A közönség

2016. április 03. - MMI Kommunikációs gyakorlat

A közönség kifejezést rengetek esetben használjuk, ezért sok féle képen tudjuk meghatározni. A koncerteken hallgatóközönség, a moziban nézőközönség, a múzeumokban látogatóközönségről beszélünk, de a szórakoztatáson kívül is használatos ez a kifejezés. Egy szakmai konferencián az előadó feláll a pódiumra és megosztja tudását az ott összegyűlt közönséggel. A tömegkommunikáció is egy eszköz, amin keresztül például a média eléri az embereket, a közönséget.

Nightingale 4 csoportot határozott meg az értelmezésre:

„az összegyűlt emberekként”, ez azon emberek összessége, akiket egy adott időben egy adott médiatermék elér
„célba vett emberekként”, azok az emberek, akiket a kommunikátor meghatároz, és akiknek előállítja a tartalmat
„történésként” a befogadás élménye, a hétköznapok egy élménye, aminek környezetét a hely és egyéb jellemzők adják
„hallószervként” vagy „hallóképességként”, ez olyan esetre utal, amikor a közönség szerves, aktív része a műsornak

Mint már említettük a közönség fogalmának meghatározása nem egyszerű feladat, piacként is felfogható. Ez esetben a potenciális vagy tényleges emberek összessége, akik nincsenek egymással kapcsolatban, esetükben nem létezik a közösségi identitás. Csak ideiglenesen jönnek létre. Demográfiai, társadalmi, gazdasági jellemzőik eltérőek.

Ang szerint a média intézményeknek nem áll érdekében, hogy behatóan tanulmányozzák a fogyasztókat, mivel ők a hirdetőket akarják magukhoz vonzani, és ehhez elegendőek a jó nézetségi adatok. Ezzel a felvetéssel mi nem tudunk egyet érteni. Gondolkodásunk szerint ahhoz, hogy elérje egy csatorna a kívánt nézettségek vagy egy magazin számára megfelelő számban tudja értékesíteni termékét fontos, hogy olyan tartalmat közvetítsen, amire a célcsoportja kíváncsi. Amennyiben nem elégíti ki az igényeiket, fogyasztókat veszít, csökken a népszerűsége és a hirdetők elpártolnak tőle. E mellett, ha nem ismerik saját közönségüket, akkor kevésbé hatékonyan tudják magukat eladni, nem tudják megmondani rajtuk keresztül kit lehet elérni, melyik célcsoportot érdemes velük megcélozni, pedig a hirdetők ezeket a szempontokat mérlegelik.

Úgy véljük, ezen nézetünket alátámasztja a rengeteg közönség kutatás, amik szerteágazó témakörökben, különböző kérdésekre keresik a választ. Egyes kutatások saját, egyéni céllal rendelkeznek, a közönséget a kutatás kontextusának megfelelően értelmezi, és annak megfelelő módszerrel kutatja. A különféle céloknak megfelelően tudjuk csoportosítani a közönségkutatást:

Médiaközpontú célok:

a közönség hirdetéssel való elérésének céljából végrehajtott mérések (pl: nézetség)
a közönség választással kapcsolatos viselkedésére való hatás céljából
a közönségpiacon felmerülő új lehetőségek keresése céljából
kibocsátó szempontú tesztelés

Közönségközpontú célok:

a közönség kiszolgálására irányuló tevékenységek
a médiateljesítmény értékelése a közönség szempontjából
a közönség döntései és médiahasználat mögötti motivációk, okok
a közönség jelentésértelmezésének feltárása, tényleges hatások megismerése
a médiahasználat kontextusának feltérképezése

A két féle központú kutatások eredményeit természetes érdemes együtt kezelni, segíthetnek az adatok megértésében. Napjainkban a fogyasztók megértésében, a célcsoport képzésben egyre nagyobb szerepet kap az életstílus, a kulturális háttér megértése. Ezen tényezők a média számára is fontosak. A médiafogyasztási szokások kialakításában nagy szerepe van a családnak és a közvetlen környezetnek, a barátoknak. Például egy kisiskolás gyerek médiafogyasztását még könnyebben tudja befolyásolni a szülő, mint egy tinédzserét. Meghatározhatja, mit néz meg és mit nem, milyen készülékekkel rendelkezik, és azt mikor használhatja. A tinédzserek esetében is ez feltételezhető, de ennél a korosztálynál már megjelenik a társadalmi nyomás, a barátok befolyása.

A tömegmédiában két szinten képződik a közönség; mikor és makro szinten, e mellett a forrás alapján is elkülöníthető a képződés; társadalmi és média forrás. Mikro szinten társadalmi forrásból eredő csoportosulást élményközönségnek nevezzük. Ugyan ezen a szinten médiából eredeztethető csoportot csatorna- vagy tartalomközönségként azonosítható. Makro szinten társadalmi hatásra létrejött közönség a társadalmi csoport vagy más néven a nyilvánosság. Szintén makro szinten a média hatására létrejövő csoportosulás a médiumközösség. Tehát két tényező van hatással a tömegmédiában kialakuló közönségekre. Az említett példánál maradva egy tinédzsernek központi téma a közösségének való megfelelés. A barátok hatással vannak egymásra, hogy mit „menő” nézni, olvasni, hallgatni és mit nem. Ezt általában a csoporton belüli véleményvezér határozza meg, akire szintén hatnak társadalmi tényezők (szülők, iskola) és a média is. A média közvetít egy bizonyos képet az elismert, sikeres és népszerű emberről, amivel nagyon könnyen tudja befolyásolni a fiatal korosztályt.

Az életstílus változásával és a technika fejlődésével nagyon megváltoztak médiafogyasztási szokásaink. Minden a szabadságról és testreszabhatóságról szól, természetesen mindez költséghatékonyan. A most felnövő generációnak már természetes az internet hozzáférés, a közösségi média és annak minden előnye és hátránya. A tömegkommunikáció központja áttolódott az online felületekre. A felgyorsult világban megnövekedett az információ igény, terjedési ideje lerövidült. A közönség alkotói manapság leggyakrabban és legtöbben internetes felületen találkoznak a nekik készített tartalmakkal és visszajelzést is azon keresztül adnak.

