és a befogadók igényei a fő szempont, ami sajnos a mai világban nem túl jellemző, lásd politikai kommunikáció.
Példánkkal szemléltetjük, hogyan leszünk akár befogadók, akár kommunikátorok vagy kapuőrök egy közösségi médián, esetünkben a Facebook-on. Ahogy manapság már mindenki, mi is a Facebook kezdőlapján böngészve a bejegyzéseket ütjük el az unalmas óráinkat (semmiképpen nem tanórára gondolunk!) és befogadjuk a sok-sok információt, amelyeket a különféle bejegyzéseknek köszönhetőek meg is kapunk. Szerencsére a Facebook kialakításának köszönhetően egyszerűen tudunk reagálni, visszajelezni a nekünk kommunikáló személynek vagy vállalati facebookoldalnak, hogy mi a véleményünk az általa velünk is megosztott tartalomról. Kifejezhetjük tetszésünket vagy éppen a nemtetszésünket akár egy like-kal, akár egy kommenttel, amire a kommunikáló azonnal visszajelzést is adhat. Tegyük fel, hogy esetünkben nagyon megtetszik nekünk az egyik post és szerintünk olyan tartalommal bír, amelyet meg kell osztanunk az ismerőseinkkel, hogy még több emberhez eljusson az információ. Ilyenkor kommunikátorok leszünk, és ismerőseink felé kommunikáljuk a megosztott bejegyzést, amelyet akár más tálalásban adhatunk tovább ismerőseinknek, például leírjuk a saját véleményünket a témával kapcsolatban, így a mi információnk befogadói, már egy más tálalásban kapják meg ugyan azt az információt.

Láthatjuk, hogy mindennapi életünk során folyamatosan befogadók vagyunk, a magunk módján. Oda kell figyelnünk, hogy a tömérdek információból csak tényleg a számunkra értékeseket ragadjuk meg és vegyük magunkhoz, a feleslegeseket meg hagyjuk figyelmen kívül. Nagyon fontos, hogy mindig adjunk visszajelzést, a kommunikátorok felé, így tudják minél jobban megismerni az információ fogyasztók, azaz a befogadók érdekeit, információ igényeit.

Azt is láthatjuk, hogy hogyan leszünk kapuőrök, ahogy a különböző információkat szűrjük a saját véleményünk alapján van, amit megosztunk és van, amit nem. Amit esetleg megosztunk azt is olyan körítéssel, kommenteléssel adhatjuk tovább, ahogy kedvünk tartja és így akár befolyásolhatjuk is az ismerőseink véleményét az adott témával kapcsolatban. Sajnos manapság az egyes híroldalak ugyan ilyen módon próbálnak meg befolyásolni minket, sokszor olvashatjuk, ahogy egy hírt, egy információt kicsit eltorzítanak, leírják saját véleményüket olyan dolgokkal kapcsolatban, amikor nem kellene, de ezért fontos, hogy átlássunk ezeken és képesek legyünk a számunkra fontos információt kinyerni egy-egy kommunikált hírből.