Készítette: Krasznai Gréta és Mosberger Evelin

11 komment

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.04.04. 11:50:41

Először is fontos tisztázni magának a közönségnek a meghatározását. Sokakban felmerül a kérdés, mégis hogyan határozhatnánk meg ezt a szót, mit is rejt maga a kifejezés. Ahogy már a bejegyzésben említették, a közönség egyszerre lehet a társadalmi kontextus és egy-egy médiaszolgáltatás terméke. Megemlíthetjük többek között magát a helyet, mint országos, helyi vagy regionális közönség magának a médiumnak a lefedettségét tekintve. Például, ha egy kereskedelmi csatornát veszünk hasonlatként, mondjuk akár a TV2-t, az országos közönséget szül, ellenben a Pécs Tv-vel, ami csak regionális közönséget szolgál ki, mivel a csatorna csak az adott régióban fogható. Következő szempont, ami alapján kategorizálhatjuk a közönséget, az maguk az emberek. E tekintetben beszélhetünk női és férfi közönségről, városiról vagy vidékiről, magas státuszúról, 60 évnél idősebb stb. közönségről. Harmadik szempont szerint maga a tartalom is szűri a közönségét, azaz ezt kifejtve beszélgetünk stílus és tartalom szerint szappanoperát kedvelő közönségről, horrorfilmek közönségéről, vagy akár bármilyen más szórakoztató műsor, vetélkedő, talk show közönségéről. Következő szegmentáló tényező, mely alapján más szemszögből tekinthetünk magára a közönségre, az a csatorna vagy médium megléte. Nem mindegy tehát, hogy egy televíziós közönségről vagy egy adott napilap, esetleg egy konkrét médium közönségéről beszélünk, intézünk kommunikációt. Következő szempontunk maga az idő, mely alapján szóba jöhet kora reggeli, napközbeni, esti, késő esti vagy összefoglalóan főműsoridős közönség is. Gondoljunk csak abba bele, hogy ez alapján sem mindegy, hogy például a kora reggel ébredő, munkába induló, középkorú, családos felnőttekhez hogyan szólunk, mit kommunikálunk feléjük akár a televízióban, vagy a rádióban, s az sem mindegy, hogy egy napközbeni közönségbe tartozó, otthonülő nyugdíjas házaspárt milyen kommunikációval szeretnénk elérni. Mindkét megemlített közönséget más érdekel, más időpontban ülnek akár a televízió mellett, akár a rádiónál. Érdemes ezzel kalkulálni, s az említett korosztályoknak megfelelő reklámokat, televíziós műsorokat adni, hogy a nézettséget fenn tudjuk tartani a megfelelő szinten.

Most, hogy tisztáztuk azt, hogy mit takar az a fogalom, hogy közönség, szeretnék bejegyzésünkben kitérni arra, hogy maga a média akarja e és képes e manipulálni a közönséget. Ha igen, akkor mégis hogyan hat az emberek gondolkodására és viselkedésére, miként tudja azt befolyásolni. Az mindenkinek egyértelmű, hogy a modern tömegkommunikációs eszközök megjelenése – gondoljunk itt az okostelefonokra, smart tv-kre, okosórákra stb. – gyökereiben megváltoztatta az emberiség életét. A legfontosabb információforrásunkká maga a média vált, s mindemellett szabadidőnk eltöltésének módját is nagyban átalakította. Nagyon jó példa lehet ide az, hogy a média jelenlétére a politikusok egy adott ülésen nagyobb hévvel támadják ellenfelüket, azonban ekkor nem képviselőtársaikhoz beszélnek, hanem e cselekedetükkel üzennek a médián keresztül a választókhoz és őket igyekszenek meggyőzni. Tehát elmondhatjuk, hogy a média magát az eseményeket is merőben átalakítja. Egy szó, mint száz, a média mindennapjaink részévé vált. Képes befolyásolni a közerkölcsöt és közízlést, hiszen egyszerre olyan nagymértékben és annyi féle eszközön hat ránk, kommunikál felénk, hogy nem tudunk kitérni hatalmas ereje elől. Mintegy felvilágosító-oktató szerepet játszik mindennapjainkban. Érdekes példának még megemlítenék azt az esetet, mikor a média a film műfajával (ami dokumentumfilm) azt próbálja a közönségnek sugallni, hogy a valóságot mutatja, ábrázolja és megtörtént eseményekről, valóságos személyekről tudósít, s mindemellett kihangsúlyozza, hogy nem célja a manipulálás. Tehát ezt arra vezethetjük vissza, hogy a dokumentumfilm alaptényezőjét, a valósághűséget felhasználva arra számít, hogy a néző majd a műfaj miatt elhiszi mindazt, ami benne van. Felmerül tehát a kérdés, hogy mindig hiszünk a dokumentumfilmeknek?

Készítették: Ivancsó Roland, Késmárki Diána, Keszthelyi Lívia

Források:
www.mediapiac.com/blogzona/kozonsseg-blog/Mi-a-kozonseg/7451/
www.mediakutato.hu/cikk/2006_02_nyar/04_manipulal-e_a_media/

Válasz erre

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.04.04. 20:30:24

A közönségelmélet magát a célcsoport elérését, és az azzal való kommunikációt foglalja magába. A közönség, az a tömeg vagy embercsoport a piacon, akit célba vesz a vállalat, akit célcsoportként tűz ki, és feltehetően képes is elérni illetve megszólítani. A közönség kifejezés alatt értjük a potenciális vagy a tényleges fogyasztókat egyaránt. Ezek a fogyasztók legtöbbször nincsenek kapcsolatban egymással, nem ismerik egymást, valamint nincs közösségi identitásuk. Azt tudnunk kell, hogy a közönségképződés csupán ideiglenes, hiszen folyamatosan változhat. Például, ahogy a bejegyzésben is említették, egy magazinnál a célcsoport változhat attól függően, hogy milyen stílusúak, színvonalúak a benne megjelentetett cikkek. Egy magazin könnyen elveszteti a közönségét, célcsoportját, ha nem az őket érdeklő tartalmakat jelenteti meg. Ráadásul ez a csoport nem feltétlenül azonos társadalmi illetve gazdasági jellemzőkkel írható le. Ezáltal is nagyon nehéz egy ilyen nem homogén csoport megszólítása, és azon túl is megtartása.
A közönségkutatásnak a legfőbb céljai két csoportba sorolhatóak: a médiaközpontú és a közönségközpontú csoportba. A médiaközpontú közönségkutatásban a közönségelérés hirdetési célból történik. Ilyenek például a reklámok a televízióban. Ezek nem a közönség szórakoztatását szolgálják, kizárólag hirdetési célokat. Ezzel szemben a közönségközpontú közönségkutatás célja a közönség kiszolgálására irányuló tevékenység. Ilyen típusba tartozik például a Spektrum televízió csatornán egy ismeretterjesztő műsor. Ez a célközönséget szolgálja ki, nem közvetlenül gazdasági célból teszik a műsorra (persze közvetetten igen, hiszen így tudja megtartani a közönségét a csatorna és fenntartani magát a hirdetők és a nézők által).
A közönségkutatási szokásokban is különböző típusokat figyelhetünk meg. Három csoportba sorolhatók a közönségkutatási szokások: a strukturalista, a behaviorista és a kulturális csoportba. A strukturalista bevett közönségkutatási szokás, a közönség összetételének leírására, számbavételére használatos. A behaviorista közönségkutatási eszköz a választások, a reakciók és a hatások magyarázatát és előrejelzését hivatott vizsgálni. A harmadik, a kulturális közönségkutatási szokás, az úgynevezett befogadott tartalom jelentésének és kontextusba ágyazott felhasználásának megértését foglalja magába.
Az elmélet mentén haladva a tömegmédiát is megfigyelhetjük a közönségképződés szempontjából. A közönségképződés a tömegmédián belül egy mátrixszal írható le a legjobban. Fókuszálhatunk a tömegmédián belül a társadalomra illetve magára a médiára is. E szempontokon kívül pedig megfigyelhetjük a tömegmédián belül a mikro valamint makro szintek befolyását a közönségképződésre.
A társadalom szintjén taglaljuk a mikro illetve makro szintet. A makro szint a nyilvánosságra vagy egy nagyobb társadalmi csoportra utal, akik médiát „fogyasztanak”. Szemben a mikro szinttel, ami egy kisebb közönségre, nevezhetjük úgy is, hogy élményközösségre van befolyással. Az élményközösség az élményfeldolgozás átélt történések egy csoportjának sorsán alapszik. Például két személy által az ugyanazon csatornán, ugyanazon napon, órában nézett híradó ezt a két személyt egy élményközösséggé forrasztja össze. Régebben az élményközösség helyre korlátozódott. Például lehetett ez egy koncert esemény vagy bármilyen tömegmegmozdulás. Ám a 21. században már egy élményközösség részei lehetünk úgy is, ha otthon vagyunk, és a szobánkból, a kedvenc fotelünkből nézünk meg egy online közvetítést például.
A média szintjén belül továbbá hasonlóan mikro valamint makro szinteket különböztethetünk meg egymástól. A makro szintnek a médiumközösséget tekintjük a tömegmédiában, akik rendszeresen médiát „fogyasztanak”. Több csatornát kísérnek figyelemmel, többféle téma is érdekli őket. Mikro szinten pedig a csatorna vagy tartalomközönség található, akik vagy csak egy bizonyos csatornát figyelnek vagy kimondottan egy meghatározott tartalomra kíváncsiak.
Forrás: epa.oszk.hu/00000/00015/00013/laszlo.htm
Hamvas Patrícia, Krispán Orsolya, Bodolóczki Petra

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.04.05. 15:25:11

Először amit szeretnénk megemlíteni egy kritikai észrevételként, hogy szembetűnő a blogbejegyzés rengeteg elírási/helyesírási hibája. Mint olvasóközönségnek (és akkor itt meg is jelenik egy újabb értelmezése a közönség szónak), ez meglehetősen nehézkessé teszi az írás mondandójának befogadását, habár a tartalom teljes és átfogó.
Mi az eheti kommentünkben különböző közönség definíciókat és meghatározásokat túlgondolva inkább arra keressük a választ, hogy mi mikor is vagyunkközönség vagy válunk azzá a mindennapi életünk során.
Ha jobban belegondolunk manapság folyamatosan impulzusok érnek bennünket, sétálunk az utcán, a neten lógunk, beülünk egy órára az egyetem vagy gimnáziumban és információhalmazok tömkelege vesz bennünket körül. Ezeket az impulzusokat, lehetünk az adott üzenet akár passzív vagy akár aktív befogadói nem kerülhetjük el a mindennapjaink során, hacsak nem szeretnénk egy wifi nélküli szobában örök magányra kárhoztatni magunkat. De mikor nevezhetjük közönségnek magunkat?
Amikor egy jó barátunk élménybeszámolóját hallgatjuk egy külföldi utazásról, vagy amikor szemügyre veszünk egy a postaládánkba bedobott szórólapot közönséggé válunk, befogadjuk az üzenetet, esetlegesen reflektálunk is rá. Előbbi esetben például egy elismerő nevetéssel reagálva a vicces utazási bonyoldalmakról halott történetre, utóbbi esetben pedig például a reklámozott márka honlapjának meglátogatásával. Ezek a példák úgy gondoljuk jól szemléltetik azt, mikor válunk közönséggé a mindennapi rutinok során, aktív cselekvéseink hozományaként. Hiszen ahhoz, hogy keressem a márka honlapját szükség van arra, hogy kivegyem a szórólapot a postaládából, megnézzem, elolvassam, értelmezzem és ugyanígy a barátom beszámolójára is oda kell figyelnem, ha vele együtt szeretnék nevetni egy vicces történeten. Ez eddig viszonylag tiszta ügy látszik, eljut hozzánk az üzenet, amit eredetileg is nekünk címeztek tehát ennek az üzenetnek a közönségévé válunk. Azonban vajon hányszor válunk közönséggé, úgy, hogy mi magunk sem tudunk róla egyáltalán?
Ha a fent emlegetett szórólapot észre sem veszem a postaládában felhalmozódott számlák között és az összes többi „spammel” együtt a kukába dobom? Akkor én így már ki is védtem a közönséggé válás legkevésbé sem fájdalmas folyamatát? Nightingale szerint koránt sem és ez a „célba vett csoport” meghatározás, ami a legjobban gondolkodóba ejtett minket és egyébként minden más érthető. Éljük az életünket, amiben folyamatosan impulzusok érnek bennünket és tudjuk, hogy ha elmegyünk egy koncertre, bekapcsoljuk a tévét, elolvasunk egy könyvet akkor közönséggé válunk valamilyen formában. De azt is tudjuk-e, hogy közben olyan csoportoknak is tagjai vagyunk (és ki tudja hánynak), amelyekről igazából fogalmunk sincsen. Furcsa, hogy olyan dolognak is a közönsége lehetünk, amiről sejtésünk sincs igazán. Nem csak a saját szemszögünkből válhatunk közönséggé. Ha nem megyünk el egy koncetre, mert túl drágának ítéljük meg a jegyet, ha nem nézünk egy sorozatot, mert nem kelti fel eléggé az érdeklődésünket, attól még potenciális közönségnek számíthatunk a kibocsátó részéről.
Összegezve tehát mi a közönség definícióját két oldalról közelítjük meg és ebben az értelemben a két csoport össze is mosódik mind a társadalmi, mind média szempontból. A közönséget értelmezhetjük a befogadó oldaláról, mint egy önkényes cselekvés végeredménye („A közönség soraiból élvezhettem a koncertet!”), vagy értelmezhetjük az üzenet kibocsátójának oldaláról is, mint egy célcsoport meghatározás, csak lehetséges, hogy az üzenet mégsem éri a kívánt hatást és a meghatározott közönség nem minden tagja válik valós közönséggé.