Készítették: Almádi Gábor, Ábrahám Lili, Gőz Viktor

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.03.10. 14:58:16

Az eheti blog bejegyzést olvasva Churchill híres mondata jutott eszembe: „Csak abban a statisztikában hiszek, amit én magam hamisítok”. Az úgynevezett kommunikátor nagyban befolyásolhatja, hogy az üzenetek fogyasztói milyen tartalomhoz juthatnak hozzá, amit természetesen el is ferdíthetnek annak érdekében, hogy a kellő reakciót váltsa ki.
Ezért is tartom fontosnak, hogy több forrásból is tájékozódjunk. Bár a hazai újságok is igen sokrétűek, általuk több nézőpontból is megvizsgálhatjuk a dolgokat, mégis hasznosnak találom, ha valaki a nemzetközi információforrásokat is figyelembe veszi, ha bele szeretne mélyedni egy témába. Nagyon fontos az objektív nézőpont, mivel a különböző médiumok nagyban tudják befolyásolni, hogy mi iránt érdeklődjenek az emberek. Hihetnénk azt is, hogy az újságok arról írnak, ami érdekli az olvasótáborukat, de gyakran megesik, hogy az újságok, és a hírműsorok irányítják az emberek figyelmét. Értem ez alatt azt, hogy ha valamit nagyon felkap a média, ha valamiről sokat lehet írni, akkor arról sokat is írnak, és az emberek egy idő után érdekeltek lesznek a dologban, még ha ez előtt nem is szenteltek rá figyelmet egyáltalán.
Ezt a jelenséget nevezi Maxwell McCombs és Donald Shaw Agenda-setting Theory-nak. Szerintük mi azt tartjuk fontosnak, amit a média is fontosnak tart. Így tehát a Westley-MacLean modell szerint azt, hogy a „B” befogadó számára mi fontos és mi nem azt nem ő maga dönti el, hanem az „A” kommunikátor és a kapuőr.
Természetesen ezt a jelenséget nagyon jól tudják alkalmazni a választások idején. Ha egy politikust támogatni akar egy médium, a politikus által fontosnak tartott ügyekkel (mint például környezetszennyezés, infláció, vagy országhatár védelme) fog foglalkozni, így az emberek tényleg úgy fogják gondolni, hogy azok szignifikánsabbak, mint az ellenzék programjában szereplő tervek megvalósítása.
A mindennapi életünk során annyi információval találkozunk, hogy egy idő után rezisztensé válunk velük szemben és mindenféle tudatosság nélkül szelektáljuk őket. Már nagyon nehéz felkelteni az emberek figyelmét, és egy olyan reakciót kiváltani a közönségből, ami aztán elősegíti az információ elterjedését és nagyobb hangsúlyt ad neki. Ezért tehát a modellben szereplő „C” kommunikációs csatorna szerepét betöltő újságírók próbálják minél nagyobb szenzációként előadni a történéseket, illetve olyan eseményekkel összekapcsolni azokat, amelyek érdekesek a közvélemény számára.
A kommunikátor és a kommunikációs csatorna együtt nem csak a befogadók attitűdjét, de a viselkedésüket is befolyásolhatják. Például, ha egy időszakon belül több repülőgép szerencsétlenségről számolnak be a hírek, megfigyelhető, hogy kevesebb repülőgép jegyet vesznek az emberek, és többen váltanak ki utasbiztosítást, mint az azt megelőző időszakban. Ez azért is érdekes, mert attól még, hogy egy periódusban több balesetről hallunk, nem jelenti azt, hogy az átlagnál több szerencsétlenség esett meg, ez csak annak a jele, hogy a média jobban foglalkozott ezzel a témával.
Ezeket nagyon jól lehet mérni piackutatásokkal, így pontosan tisztában lehetnek a kommunikátorok, hogy egy adott információnak milyen hatása volt a befogadókra.
Összességében tehát meg szeretném említeni, hogy a kommunikátornak és a kapuőröknek rendkívül fontos szerepük van abban, hogy az emberek mik iránt érdeklődnek, mit tartanak fontosnak és milyen információhoz jutnak hozzá. Így lehetőségük van a közvélemény formálására is. Szerencsére a számos kommunikációs csatornának köszönhetően egy eseményről akár több nézőpontból is hallhatunk, így kevésbé leszünk befolyásoltak.