Szabó Nikolett, Tóth Eszter, Zsoldos Vanda

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.04.05. 21:21:00

Az eheti téma számunkra érdekesen hatott, hiszen tulajdonképpen a hétköznapi értelemben gondoltunk a közönségre, mint fogalomra. Hiszen amikor az ember meghallja ezt a szót gyakran azonnal a futballmeccseken, színházakban, koncerteken és mozikban ülő és gyakran álló közönségre gondol. Így számunka hasznos volt a blogbejegyzés, hiszen feltárta előttünk a közönség fogalmának általunk nem figyelt mivoltát és a médiában betöltött szerepét. A hagyományos közönségtípus azonban sok dologban különbözik a tömegmédia illetve a digitális technológia közönségétől. Egy színházi van koncert előadás közben a nézői tapasztalat és az előadás fizikailag helyhez kötött. A tömegmédia közönsége azonban helyhez egyáltalán, és időben is egyre kevésbé kötött a tartalomfogyasztásból adódó tapasztalásban. Nyilvános és nem nyilvános eseményekhez is kapcsolódhatnak, és ebben az esetben a közönség tagjai nem ismerik egymást, fizikailag nem találkoznak egymással, ezzel ellentétben egy meccsen vagy egy színházi előadáson igen. A közönség a definíció szerint, mint ahogy az a bejegyzésben is elhangzott, egyszerre társadalmi kontextus és egy-egy médiaszolgáltatás terméke is. A közönség sok féle egymást átfedő módon definiálható, ilyen például a hely, ember, a tartalom, csatorna vagy médium és idő szerinti meghatározás. Hiszen hely szerint ugyebár lehet regionális, helyi, vagy országos, tehát nem ugyanazt a közönséget, hallgatóságot fogja elérni egy regionális rádióadó vagy egy országos, hiszen lefedettségéhez mérten sokkal kevesebb ember hallgatja őket. A közönség szűrését elősegíti az emberek szerinti elosztás, hiszen itt meghatározhatunk férfi és női, vidéki és fővárosi, fiatalabb és idősebb korosztályokat, akiknek az ugye más és más tartalommal kell szolgálni. Itt el is érkeztünk a következő szegmentáló ponthoz, ami a tartalom szerinti differenciálás. Ebben az esetben műfaj, téma és stílus alapján történhet a különválasztás, mint például az ismeretterjesztő műsorok vagy politikai műsorok. Az egyik rokonom például a nap 24 órájában a politikai műsorok közönségét gyarapítja, nincs már olyan tematikai műsor, ami érdekelné. Továbbá megkülönböztetjük csatorna és médium szerepét, hiszen egyáltalán nem mindegy, hogy a közönség tájékoztatása egy nyomtatott sajtón keresztül érkezik, vagy esetleg a televízión át, vagy az interneten keresztül, aminek ugyebár az információnyújtás tekintetében óriási szerepe van. A napilapok esetében az információ egy nappal később jut el a közönséghez, a televízió esetében ez már lecsökken néhány órára, az internetes tájékoztatás esetén pedig néhány percre. Ezek a szegmentumok azokban összefüggenek egymással.
Szeretnénk még reagálni az Ang szerinti kijelentésre, amelyet a bejegyzésben olvashattunk, és ennek keretében leírják, hogy a média intézményeinek nem áll érdekében, hogy a fogyasztókat feltérképezzék. Mi is azon a véleményen vagyunk, hogy manapság ez a legfontosabb. A közönség, mint fogyasztók ismerete elengedhetetlen, mert ha a közönség számára élvezetes, releváns és élményeket sugárzó tartalmat tudnak közvetíteni, akkor annál több lesz az a közönség, amelyet érdekel az adott tartalom, tehát a hirdetők sokkal több embert tudnak elérni, és könnyebben tud célzottá válni az adott hirdetés. Abban az esetben, ha nem ismerik a fogyasztóikat, nem a számukra megfelelő és elvárt tartalmat közvetítik, akkor elpártolhatnak a fogyasztók, és ilyen módon a hirdetőnek sem éri meg. Erre példaként a TV2 tulajdonosváltását, illetve szemléletváltását említhetjük. Hiszen az utóbbi hetekben történt események következtében, adatok bizonyítják, hogy nagyszámú közönség pártolt el a csatornától, és ez lehet, hogy kihathat a hirdetők stratégiájára is.
Forrás:
www.mediapiac.com/blogzona/kozonsseg-blog/Mi-a-kozonseg/7451/
Készítették: Bankó Balázs, Baranya Gábor, Czoch Blanka

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.04.05. 23:31:43

„Ang szerint a média intézményeknek nem áll érdekében, hogy behatóan tanulmányozzák a fogyasztókat, mivel ők a hirdetőket akarják magukhoz vonzani, és ehhez elegendőek a jó nézettségi adatok. Ezzel a felvetéssel mi nem tudunk egyet érteni.”

Ezen sorok olvasásánál elgondolkoztunk kicsit. Teljes mértékben egyetértünk a bejegyzés szerzőinek gondolatmenetével és érvelésével, miszerint az adott médium közönsége számára releváns tartalom szolgáltatása eredményezhet fenntartható üzleti modellt, hiszen így képesek magas nézettséget/olvasottságot/hallgatottságot produkálni, mely magas reklámbevételeket eredményez. Ugyanakkor úgy gondoljuk, hogy fontos különbséget tenni az ideális, vágyott állapot (mely a minőségi tartalom és a közönség megfelelő kiszolgálása), valamint a jelenleg is jellemző gyakorlat között, mely sajnos nem igazán tesz eleget ennek.

Gondoljunk csak bele, hogy a magyar televíziós reklámbevételek a 2015-ös évben (a MEME hivatalos és nyilvános adatai alapján) elérték az 51,5 millió forintot, ami a tavalyi adatokhoz képest 3%-os növekedést jelent. Mindeközben a kábeltelevízió piac bevételeinek 70%-a pedig nem a tartalomszolgáltatásra megy el (Varga, 2014), mely – főleg a közelmúltban – érezhetően meglátszik a televíziózás és a szolgáltatott tartalom minőségén. Hangsúlyoznánk, hogy nem célunk semmilyen politikai vitába belebonyolódni, hiszen az ilyen aspektusból riválisnak tekinthető csatornák mindegyikénél megfigyelhető a jelenség (valószínűleg bárki fel tud idézni minden csatornához egy-egy trash reality műsort vagy egyet a töretlen népszerűségnek örvendő latin-amerikai szappanoperák közül). Látható tehát, hogy Angnak abban mindenképpen igaza van, hogy a médiaintézményeknek nem áll érdekében a fogyasztók ízlésének magasabb fokú kielégítése, hiszen a jelek szerint megélnek ilyen tartalomszolgáltatói attitűddel is.

Ezzel párhuzamos ugyanakkor megfigyelhetőek pozitív példák is, melyek biztatóbb képet festenek a média jövőjéről. A mikro szinten képződő, médiától származtatható közönségképződési forma, a csatorna – vagy tartalomközönségek egyre nagyobb figyelmet és szerepet. Ezek egy adott tartalom köré szerveződő, többnyire online közönségek, melyek tagjait az általunk szeretett vagy éppen gyűlölt műsor köti össze. A marketing világában nem új keletű cél egy erős márkaközösség létrehozása, hiszen az egy megbízható, stabil és többnyire kiszámítható befogadó közönséget jelent, roppant pozitív attitűddel. Hasonló a helyzet a tömegmédiában is: például ha egy csatorna képes olyan műsort sugározni, mely lelkes rajongókat egy online közösség létrehozására sarkallja, akkor a közönség tagjai könnyen elemezhetőek, igényeik felmérhetőek, így a számukra releváns, érdekes tartalom előállítása jóval könnyebbé válik. Ez magas nézettséget eredményez, ami pedig magas reklámbevételekhez juttatja az adott csatornát.

Ez veti fel egy újabb téma, a közönségkutatás fontosságát. E téren számos változás állt be a technológia fejlődésének, és az új eszközök és módszerek széles rétegű adaptációjának köszönhetően. A Big Data korában annyi információt és adat kerül gyűjtésre, monitorozásra, hogy egyszerűen képtelenség mindet strukturálni és elemezni. E jelenség egyik fontos oka a közönség több rétegű tevékenysége, melyet a médiafogyasztás során végez. Egy televíziós műsor fogyasztása közben mára már általános jelenség, hogy a kezünkben lévő okos eszközünkön beszélgetést folytatunk, kommentelünk, megosztunk, sokszor az éppen nézett műsorról. Ez a jelenség a közönség igényeinek, véleményének egy roppant jó indikátora és értelmezésük lehetővé teszi ezen igények magas szintű kielégítését a jövőben, így érdemes lehet a közönségkutatás hagyományai közül a behaviorista szemléletmódot kiemelt módon kezelni. De ugyanez igaz lehet egy színházi előadás közönségére (melyre általában mindenki, így mi is elsőként asszociálunk a közönség szó láttán), bár remélhetőleg ilyen esetben a másodlagos platformokon történő aktivitás az előadás utánra tolódik.

Horváth Viktória, Jurás Alexandra, Mindum Luca

források:
www.memeinfo.hu/system/files/attachments/ey_meme_reklamtorta_2015_hu_final.pdf
index.hu/kultur/media/2014/01/07/bedontene_a_piacot_az_a_la_carte_televiziozas/
www.mediapiac.com/blogzona/kozonsseg-blog/Kozonsegkutatas-a-mediatizalt-tarsadalmakban/7644/

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.04.06. 00:04:55

Az ókori nyilvános színházi, zenei előadások, játékok és látványosságok nézői, hallgatói, látogatói jelentik a közönség első megjelenését. Ők, mint közönség ugyanakkor sokban különböztek a mai tömegmédia, a digitális technológia közönségétől, bár ez az eredeti közönségtípus is megmaradt. A mai színházi előadások és koncertek közönsége, vagy éppen a múzeumi közönség esetében a nézői tapasztalat és az előadás ugyanúgy fizikai helyhez kötött, mint a korábban. Időben is kötött a tapasztalás, még ha múzeum látogatás esetében ez hosszabb időszakot is jelenthet. Ugyanakkor a tömegmédia közönsége helyben egyáltalán nem, sőt, időben is egyre kevésbé kötött a tartalomfogyasztásból adódó tapasztalásban. A korai közönség élményt nyilvános és elsősorban szekuláris, vagyis szórakoztató és nevelést célzó események adták. A mai médiaközönség, vagy tömegközönség nyilvános és nem nyilvános (korlátozott hozzáférésből adódó, például előfizetéshez kötődő) eseményekhez, tartalmakhoz is kapcsolódhat. A szórakoztató és oktatási célok mellett pedig több meghatározó médiafunkció is kiemelkedik, gondolva itt első sorban a hírfogyasztásra.
Az elmúlt években jelentősen átalakultak a médiafogyasztási szokások, a hangsúly a hagyományos televíziózás helyett egyre inkább az online videók irányába tolódik el. Nem feltétlenül a különböző tartalmak közönségének az összetétele változott meg, sokkal inkább az igények. A médiatartalmak elsődleges elérési módja KPMG (2014) kutatás szerint a 328 megkérdezett túlnyomó része (55%) interneten követi a műsorokat, míg összesen 42% a hagyományos tévézés módjai között oszlik meg. A gyakoriságot tekintve a válaszadók majdnem fele (48%) néz naponta vagy heti rendszerességgel videókat internetes stream-eken, videómegosztókon, míg 35%-uk havonta vagy havonta többször teszi ugyanezt. Az internetes médiafogyasztás előnye a könnyebb perszonalizálhatóság, mindenki az érdeklődési körének megfelelő műsorokat, filmeket érhet el, így nem meglepő, hogy az utóbbi években egyre többen élnek ezzel a lehetőséggel, sokkal könnyebb a tartalma a közönség igényeihez igazítani. Emellett az sem meglepő, hogy a személyre szabhatóság a hagyományos televíziózás kapcsán is felmerült.
Napjainkban az Egyesült Államok televíziós piacán vetődött fel az a la carte tévézés fogalma vagy problémája, miszerint az előfizetők szeretnének mindössze néhány, általuk kiválasztott csatornára előfizetni, hátha ezzel mérsékelhetik az előfizetési díjaikat. Ugyanakkor nem csak az a la carte gondolatának felmerülése jelentene változást a mai telekommunikációs piacon, hanem jelenleg is folynak olyan inkrementális átalakulási folyamatok, melyek kimenetele még bizonytalan. Gondoljunk itt a már jó néhány éve jelenlévő OTT (over the top) fogalomra, mely megjelenése óta egyre nagyobb szeletet hasít ki a televíziós és videós piac bevételeiből, így mára egyértelműen releváns jelenséggé válva. Hiszen mindössze pár év leforgása alatt (2005-2015) a Netflix, a DVR és a VOD használata 25%-ról 81%-ra nőtt az egyesült államokbeli kábelcsomag előfizetők körében. Ez is azt mutatja, hogy egyre nagyobb teret nyer a trend, miszerint a fogyasztó választja ki a számára releváns és érdekes tartalmakat, így pedig a szolgáltató, valamint a közönség is jól jár.
Véleményünk szerint, ennek fényében a bejegyzésben olvasható Ang féle kijelentés értelmét veszíti, hiszen kereskedelmi televízió társaságok esetében is a legfontosabb, hogy a fogyasztókat megismerjék, ez által megismerik a közönségük szokásait, preferenciáit, a hirdetők pedig a megfelelő nézettség tudatában fogják az adott csatornát választani reklámjaik színhelyéül. Tehát maximálisan egyetértünk a bejegyzés szerzői által megfogalmazott kritikával. Továbbá nem csak a média intézményeknek áll érdekében a közönség ismerete, az adott hirdető vállalatnak is tisztában kell lennie azzal a ténnyel, hogy az adott napon, az adott napszakban, és az adott órában milyen összetételű nézőközönség dönt úgy, hogy az általa választott csatornára kapcsol.
Molnár Zsófia, Rosta Szófia, Hajzer György