Szabó Nikolett, Tóth Eszter, Zsoldos Vanda

Forrás:
Maxwell McCombs & Donald Shaw: Agenda-Setting Theory

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.03.13. 20:22:21

A post-ban tárgyalt modell a Newcomb féle séma tovább gondolása. Az eredeti modell azt a társadalmi jelenséget tárgyalja, hogy az embereknek igényük van az információra. Ebből indul ki Westley és Maclean is, és vetíti ki a tömegkommunikációra. Az általuk felállított szerkezetben a tömegkommunikáció kapcsán általános szerepeket állapíthatunk meg, mint ahogy fentebb is tárgyalják az újságíró tipikus kapuőr. A hozzá beáramlott információkból eldönti melyik az, ami érdekli a közönséget.
Itt jelenik meg a visszacsatolás, ami a modell egyik újítása. A direkt és az indirekt visszajelzések alapján kerülnek be a hírek az újságba vagy a híradóba. A kapuőr megpróbálja megsaccolni melyik információ lesz a leghasznosabb, tehát az újság piacra lefordítva, mi fogja eladni a legtöbb lapot vagy az online világban mire fognak a legtöbben rákattintani. Fontos, hogy a kapuőr nem csak egyszerűen közvetíti az általa érdekes ítélt információt, hanem azt fel is öltözteti a mégnagyobb siker elérésének érdekében. Az online világban a visszajelzés és azok értékelése felgyorsult. Ugyanazon a felületen tudnak hozzászólni az emberek, ahol megjelenik a tartalom, viszont az online felületen bárki megoszthat bármit és a visszacsatolás egy nem a tartalom kreálója által ellenőrzött felületen is megjelenhet.
A „kommunikátor”, mint kifejezés megalkotása is ebben a modellben történt meg. Erre a szerepre is vannak tipikus példák, mint a szóvivők, akik információt szolgáltatnak a kapuőröknek, és mindezt úgy, hogy lehetőleg a nekik megfelelő tartlmak jelenjenek meg a médiában. Az online világban ez a kör is kitágult, mi magunk is lehetünk kommunikátorok, leggyakrabban a saját körünkben, kisebb csoportban, azonban előfordulhat, hogy a nagyközönség számára érdekes tartalom egy átlagos nethasználótól származik. Véleményünk szerint itt is megjelenik a visszacsatolás fontossága, a web világában csak az terjed el, marad fenn, ami az eléri és felkelti az emberek érdeklődését széles körben.
A modell megalkotói szerint a media önmagát szabályozza, nem önkényes, tehát a tömmegkommunikációból kiesnek azok az elemek, akik a tömegek számára érdektelenek. Ez gazdasági nyelvre lefordítva annyit tesz, hogy a kínálat és a kereslet nem találkozik, tehát a kínálónak nincs jövője a piacon, hacsak nem változtat a termékkosarán. Úgy véljük a közmédia nem teljesen felel meg ezen kritériumoknak. Abból indulunk ki, hogy ezen médiumoknál nem cél a profitábilitás, sokkal inkább a „köz szolgálata”. Nincsenek rákényszreítve, hogy kizárólag a fogyasztókra hagyatkozva határozzák meg az átlaluk megosztott tartalmat, mivel ezek ingyenes és midneki számára biztosított csatornák, a tetszét elnyerése mellett más célokat is szolgálhat az átadott információ, például: edukálás.
Tehát a befogadó határozza meg a tartalmat, vagyis az újságok, a blogok, a TV csatornák mind céloznak valakire, akinek ismerni vélik az igényeit és azt szándékukban áll kielégíteni. Ebből arra következtethetünk, hogy bizonyos emberek csak bizonyos médiumokat fogyasztanak, azokat amik nekik tetszenk. Ebből arra a következtetésre is juthatunk, hogy egy idő után elfogultá válik a fogyasztó és már enm csak ő hat a kapuőrre, hanem rá is hat a kapuőr. Úgy véljük, hogy a tájékozotság és az objektív vélemény megalkotásának érdekében fontos a nyitotság és a széleskörű tájékozódás. Minden kapuőr mást tarthat fontosnak és más köntösbe öltöztethti, így végső soron nekünk kell értelmezni az üzenetet és levonni a helyesnek ítélt következtetéseket.

Készítette: Krasznai Gréta és Mosberger Evelin

Kommunikációs gyakorlat2