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.04.06. 00:18:30

Csoportunk úgy értelmezte, hogy közönségen az emberek azon csoportját érthetjük, akik önkéntes alapon tervezett és szervezett módon médiafogyasztásra szánják az idejüket. A közönség fogalmának létrejöttével szétválnak a nézői, előadói, szerzői szerepek és létrejön egy csoport mely a létrehozott tartalom passzív befogadását vállalja.
A médiumoknak mind megvannak a saját fogyasztói, a saját közönsége. A közönség jelenti a médiumok piacát, ezért nagyon fontos meghatározniuk, hogy kiket tűznek ki célcsoportjukként. Szükséges megállapítani, hogy kik azok az emberek, akiket el tudnak érni, kik azok potenciális fogyasztókká válhatnak, és kik azok akikből tényleges közönség válik majd. Arra is figyelni kell, hogy a közönség folyamatos változásban van, változnak az igényeik és jellemzőik. Erre számos példát lehet hozni a megszűnt tv csatornák történeteiből. Vegyük például a Zone Romanticát, ami egy telenovellákat (szappanoperákat) sugárzó tv csatorna volt, mely 2012 júliusában került le a képernyőről. Régen a telenovellák nagy közönséget vonzottak a képernyők elé, jelentős volt a kereslet irántuk. Például „1999 júliusában az Esmeralda egyik epizódját 3 millió 37 ezer ember látta itthon, a Paula és Paulina 2,8 millió magyart vonzott 1999 decemberében és a Rosalinda is elcsábított 2,65 millió honi tévézőt” (Origo, 2012). Viszont a trendek válátoztak és az emberek fejében olyan kép kezdett kialakulni a sorozatokról, hogy azok nézése nem minőségi időtöltés és nem a színvonalasabb műsorok közé tartoznak. Így csökkent azok nézettsége is. Vagyis a telenovellák és a Zone Romantica közönsége egyre csak szűkült és szűkült. A csatorna szerkesztősége észrevette a közönség igényének változását és reagált is arra. „Azt vettük észre, hogy nagyobb közönségigény van filmekre. A telenovellákat sem feledjük teljesen, de nagyobb váltás lesz, sokkal inkább női filmcsatornának számít a Film Café" - magyarázta a váltást Málnay B. Levente. Tehát a sorozatokat filmekre váltották és a Zone Romanticából Film Café lett. Ugyanerre a sorsa jutott még a Filmmúzeum, a Fény TV, a Galaxia TV, GameOne, Hallmark Channel és még hosszan sorolható lenne a lista azokról a tv csatornákról akiknek vagy nem sikerült meghatározniuk egy jól körülhatárolt célcsoportot vagy pedig nem sikerült egy potenciális fogyasztói réteget és őket ténylegesen fogyasztó közönséget bevonzaniuk. Mi befolyásolhatja a médiafogyasztókat abban, hogy minek válnak a közönségévé?
Befolyásolhatják például az őt körülvevő csoportok melyeknek tagja: a család, iskola, kortársak, munkatársi kapcsolatok és az ezekben a csoportokban töltött szocializáció.
De befolyásoló tényezők lehetnek az egyének belülről fakadó jellemzői is, mint például az életstílusa, neme, természete. De ez mind nem jelenti azt, hogy maguk a médiumok ne tudnák befolyásolni a közönséget. Ők is új igényeket és trendeket teremthetnek melyekkel növelhetik közönségük számát és lojálisabbá tehetik őket.
Összességében azt állapíthatjuk meg, hogy a médiumok versengése a közönségért egy pozitív jelenség, mert biztosítja a minőséget és éberen tartja a szolgáltatókat az aktuális igények felé. A közönségkutatási szokások mindhárom fajtája -a strukturalista, a behaviorista és a kulturális- is hasznos a médiumok számára.

www.sat-tv-radio.hu/megszunt-televiziok/2.html?Itemid=31
www.origo.hu/teve/20120706-hiaba-keressuk-a-taviranyiton-kimult-tevecsatornak.html

Bacsa Zoltán, Bolvári Bence, Pepó Viktória,

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.04.06. 00:52:02

Először is az órai feladatról szeretnénk szót ejteni, mert ebből a vitázásból remekül látszik, hogy a közönségnek milyen nagy szerepe van. Mindig őket kell meggyőznünk mondanivalónkkal. A 2 vitázó csapatnak sem egymást kellett meggyőznie az igazáról, és konszenzusra jutnia, hanem a közönségre kellett hatást gyakorolniuk, akik eldöntötték, hogy melyik csapat volt a jobb. Hogy mi alapján döntöttek a közönségben ülő emberek? Ki tudja… Nem biztos, hogy 100%-osan csak az adott csapat érveinek erőssége volt számukra a meghatározó döntésük során. Közrejátszhatott a szimpátia az adott vitázó csapat egyik tagja, vagy tagjai iránt, a humor, és még más tényezők is. Lehet, hogy a közönség egy tagja nem is figyelt a vitázókra, csak azért szavazott az egyik csapatra, mert ott sokan feltették a kezüket.

Ez előfordulhat akkor is, ha csak egy embert hallgatunk. Bizonyos dolgok elvonhatják a figyelmünket a társunk mondanivalójáról, például, ha egy szórakozóhelyen ülünk, beszélgetünk és hangos a zene, vagy esetleg egy helyes fiatalember megtetszik nekünk.

Ezért nehéz a különböző vállalatoknak is, hogy megnyerjék a fogyasztókat, a közönséget reklámjaikkal. Itt is előfordulhat, hogy a vásárlók a vállalat általi szimpátia miatt döntenek úgy, hogy a későbbiekben megvásárolják a cég egy termékét, például, lehet, tetszik nekik a vállalat CSR tevékenysége, vagy akár szimpatizálnak a cég vezérigazgatójával. Tehát a fogyasztók nem vesznek számításba minden elemet egyszerre (ár, reklámozás, termék minősége, stb), hanem preferenciákat képeznek, így a vállalatoknak sok területen kell megnyerőnek lenniük. A reklámjaikban törekedniük kell arra, hogy minél több pozitív jellemzőt elmondjanak termékükről, és a lehető legtöbb fogyasztót megnyerjék vele. De ez nem egyszerű helyzet mivel, ahogy azt a lányok is leírták bejegyzésükben, az emberek különböző demográfiai, gazdasági és társadalmi jellemzőkkel rendelkeznek, nehéz a vállalatok számára kielégíteni az igényeket, így az is fontos, hogy ne csak egy helyen találkozzanak a vállalatunk termékével, hanem több helyen, minél több impulzust kapjon a közönség, ott legyen sok helyen a márka. A televíziós reklámok mellett érdemes OOH felületen is hirdetni, mert ezekkel „holtidőben” találkozik az ember, a célközönség, mikor nincsen semmi dolga.

Emellett az is nehézséget okozhat a vállalatoknak, hogy a különböző hirdetéseik megjelenésével nem tudják irányítani az emberek figyelmét. Ez alatt azt értjük, hogy itt is előfordulhat, hogy más dolgok elvonják például televíziónézés közben az ember figyelmét, interneteznek, mobiloznak miközben a háttérben megy a TV, tehát érdemes minél provokatívabb, figyelemfelkeltőbb reklámokat készíteniük a vállalatoknak, hogy hatást gyakoroljanak az emberekre, felkapják a fejüket a háttérfogyasztásból.

Mindemellett, mivel a tömegkommunikáció során nem azonos helyen tartózkodnak az emberek, a vállalatok számára ez is nehézséget okoz. Online térben viszont ez a nehézség csökkenhető, sok innovatív megoldás születik a távolság csökkentésére, bevonódás növelésére, például megemlíthetjük itt a videochatet, illetve „offline” térben a közönségtalálkozókat.

A lányok említést tettek a közönségkutatásokra is, amelyeknél úgy véljük, hogy a közönség csak egy úgymond „eszköz” – a vállalat a közönséget akarja megismerni, hogy SAJÁT profitját, és eladásait maximalizálja, tehát, nem is a fogyasztók vannak a középpontban. Itt a gyermekek szerepét is meg kell említenünk, mivel nagyon sok esetben egy családi vásárlás során ők a befolyásoló személyek, akik „terelik” a szüleiket, hogy mit vegyenek meg. Tehát nagyon sokszor a vállalatok őket célozzák meg reklámjaikkal, ez esetben a gyerekek motivációját kell elsősorban megismerni a vállalatoknak. Emellett ők a jövő fogyasztói – később az ő igényeiket kell kielégíteni, tehát most kell elérniük a cégeknek, hogy megszeressék a termékeiket. Így nagyobb az esély, hogy a jövőben is őket választják majd.

Králik Dóra, Rédai Mariann, Antal Dorina

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.04.06. 11:47:50

Nightingale négy csoportja a munkájának megírásakor valószínű, hogy a legújabb kutatási irány jelentette. A hálózatos társadalomtudományi módszertanok megjelenésével azonban ez a négy csoport könnyen újraformálható lenne. Nem nehéz belátni, hogy olyan, hálózati effektusok hatnak a mindennapok közönségére, melyek a személyes kapcsolataik és az internet által megkönnyített, felgyorsított kommunikáció által jönnek létre.
Vegyük például a Farmville esetét! A Farmville sikere nagyrészt a sikeres marketing-automatikának köszönhető, amely mögötte állt a kezdetek óta. Ez az automatika a következőképp működik: a fogyasztó játszik a játékkal, és a pozitív támogató mechanizmus a játékon belül akkor indul el, ha a fogyasztó a társaitól szerez be erőforrásokat, vagy valamilyen módon megosztja a játékbeli létezését a külvilággal, a Facebook csatornáján, a Farmville által meghatározott módon keresztül. Sőt, minden egyes új szintje elérésénél automatikusan szignálozza a többi társa felé,hogy játszik az alkalmazással, ezáltal tovább növelve a hír ismertségét, hogy az alkalmazás létezik. Mivel a hálózaton belüli ismertség növekedése nem írható le lineáris függvény mentén, ezért azt állíthatjuk, hogy ezzel az exponenciális marketing-automatizáció révén elért növekedéssel a Farmville többet ért el, mint „összegyűlt embereket”. Egymástól független emberek hálózatát érte el, akiket saját, előre programozott szignáljaival kötött össze egy hálózattá.
Csak egyetérteni tudok a cikk szerzőinek megállapításával, miszerint a média intézményeinek igenis érdekében áll a saját fogyasztóik tanulmányozása. Ez egyrészt a prosumption és az aktív fogyasztói közösségek megjelenésével alapvetőnek számíthatna, másrészt pedig ugyan a nézettség és a mögötte álló demográfia valóban elég a hirdetőknek – a készítőknek nem feltétlenül az. Ez az elégtelenség abból következik, hogy ugyan a sikerességük jelenlétét könnyen mérhetik a tartlaomkészítők, az okát azonban semmiképp sem. Ez pedig széttöredezett stratégiaalkotáshoz vezethet, amely pedig a csökkent, kiszámíthatatlan üzleti teljesítmény előszobája.
Napjainkban a cégek hagyományos előnyforrásai egyre inkább csökkennek. Kisebbek a járadékok a méretgazdaságosságon, a belépési korlátok fenntartásán például – ezeknek pedig legfőbb oka a globalizácó és az új termelési technológiák létrejötte. Ezeknek köszönhetően a hagyományos médiacégknek is megváltozik a célstruktúrája. Napjainkban ugyanis nem a piac szerkezetére való időszerű reagálásból következő, hagyományos előnyök (ld. Porter-féle öt erő) vezetik a cégeket a fenntartható versenyelőny felé – sokkal inkább mikro-előnyszerzések, apró sikerek sokasága lesz az, amely a végső siker záloga lehet. Ezeket dinamikus képességeknek hívjuk, melyeknek lényege az, hogy a cég a potenciálisan gyorsan változó közönség vagy környezet igényeihez jól tud alkalmazkodni.
Visszatérve a tárgyra: véleményünk szerint a közönség ismerete egyértelműen dinamikus képesség, melyre hatalmas szükség van, hiszen a közönség összetétele, véleménye és megjelenésének formája is nagyon gyorsan változhat napjaink üzleti színterén. Ennek legjobb megjelenése lehet egy internetes botrány. Egy bizonyos műsorral szemben az internetes véleményfrmáló oldalak negatív kritikát osztanak meg. A véleményformálókhoz hasonló centralitású megosztó közeg szép lassan elkezdi a negatív kritikát terjeszteni, amely az adók konkrét tudása nélkül is nagyban képes befolyásolni a nézettségi számokat.
Ennek alapján azonban nem csupán a közönség tulajdonságainak ismerete lesz az igazán fontos.
A közönség összetételének és véleményalkotóinak ismerete, sokszor személyes kapcsolattartás formájában lesz a lehető legfontosabb dolog, amelyet egy újkori médiacég elérhet. Ennek előnye egyértelmű: a cég a véleményalkotók ismeretével és kiválasztásával biztos pozíciót érhet el, mely sokszor nagyobb befolyásoló erőt is jelenthet, mint a saját műsorai a cégre vonatkozóan.

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.04.06. 11:48:18

@MMI Kommunikációs gyakorlat: A szerzők: Beregszászi Attila, Francois Vivien, Esztergálos Dorka

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.04.07. 14:03:41

Magam is egyetértek a bejegyzés azon állításával, miszerint „ahhoz, hogy elérje egy csatorna a kívánt nézettségek vagy egy magazin számára megfelelő számban tudja értékesíteni termékét fontos, hogy olyan tartalmat közvetítsen, amire a célcsoportja kíváncsi.” azonban hivatkozás és kontextus hiányában nem merem biztosra állítani, hogy Ang említett felvetése hibás.

Összetettebbnek gondolom a fiatalok médiafogyasztási szokásainak befolyásolhatóságának kérdését is. A barátok, társadalom befolyása egy gyermek életében azonnal megjelenik, amint környezetével kommunikálni kezd, így ez a hatás kisiskolás korban már érvényesül, az idő során csak felerősödik. Fontos kiemelni a befolyásolás és a teljes kontrollálás közötti különbséget is, hiszen ez meghatározza a motiváció belső vagy külső voltát. A kisiskolásnak - bejegyzés szerint - a szülő megmondja mit mikor és mennyit nézhet, számos alkalommal el is lehetetleníti az adott médiumhoz – esetünkben TV – való hozzáférését. Ezt sokan tinédzser korú gyermekükkel is megteszik, azonban ezek a szabályok csak a legritkább esetben válnak belső motivációkká, többnyire csak addig követi őket a gyermek, amíg felügyelik őt. Sokkal fontosabbnak tartom az említett társadalmi nyomást, barátok befolyását, ami hosszabb távon és erősebben hat a médiafogyasztási szokásokra.

Nightingale négy csoportjára érdekes példa lehet egy politikus – aktuális példaként amerikai elnökjelölt – nagyközönséghez intézett beszéde. Ez esetben ugyanis a célba vett közönség többnyire a lehetséges szavazók, de fontos megerősíteni a már megszerzett hívek elkötelezettségét illetve az ellenzékhez tartozók meggyőzése sem kizárt. Úgy kell tehát kialakítani a beszéd tartalmát, felépítését, hogy a megcélzott emberek lehető legszélesebb körére fejtsenek ki pozitív hatást. Gyakran azonban az adott időben és helyen megjelent közönségre a politikusoknak nincs befolyása, így az nem fedi le az elérni kívánt embereket. Ugyan ez személyes kommunikáció, így médiumokról a beszéd elhangzásakor még nem beszélhetünk, de úgy gondolom, a legerősebb hatást épp az összegyűlt emberekre fejti ki a beszéd.

Fontos azonban figyelembe vennünk az amerikai elnökválasztást övező kiemelt sajtófigyelmet, ami miatt az adott beszéd jóval szélesebb közönséget ér el, mint az adott időben és helyen összegyűlt emberek köre. Esetenként a televízión élőben közvetítik egy-egy fontosabb kampányállomáson elhangzott beszédet, akár több csatornán is. Történésként értelmezhető a beszédet helyben meghallgatók élménye, azonban a televíziót nézőké is, hiszen a feldolgozás nagyban függ a környezettől. Egész másképp értelmezi például az adott politikus kampányán dolgozó stáb a közvetítést, mint például valaki, aki például Magyarországon különösebb érdeklődés nélkül talál rá a műsorra véletlenül. Megint különbözően fogadja be az információt, aki az esti hírekben lát egyes részleteket, így az élmény attól is függ, hogy hol, mikor és kikkel nézi a közvetítést. A rádió jelentősége ugyan folyamatosan csökken, mégis érdekes lehet például vezetés közben hallani egy politikus ígéreteit az utak, infrastruktúra javításával kapcsolatban. Másnap a beszéd egyes részletei a nyomtatott sajtóban is megjelennek, ennek specialitása, hogy sokszor nyilvános helyeken – például várótermekben, irodákban, repülőn – olvassuk el, így jelentős befolyásoló erő a feldolgozásban a környezet.

A beszédeknél még érdekesebb lehetnek a politikai viták és azok megjelenése a médiában, hiszen ekkor a közönség értelmezése kiszélesedik, az érintett médiumok is sokszínűbbek. A különböző jelöltet – adott esetben különböző pártot – támogató médiumok könnyedén manipulálhatják a közvetített műsort, például a vita egyes részleteinek kontextusból való kiragadásával. Fontos megjegyezni, hogy ezek a beszédek az amerikai választópolgárokon kívül jóformán az egész világhoz eljuthatnak, így a nemzetközi közönség reakcióival is érdemes lehet tervezni.

Almádi Gábor, Gőz Viktor, Ábrahám Lili

Kommunikációs gyakorlat2